plv ifo 10x200 mg (gyógyszer.inj.)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
MELLÉKLET 2 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLYBEN ÁTADOTT ÁTADÁSI HATÁROZATRA, EV. Nem. 2870/2005
MELLÉKLET 1 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY MEGHATÁROZÁSÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZATRA, EV. Nem. 2869/2005
MELLÉKLET 1 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY MÓDOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ HATÁROZATRA, EV. Nem. 0513/2003
A termék jellemzőinek összefoglalása
1. NA GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Holoxan ® 200 mg
Holoxan ® 500 mg
2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE
Egy 200 mg Holoxan ® injekciós üveg 200 mg ifoszfamidot tartalmaz
1 injekciós üveg Holoxan 500 mg 500 mg ifoszfamidot tartalmaz
1 injekciós üveg Holoxan ® 1 g 1 g ifoszfamidot tartalmaz
1 injekciós üveg Holoxan ® 2 g 2 g ifoszfamidot tartalmaz
3. GYÓGYSZEREKFORMÁBAN
Por oldatos infúzióhoz
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1. Terápiás javallatok
A Holoxant csak tapasztalt onkológusok adhatják be.
Kombinált kemoterápiára olyan betegeknél, akiknek előrehaladott II. Vagy IV. Stádiumú daganata van a TNM osztályozás szerint (szeminómák és nem szeminómák), akiknek a kezdeti kemoterápiára adott válasza - ha volt ilyen - nem volt elegendő.
Előrehaladott daganatokban szenvedő betegek kombinált kemoterápiájára (FIGO III és IV) a kezdeti kemoterápia sikertelensége után, beleértve a platina kemoterápiát.
Méhnyakrák
Daganatos betegek monoterápiájaként egy előrehaladott vizsgálatban (FIGO III és IV) és kiújulásokban.
A refrakter vagy visszatérő emlőrák palliatív kezelésére.
Nem kissejtes hörgőkarcinómák
Operálhatatlan vagy áttétes daganatokban szenvedő betegek monokemoterápiájára vagy kombinált kemoterápiájára.
Kissejtes hörgőkarcinóma
Kombinált kemoterápiára.
Lágyrész-szarkómák (beleértve a rhabdomyosarcomát) és az osteosarcoma
Monokemoterápiára vagy kombinált kemoterápiára rhabdomyosarcoma vagy osteosarcoma esetén a standard terápiák sikertelensége után. A műtéti és sugárterápiás eljárások sikertelensége után más lágyrész-szarkómák monokemoterápiájára vagy kombinált kemoterápiájára.
Kombinált kemoterápiára az elsődleges citosztatikus terápia sikertelensége után.
Monokemoterápiára vagy előrehaladott daganatok kombinált kemoterápiájára más kezelések sikertelensége után.
Kombinált kemoterápiára erősen rosszindulatú non-Hodgkin-limfómában szenvedő betegeknél, akiknek a kezdeti kezelésre adott válasza - ha volt ilyen - nem volt megfelelő. Kombinált terápiára visszatérő daganatokban szenvedő betegeknél.
Kombinált kemoterápiára az elsődleges citosztatikus kezelés sikertelensége után visszatérő vagy refrakter limfómában szenvedő betegeknél.
4.2. Adagolás és alkalmazás módja
Ügyelni kell arra, hogy az ifoszfamid koncentrációja a használatra kész oldatban ne haladja meg a 4% -ot.
Az adagolást mindig a beteg egyéni szükségleteihez kell igazítani, és figyelembe kell venni a beteg általános egészségi állapotát és vérképét.
Eltérő rendelkezés hiányában a következő adagolási ajánlások érvényesek:
Töredékes adagolás: 1,2 - 2,4 g/m 2 testfelület (= 30 - 60 mg/testtömeg-kg)
súly) naponta öt egymást követő napon.
A teljes adag egy ciklusban eléri a 6-12 g/m 2 testfelületet (= 150-300 mg/testtömeg-kg).
Intravénás, rövid távú infúzióként adják be, 30 perc és két óra között, az infúzió térfogatától függően.
Folyamatos infúzió: 5 g/m 2 testfelület (= 125 mg/testtömeg-kg) nagy egyszeri adagként, általában 24 órás folyamatos infúzióként adva.
Egy ciklus teljes dózisa nem haladhatja meg a testfelület 8 g/m 2 -ét (= 200 mg/testfelület-kg)
A frakcionált adagoláshoz képest a nagy egyszeri adag formájában történő beadás ahhoz vezethet
súlyosabb haematotoxicitás, urotoxicitás, nefrotoxicitás és központi idegrendszeri toxicitás.
A fent megadott adagolási ajánlások főleg az ifoszfamid monoterápiára vonatkoznak. ha
a kombinált kemoterápiától eltérő citosztatikumokkal együtt alkalmazva, a vonatkozó terápiás adagolási javaslatokat be kell tartani.
Más, hasonló toxicitású kemoterápiás szerekkel együtt alkalmazva szükség lehet a dózis csökkentésére és/vagy a kezelés nélküli intervallumok meghosszabbítására.
A kezelési ciklusokat 3-4 hetente meg lehet ismételni. A kezelés időtartama és/vagy az intervallumok a terápiás javallattól, a kombinációs rendtől, a beteg általános egészségi állapotától, laboratóriumi paraméterektől, valamint a vérkép normalizálásától függenek.
Különleges adagolási javaslatok:
Gyermekek és serdülők
A jó kezelési tervek alapján a felnőtteknek ajánlott adagokhoz hasonló adagokat kell alkalmazni gyermekeknél és serdülőknél.
Idős vagy legyengült betegek
Általában az időskorú betegek adagjának megválasztását nagy körültekintéssel kell megválasztani, és figyelembe kell venni a máj-, vese- vagy szívkárosodás, valamint az egyidejűleg előforduló betegségek vagy más gyógyszerekkel történő kezelés fokozott előfordulását.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Az ifosfamid alkalmazása ellenjavallt vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ezért ennél a betegcsoportnál nem állnak rendelkezésre (megállapított) adagolási javaslatok; azonban az adagot csökkenteni kell, mivel az ifoszfamid és metabolitjai elsősorban a vesén keresztül választódnak ki.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Az ifoszfamidot a máj mikroszomális enzimjei metabolizálják. Mivel nem kerültek sorra
nincsenek májkárosodott betegekkel kapcsolatos vizsgálatok, ezekre a betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adagolási javaslatok.
Dózis-módosítási javaslatok mieloszuppressziós betegek számára
4.3. Ellenjavallatok
A Holoxan ellenjavallt betegeknél
ismert túlérzékenységgel az ifoszfamiddal szemben
súlyos csontvelő-diszfunkcióval (különösen azoknál a betegeknél, akiknél korábban citosztatikus vagy sugárterápia volt)
hólyaggyulladás (hólyaghurut)
vesekárosodás és/vagy a vizeletkivezetés elzáródása esetén
akut fertőzésekkel
terhesség és szoptatás alatt (lásd a 4.6 pontot. Használat terhesség és szoptatás alatt).
4.4. Különleges figyelmeztetések
Vér- és nyirokrendszeri betegségek/Vizsgálatok
A vérképet rendszeresen ellenőrizni kell, amíg normalizálódik. Súlyos mieloszuppresszióra kell számítani azoknál a betegeknél, akik előzőleg kemoterápiát és/vagy sugárterápiát kaptak, vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ezért szoros hematológiai monitorozás ajánlott.
A fehérvérsejtek (WBC), a vérlemezkék (PT) és a hemoglobin szintjét minden beadás előtt, és szükség esetén minden nap megfelelő időközönként ellenőrizni kell. Hacsak nem feltétlenül szükséges, az ifosfamidot nem szabad alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a WBC-száma 2500/µl alatt van. Láz és/vagy leukopenia esetén az antibiotikumokat és/vagy gombaellenes szereket profilaktikusan kell beadni.
Immunrendszeri rendellenességek
A csökkent immunitású betegeket (pl. Cukorbetegség vagy krónikus máj- vagy veseproblémák) szorosan ellenőrizni kell.
Mentális rendellenességek/idegrendszeri rendellenességek
Agyi áttétekben és/vagy agyi tünetekben szenvedő betegeket rendszeresen ellenőrizni kell. Az ifoszfamid központi idegrendszeri toxikus hatásainak kockázata szoros monitorozást igényel. Ha encephalopathia alakul ki, az ifosfamid-kezelést fel kell függeszteni, és nem szabad megismételni.
Az encephalopathia kialakulásának kockázati tényezői a vesekárosodás (kreatinin> 1,5 mg/dl), a korábbi nephrotoxikus gyógyszerekkel (pl. Ciszplatin) és a postrenalis obstrukcióval (pl. Kismedencei daganatok) történő kezelés. Az encephalopathia egyéb kockázati tényezői közé tartozik az általános rossz egészségi állapot, az idősebb kor, az alkoholfogyasztás története, a szérum albumin- vagy bikarbonátszint csökkenése, az acidózis és a májkárosodás. A központi idegrendszeri gyógyszereket (például antiemetikumokat, nyugtatókat, érzéstelenítőket vagy antihisztaminokat) óvatosan kell alkalmazni, vagy ha lehetséges, fel kell függeszteni őket az ifoszfamid miatti encephalopathia esetén.
Szívbetegségek/Vizsgálatok
Különös figyelmet kell fordítani a már fennálló szívbetegségben szenvedő betegekre. Rendszeres elektrolit-ellenőrzés szükséges. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy az ifoszfamid kardiotoxikus hatása felerősödhet azoknál a betegeknél, akik korábban szívradioterápiában és/vagy antraciklin szupportív terápiában részesültek.
Emésztőrendszeri rendellenességek
A szájgyulladás kockázatának csökkentése érdekében ügyelni kell a jó szájhigiéné biztosítására.
Időtlenítő szereket kell időben beadni az émelygés és hányás gyakoriságának és súlyosságának csökkentése érdekében.
Máj- és epebetegségek
Májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelés megkezdése előtt történő alkalmazást egyedileg kell megfontolni.
Ezeknek a betegeknek a szoros figyelemmel kísérése ajánlott (lásd még a speciális adagolási javaslatokat). Az alkoholfogyasztás növelheti a májproblémák kialakulásának kockázatát.
Vese- és húgyúti rendellenességek
Meglévő vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazást egyedileg kell megfontolni. Ezeknek a betegeknek a szoros figyelemmel kísérése ajánlott (lásd még a speciális adagolási javaslatokat).
A kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a vesefunkciót, a vizelet állapotát és a vizelet üledékét. Az ifosfamid minden egyes adagja előtt ajánlott vizeletvizsgálatot végezni. A kezelés megkezdése előtt ki kell zárni vagy meg kell szüntetni a húgyúti ürülési zavarokat, a hólyaghurutot, valamint a fertőzéseket és az elektrolit egyensúlyhiányt. Ha hólyaggyulladás van jelen az ifoszfamiddal történő kezelés során, súlyos haematuria vagy mikrohematuria kíséretében, a kezelést fel kell függeszteni, amíg a normalizálás el nem ér.
Az ifoszfamid-kezelés során különös gonddal kell eljárni a megfelelő hidratálás, a hólyag rendszeres ürítése és a mesna használata mellett (lásd 4.2 pont: Adagolás és alkalmazás módja).
Különösen hosszú távú ifosfamid-kezelés esetén biztosítani kell a megfelelő diurézist és rendszeresen ellenőrizni kell a vesefunkciót. Különösen igaz ez a gyermekekre. Ha az ifosfamid-kezelést kezdő nephropathia esetén folytatják, akkor visszafordíthatatlan vesekárosodás kockázatával kell számolni. Gondosan mérlegelni kell a kezelés előny-kockázat arányát.
A nefrotoxicitásra hajlamosító tényezők közé tartozik az ifosfamid nagy kumulatív dózisa (különösen 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél). Ezért a glomeruláris és tubuláris vesefunkciót meg kell vizsgálni és ellenőrizni kell a kezelés előtt és alatt, valamint a kezelés után.
Nephrectomia után, vesekárosodásban szenvedő betegeknél vagy olyan betegeknél, akik korábbi nephrotoxikus gyógyszerekkel (pl. Ciszplatinnal) kezeltek, elővigyázatosság szükséges. Ezekben a betegeknél a mielotoxicitás, a nephrotoxicitás és az agyi toxicitás gyakoribb és intenzívebb.
A reproduktív rendszer és az emlő rendellenességei/Veleszületett és genetikai rendellenességek
Az ifoszfamid mutagén és genotoxikus hatású. Az ifoszfamiddal kezelendő férfiakat a kezelés megkezdése előtt tájékoztatni kell a sperma megőrzésének lehetőségéről, és a kezelés alatt vagy a kezelés után hat hónapig nem vállalhatnak gyermeket.
Általános rendellenességek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Mivel az ifoszfamid citotoxikus hatása csak a májban történő aktiválódása után jelentkezik, az ifosfamid oldat véletlenszerű paravénás beadása esetén nem áll fenn szövetkárosodás veszélye.
Extravazáció esetén azonban ajánlott az infúzió azonnali leállítását, tű behelyezésével szívja le a paravasatát, öblítse le sóoldattal és rögzítse a végtagot.
Vizsgálatok
Cukorbetegeknél a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az antidiabetikus terápia időben beállítható legyen. Lásd még a 4.5. Szakaszt. Kábítószer és egyéb kölcsönhatások.
4.5. Kábítószer és egyéb kölcsönhatások
Fontolóra kell venni a myelotoxicitás mérlegelését más citosztatikumokkal való kölcsönhatás vagy besugárzás miatt. Az ifosfamid és az allopurinol vagy a hidroklorotiazid egyidejű alkalmazása szintén fokozhatja a mieloszuppresszív hatást.
Az ifoszfamid immunszuppresszív hatása miatt az együtt beadott vakcinákra csökkent reakcióra kell számítani. Élő oltások esetén kialakulhat a vakcina által okozott fertőzés.
Az ifosfamid és warfarin egyidejű alkalmazása fokozhatja a warfarin antikoaguláns hatását, ezáltal növelve a vérzés kockázatát.
Nefrotoxikus gyógyszerek, például pl. A ciszplatin, aminoglikozidok, aciklovir vagy amfotericin B fokozhatják az ifoszfamid nefrotoxikus hatásait, következésképpen a hematotoxicitás és a központi idegrendszeri toxicitás megnyilvánulásait.
A központi idegrendszeri gyógyszereket (például antiemetikumokat, nyugtatókat, érzéstelenítőket vagy antihisztaminokat) óvatosan kell alkalmazni, vagy ha lehetséges, fel kell függeszteni őket az ifoszfamid miatti encephalopathia esetén.
A kezelés felerősítheti a szulfonilureák hipoglikémiás hatását.
In vitro kísérletek eredményei arra utalnak, hogy a bupropiont elsősorban a citokróm P450 IIB6 (CYP2B6) mikroszóma enzim katabolizálja. Ezért körültekintően kell eljárni, amikor a bupropiont együtt adják a CYP2B6 izoenzimre ható termékekkel (például orphenadrin, ciklofoszfamid és ifoszfamid).
Fennáll a veszélye annak, hogy mindenütt jelen lévő mikroszomális CYP izoenzimek keletkeznek, amelyek főleg a májban vannak jelen, előzetes vagy egyidejű kezeléssel fenobarbitállal, fenitoinnal, benzodiazepinekkel, primidonnal, karbamazepinnel, rifampicinnel vagy klórhidráttal.
A grapefruit olyan anyagot tartalmaz, amely a CYP izoenzimek gátlásához vezet, és ezért csökkentheti az ifoszfamid metabolikus aktivációját és következésképpen annak hatékonyságát. Ezért az ifoszfamiddal kezelt betegeknek kerülniük kell a grapefruit és/vagy az e gyümölcsöt tartalmazó ételek vagy italok fogyasztását.
Az ifoszfamid fokozhatja a bőr sugárzás utáni reakcióját (sugárzás utáni szindróma).
A ciklofoszfamiddal analóg módon a következő kölcsönhatások lehetségesek: Az ifoszfamid terápiás hatása és toxicitása fokozható klórpromazin, trijód-tironin vagy aldehid-dehidrogenáz inhibitorok, pl. diszulfiram (Antabus). A suxametonium izomlazító hatásának fokozása.
4.6. Használja terhesség és szoptatás alatt
A nők nem teherbe eshetnek az ifoszfamid-kezelés alatt.
Állatkísérletek azt mutatják, hogy az ifosfamiddal történő kezelés genotoxikus hatást fejthet ki, és terhes nőknek adva magzati károsodást okozhat. A terhesség első trimeszterében létfontosságú indikáció esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos orvosi konzultáció feltétlenül szükséges. A terhesség első trimeszterét követően, ha a terápiát nem lehet késleltetni, kemoterápiát lehet végezni, miután tájékoztatták a beteget arról, hogy a teratogén hatások kicsi, de potenciális kockázata és a magzatra nézve potenciális kockázat áll fenn.
Ha fogamzóképes nők kezelésére van szükség, akkor hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt, valamint a kezelés abbahagyása után hat hónapig. Ha az ifosfamidot terhesség alatt alkalmazzák, vagy ha a beteg teherbe esik az ifosfamid szedése alatt, a beteget tájékoztatni kell a fenti információkról.
Nem ismert, hogy az ifoszfamid kiválasztódik-e az anyatejbe. Az állatkísérletekben az ifoszfamiddal kimutatott súlyos mellékhatások és tumorgenitás miatt azonban döntést kell hozni, figyelembe véve a gyógyszer relevanciáját az anya számára, hogy abbahagyják-e a szoptatást vagy a szoptatást. .
4.7. Hatás a vezetés és a járművek használatának képességére gépek
Az ifoszfamid közvetlenül (encephalopathia kiváltásával) és közvetve (hányinger és hányás kiváltásával), különösen a központi idegrendszerre ható gyógyszerek vagy alkohol együttes alkalmazásakor, hátrányosan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8. Káros hatások
Azoknál a betegeknél, akik egyedüli gyógyszerként ifosfamidot szednek, a mieloszuppresszió és az urotoxicitás a dózisfüggő toxicitás megnyilvánulása. Az uroprotektív szerek, például a mesna, az elegendő hidratálás és a frakcionált adagolás jelentősen csökkentheti a hematuria előfordulását, különösen a hemorrhagiás cystitishez kapcsolódó súlyos hematuria előfordulását. A leukopenia, ha előfordul, általában enyhe vagy közepesen súlyos. További jelentős mellékhatások az alopecia, az émelygés, a hányás és a központi idegrendszeri toxicitás.