Jellemzők:
A hőt általában a belső energia részeként értik, amely az anyagcsere melléktermékeként keletkezik. Hőkezelés, vagyis hőterápia a fizikoterápia olyan módszerét jelenti, amelyben a termikus ingerek hatnak az emberi testre. Az alkalmazási kör szerint megkülönböztetünk általános és helyi hőterápiát. A hő helyi alkalmazása a fűtött terület torlódásához vezet, ami jobb anyagcserét eredményez. Ezt a kezelési módszert elsősorban reumatikus betegségeknél alkalmazzák, amelyek miatt egyre többen szenvednek.
Elv:
A gyógykezelésben a hőkezelés a legnagyobb mértékben a fürdőkezelésben tapasztalható, ahol többnyire iszap- és tőzegpakolásokat alkalmaznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a termikus inger hordozója lehet szilárd, folyékony vagy gáznemű anyag. Így a hőterápia alkalmazása természetes gyógyító forrásokat, de mesterséges fizikai hőforrásokat is használ. Például paraffin, tőzeg, infravörös sugárzás, szauna vagy elektromágneses hullámok alkalmazása.
Az érrendszer a forró inger hirtelen alkalmazására az edények átmeneti szűkülésével reagál, amelyet azonnal az erek értágulata vált fel. Amint a hőmérséklet lassan emelkedik, az erek azonnal kitágulnak. A hőterápiának izomlazító és görcsoldó hatása van (ellazítja az izmokat és a görcsöket), trofikus (javítja a táplálkozást, a szervek működését), reszorpciós (javítja a metabolikus metabolitok felszívódását), fájdalomcsillapító (fájdalomcsillapító), immunobiológiai ( megnövekedett véráramlással és a védekezés stimulálja az immunválaszokat), a testhőmérséklet 1 ° C-kal történő emelése percenként 12-20 ütemmel gyorsítja a szívritmust, 5-6 légzéssel növeli a légzésszámot.
Javallatok:
Hőkezelés ajánlott az izom-csontrendszer akut sérülései és gyulladásai, az izom-csontrendszer krónikus reumás betegségei, reflexes izomváltozások esetén.
Ellenjavallatok:
A hőkezelés nem ajánlott érzékszervi rendellenességek, hidegallergia, angina pectoris esetén.