Heller Ágnes élete egyértelműen bemutatja egy autonóm ember sorsát a XX. Lázadt a kommunista és Orbán-rendszerek ellen.

távozik

A szerző filozófus, a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán

Július 19-én késő délután azt a hírt kaptam, hogy a világ leghíresebb magyar filozófusa, Heller Ágnes, aki májusban volt 90 éves, már nem él. Éves ünnepén volt a Balatonnál. Úszni ment, és annak ellenére, hogy tapasztalt úszó, nem tért vissza a partra.

"Kiúszott az életből", ahogy arról Radnóti Sándor esztéta írt róla. Beolvadt az elembe, amely már 1944-ben szinte végzetes lett számára, amikor csak boldogan menekült meg, hogy más budapesti zsidó polgárokkal együtt ne pusztuljon el egy lövéssel a Duna hullámaiban. Az elmúlt években gyakran hangsúlyozta, hogy életének számos eseményének köszönhet esélyt, és most a halál véletlenszerű formája vette őt el.

Azonban elhagyta azt a módot, ahogyan a különféle találkozókról emlékszünk rá: még a 90-es éveiben is ragyogóan felkészült volt, éles vitázó, lázadó minden politikai önkény ellen. Ennek a kis hölgynek annyi energiája volt, mintha halhatatlan lenne. Hirtelen halálával látszott, hogy be akarja mutatni Platón tézisét, miszerint a változás csak a mindennapi idő múlásán kívül lehetséges, és hogy a halál számára csak átmenet az időtlenségbe. Az időtlenséghez, amelyet örökkévalóságnak is nevezünk.

De ki volt Heller Ágnes? Ő volt az úgynevezett Budapest Iskola leghíresebb és legbefolyásosabb tagja, Lukács György körüli gondolkodók csoportja, a 20. század ellentmondásos, de globálisan leginkább idézett magyar filozófusa.

Heller Ágnes meglehetősen viharos életet élt: szinte csodával határos módon túlélte a holokausztot, az 1956-os forradalom után el kellett hagynia az egyetemet, ahol filozófiát tanított, és közben, amikor irodalmat tanított a középiskolában, a Szociológiai Intézetben dolgozott az MTA 1963-ban. A filozófusokkal elismert ideológiai folyamat eredményeként 1973-ban engedték el onnan.

Végül 1977-ben emigrált második férjével, Fehér Ferenc filozófussal. 1984-ig a melbourne-i egyetemen dolgozott, majd előbb az USA-ban, Madisonban, később pedig New York-ban tanult a New School of Social Research-nél. 1989 után visszatért Magyarországra, és a budapesti, a debreceni és a szegedi egyetemen tartott előadásokat. A MAV teljes jogú tagja volt. Élete végéig aktívan publikált és szinte hetente repült a világ különböző konferenciáira. Nemcsak előadóként hívták meg a konferenciákra. Munkáinak köszönhetően gyakran témájuk volt.