Bármely nagyobb gyermekközösségbe való belépés a gyermek életének egyik fontos pillanata. Az óvodába való első belépéskor nehezebb, hogy a gyermek először szoros kapcsolat nélkül marad a szülőkkel, és az alkalmazkodás folyamata gyakran igényes és különösen hosszú távú. Fontos szerepet játszanak a személyiségjegyek, a korábbi tapasztalatok, de a szülők nézete, véleménye és oktatási tevékenysége is. Néhány gyermek azonnal megbirkózik az óvodába lépéssel, mások a szüleikkel együtt sokáig szenvednek.

kezeljük

Ezért felajánlunk néhány tippet, amelyek segítenek óvodánk mosolygós elindításában:

• A gyermeknek még az óvodába lépés előtt rövid időre képesnek kell lennie anya nélkül élni. Az alkalmi elválasztás lehetővé teszi a gyermek számára, hogy biztos legyen abban, hogy az anyja nem menekül el tőle, és hogy visszatér. Ezek az első tapasztalatok csak akkor lesznek pozitívak, ha a szülők visszatérnek a megbeszélt időpontban.

• Jó, ha az óvodába lépés előtt a gyermeknek lehetősége van arra, hogy időt (játékot) töltsön társaival (pl. Játszótér), hogy megtanuljon kijönni velük.

• Beszéljen gyermekével az óvodáról, mielőtt sétálna gyermekével az óvoda közelében, és fedezze fel a környéket.

• Ne ijessze meg óvodába lépésével, és ne engedje, hogy a környéken bárki hasonló módon megfélemlítse (ott megtanulja, ott megmutatják, ott kell hallgatnia). Ez előre nyomja a gyermek félelmeit és szorongásait.

• Próbáld elvarázsolni gyermekedet egy mesével az óvoda felé vezető úton, vagy mondd el neki, mit fogsz csinálni, amíg játszik, mi vár rád, amikor érte jössz.

• A gyermek hordozhat kedvenc játékot vagy játékot, amellyel szokott aludni.

• Mindig jobb, ha előre tájékoztatja a tanárt a gyermek sajátosságairól, mintha figyelmeztetne olyan dolgokra, amelyeket tud, de nem mondott (pl. Allergia, rossz szokások, cumi, hüvelykujj, körömrágás stb.) ).

• Mosolyogva kommunikáljon a tanárral. Ha fenntartásai vannak a gyermekkel szembeni megközelítésével kapcsolatban, soha ne foglalkozzon vele az ő jelenlétében.

• Ne beszéljen reggel a tanárral. Ha érdekli gyermeke boldogulása, érdeklődjön délután, mielőtt elhagyná az óvodát.

• Ha sírást vagy szeretetet szeretnél elérni, próbáld meg a gyermeket a lehető leggyorsabban átadni a tanárnak, feleslegesen hosszú búcsú, megnyugtatás és beszélgetés nélkül. Mondja meg neki, hogy tudja, hogy nem tetszik neki, de nyugtassa meg, hogy biztosan eljön érte.

• Az óvoda alapítása fizikailag megterhelő és fárasztó a gyermekek számára. Az óvodába járás után a gyermeknek időre van szüksége a pihenésre. El kell halasztania a nagyobb tevékenységeket, például a nagy bevásárlást, a városban sétálást, a játszótér meglátogatását stb.

• Természetesen a szülőnek nem szabad bűntudatát tapasztalnia az óvodás gyermek miatt, de ezt a pillanatot pozitív oldaláról kell érzékelnie. Kerülniük kell azzal kapcsolatos aggályaikat is, hogy a gyermek bejuthat-e az óvodába. A leendő óvodás érezni fogja a feszültséget és a félelmet, és hasonlóan fog reagálni ijedt és stresszes édesanyjához.

És ne felejtsd el - bármennyire is szép a környezet, kedves tanárnő, az első napokban ismeretlen, pedig a gyönyörű környezet és furcsa, még akkor is, ha kedves néni!

(forrás - internet) Az óvodai alkalmazottak csapata sok szerencsét kíván május 1-jén!