hörcsög

Vlagyimir Malakhov táncsztár balettmesét készít kicsiknek és nagyoknak Pozsonyban. A Csipkerózsika című mesebalett új színpadát a SND nézői láthatják a május 25-i premieren.

Pozsony, április 22. (TASR) - Vlagyimir Malakhov nemzetközi táncsztár balettmesét készít gyerekeknek és felnőtteknek Pozsonyban. A világhírű balettművész és koreográfus, a Staatsballett Berlin művészeti vezetője, a Csipkerózsika című mese-balett új produkcióját a Szlovák Nemzeti Színház (SND) május 25-i bemutatóján láthatja a közönség.

Vlagyimir Malakhov nem szeret beszélni arról, hogy milyen, inkább a munkájával bizonyítja. "Mindig szerettem volna elérni valamit. Fogalmam sem volt, merre tartok és milyen sikeres lesz a karrierem. Csak táncolni szerettem volna. Nem számítottam arra, hogy a világ legjobb színpadain lépek fel, a legjobb balerinákkal és dolgozzon a legjobb koreográfusokkal " mondta a TASR exkluzív interjújában az ukrán Krivoy Rog szülöttje. "Az ajtó magától kinyílt, mert nagyon-nagyon szerettem volna. Munkámmal bizonyítottam" generációjának egyik legjobb táncosa megerősítette, akit az európai tánckritikusok "az évszázad táncosaként" ünnepelnek.

-Rendezőként és koreográfusként majdnem 50 táncos számára írod alá az új produkciót. Hogyan fog kinézni az előadásában Piotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző klasszikus műve?-

Természetesen az alapja Marius Petipu francia művész koreográfiája, de korrekciókat vezettem be benne. A klasszikus mű nagyszabású, rengeteg karakteres mesefigurát kell törölnünk. Az eredeti változat körülbelül négy órán át tart, de a mai néző nem tudja érzékelni ezt a dimenziót. Ezenkívül az előadás kis közönségnek szól, ezért korrekciókat hajtottunk végre, és két felvonásra rövidítettük.

-Nemzedéked egyik legjobb táncosa vagy, a Várnában, Moszkvában és Párizsban megrendezett nemzetközi balettversenyek első díjainak többszörös nyertese. A nézők ebben az új produkcióban táncolni fognak az SND balettlemezein?-

Sokat táncoltam már. Szeretném, de nem akarom másoktól elvinni a munkát. Lehet, hogy Karabos tündérként mutatkozom be, de nem látok okot. Ha vannak tehetséges fiatalok, lehetőséget kell kapniuk arra, hogy bemutatkozhassanak a színpadon.

-Balett ikon vagy, négyéves korod óta táncolsz, ami azt jelenti, hogy unod már az egészet?-

Nem vagyok ikon, normális ember vagyok. Nagyon jó, ha dicsérnek vagy megbecsülnek, de mindenekelőtt normális embernek kell lenned a munkában és a kommunikációban. Örülök, hogy ilyen szintre léptem, de minden ismerősöm, művészem és barátom tudja, hogy sztár vagyok a színpadon, de a magánéletemben hétköznapi ember vagyok.

-A legnehezebb táncosnak vagy koreográfusnak lenni?-

Koreográfus, mert nem próbálok újat csinálni. Csak olyan dolgokat csinálok, amikről azt hiszem, hogy képes vagyok. Nem hiszem, hogy olyan vagyok, mint MacMillan, Cranko, Neumeier. Inkább azokat a próbákat szeretem, amelyekben visszaállítom az eredeti előadást. Új műsorokat is csinálok, az én szempontomból valami sikerült, valami nem, de ez normális. Azonban inkább megújítom a már megkapott címeket, olyan anyaggal dolgozom, amely már felfedezett.

-Jobban szereti a klasszikus balettet vagy a kortárs modern táncot?-

Táncosként mindent szeretek, koreográfusként pedig inkább a klasszikus repertoárt. A 21. században élünk, ahol minden korszerűsödik. Az eredeti klasszikus dolgok és a modernek kombinációja jó választ ad a néző részéről. Vegyünk egy régi házat, amely modern felszereléssel és bútorokkal rendelkezik, ugyanaz. Klasszikus mindig is létezik. Ami a modern táncot illeti, sok koreográfus van, akinek saját csoportja van. A modern művészettel való együttműködéshez mindig új ötletekkel kell rendelkeznie. Ha nem tud nevet létrehozni a modern repertoárban, mint például a nagy koreográfusok, Pina Bausch vagy Merce Cunningham, akkor alapvetően a karrierjének vége. Úgy gondolom, hogy a klasszikus tánc mindig létezni fog, és a klasszikus táncosnak könnyebb kortárs eszközökkel dolgozni, mint a modern táncot klasszikus táncként értelmezni, mert ennek megvan az alapja. Ez a különbség. A klasszikus alapokkal rendelkező ember kortárs modern táncot tud táncolni, de az a táncos, akinek nincs ilyen alapja, képes a modern, de a klasszikus nem.

-Amikor látod, hogy egy táncos cselekvésben van, azonnal tudod, hogy klasszikus alapokkal rendelkezik-e, vagy egy modern iskolához tartozik?-

Természetesen látja, hogy áll, hogyan edz. Rögtön látom a lehetőségeimet, és hogy van-e jövője táncosként. Nemrég berlini társulatomban meghallgattam a balett új tagjait. 185 lány és 170 fiú vett részt rajta. Csak két és fél lányt és két fiút vittem el. Miért mondom kettő és fél? Az egyik csak részmunkaidőben kapott szerződést. Bár gyengébb táncosokat fogadok be az együttesbe, látom bennük ezt a lehetőséget. Tudom, hogy amikor egymással dolgoznak, remek kilátásuk van. Bár technikailag sokkal jobb előadók voltak a meghallgatáson, csak azok az emberek vonzották a véleményemet. Ez egyéni, a koreográfusnak intuitív módon meg kell éreznie az emberrel, milyen lesz a színpadon.

-Balettművészként a klasszikusok kedvelője, milyen a viszonya az új technológiákhoz? Például barátok vagytok egy számítógéppel?-

Megértem ezt, de nem vagyok szakértő, csak felhasználó. Ismerek például divatot, ruházatot, borokat, szeretek főzni, és imádom a képzőművészetet, a festményeket, az antikváriumokat, a porcelánt. Gyűjtő vagyok.

-Van néhány műve Szlovákiából is?-

Nem, még nem. Amikor van időm, bárhová is jövök, elmegyek az antikváriumba. Porcelán balettfigurákat gyűjtök. Nagyon kevés van belőlük. Sokat kell keresni mindenhol. Mintegy 120 ilyen figura van a gyűjteményemben, de különféle festményeket is gyűjtök.

-A gyűjteményed melyik műve a legértékesebb, a legértékesebb?-

Számomra minden értékes, mert amikor megveszem, ez azt jelenti, hogy látok benne valamit, izgat valamivel, inspirál. Csak azért nem gyűjtem és veszem, mert én leszek a tulajdonosa és senki más. Különösen tetszik. Időnként nem is járok boltba vásárolni, csak nézek, és valami vonz. Valójában ez mindig véletlen.

-Több tucat emberrel, sok táncegyüttessel dolgozott együtt, dolgozott Berlinben, Bécsben, Franciaországban, Kanadában, az Egyesült Államokban. Hol volt a legjobb neked?-

Mindenhol, mert minden balett társulatban találkoztam valakivel, legyen az koreográfus, táncos, balettmester vagy partner, akivel táncoltam, vagy repertoár volt. Nem érdekel, hol lakom. Fontos számomra, hogy boldog legyek és jó munkám legyen.

-Boldog vagy Berlinben?-


Tíz évig (nevet). Jól vagyok ott. Igaz, mindig lesznek problémák, ez normális. Egyszer az ember fent van, egyszer pedig lent. Nyersz valamit, elveszítesz valamit, elveszítesz valamit. Mindig óvatosnak és ébernek kell lennie, rendelkeznie kell A, B, C, D, E, F tervvel. Ha egyik sem sikerül, akkor a harmadik bizonyosan sikerül. Az egyiknek rendelkeznie kell programmal. Számos balettcégnél dolgoztam, sok balettigazgatóval találkoztam, velük táncosként dolgoztam, nem rendezőként. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerülök, és magam leszek igazgató. Figyeltem ezeket az embereket, sokat tanultam tőlük, van miből merítenem, de valakit figyelni és értékelni egészen más, mint amikor az embernek magának kell megtennie és felelősséggel tartozik. Ez egy nagy robot, koncentráltnak kell lennie, és nagyon sok időt kell áldoznia. Amikor balettigazgatói posztot kaptam, mindent eleve szerettem volna. Fokozatosan kezdtem megérteni a dolgokat, kiválasztottam a feleslegeseket, és csak a balettegyüttesre és annak növekedésére koncentráltam. Nagyon proaktív voltam, mint a bicskában futó hörcsög. Úgy éreztem, gyorsabban kell futnom, mint ahogy a kerék forog. Most szívesen leállítanám a biciklit, de annyira feltöltötte, hogy gyorsabban kell haladnom és futnom.

-Egyértelmű munkamániás vagy, és csaknem harminc éve tartasz. -

Négy év múlva lesz harminc év, de nem hiszem, hogy eljutok e harmincig. Még két-három év tánckarrier, maximum. Természetesen korom miatt megvan a repertoárom, amelyben még mindig jól nézek ki, de fokozatosan otthagyom a klasszikus táncot, mert már nincsenek bizonyos dolgaim. Klasszikus és neoklasszikus repertoárt készítek, de nem tudnám kezelni a Swan Lake-t és a Giselle-t. Ezzel végeztem, 27 különböző tanulmányt táncoltam a Hattyúk tóról. Senkinek sem sikerült, így ma nyugodtan kijelenthetem, hogy zöld utat adok a fiataloknak, hadd táncoljanak.

-Mi lesz e két-három év után, amikor valóban úgy dönt, hogy kilép?-

Csak azon gondolkodom. Ez nehéz. Tudom, hogy ha eljön az ideje, csak gondolkodom rajta. Lehetek tanár. Nagyon sok ajánlatom és meghívóm van, de el kell utasítanom, mert még mindig táncolok, Berlinben van az együttesem, és szeretnék vele lenni. De a jövőben taníthatok vagy csinálhatok balett-tanácsadót. Elmehetek, amikor csak akarok, de igyekszem nem a csapat rovására menni.

-Nem gondoltál egy Vlagyimir Malahov Balettiskola felállítására?-

Természetesen megtenném. Arra gondolok, hogy legyen egy kis iskolám a Staatsballet Berlinben. Annyira működik Párizsban és Münchenben, hogy a színház mellett van egy iskola, ahová válogatott gyerekek járnak, és ott új generációt nevelnek.

-Jelenleg emelkedő csillagok vannak a színen - táncosok, akiket megnézve azt mondhatja, hogy ők lesznek a második Vladimir Malakhov?-

Csak ha klónozták őket. Azt sem lehet megmondani, hogy valaha eljön-e a második Rudolf Nureyev vagy Mihail Baryshnikov. Klónozniuk kellene őket. Egy barátom egyszer azt mondta nekem, hogy miért utazom még mindig valahova, hogy klónozni kell. Az egyik Malakhov Japánban lesz, a másik Németországban, a harmadik Amerikában és mindenki jól lesz. Nem kell sehova utazni, pénzt költeni (nevet).

-Emlékszel 1999-re, amikor az első koreográfiád készült?-

Igen, Bayaderát csináltam a Bécsi Állami Operabalettel, nagyon ideges voltam. Katasztrófa! Még mindig egyedül táncoltam, és amikor nem volt előadásom, a kulisszák mögé rohantam, és mindenkit figyeltem, hogy minden rendben van-e. Valójában szinte minden olyan premierre táncoltam, amelyben koreográfiákat készítettem. Aztán arra gondoltam, hogy nem csinálom újra. Koreográfiám premierjein nem lépek fel, mert nagyon sok energiát és energiát igényel, nagyon igényes. Nem látom a többi táncost, nem tudok javítani, nincs távolságom. Úgy döntöttem, hogy a következő műben, amelyet koreográfusként fogok tanulmányozni, és táncolni is fogok, a második vagy a harmadik szereplőben leszek.

-Van egy álom, amely tánckarriered közel 30 éve alatt nem vált valóra számodra?-

Az álmokat nem szabad felfedni, mert soha nem fognak valóra válni. Van egy álmom, amely hamarosan megvalósulhat. A tánchoz kapcsolódik.

-És privátban?-

Katasztrófa. Nem lehet minden tökéletes. Vagy megvan ez vagy az. Fentről megvan, nem lehet mindnyájunkban minden. Nem állok ellen egy új kapcsolatnak, de eddig egyedül élek, és csak a hivatásomnak szentelem magam. Két gyönyörű kutyám van - ausztrál juhászok. Nagyon jó, okos és bölcs kutyák. Mindketten a katasztrófa napján születtek. Bonny 2004. december 26-án, az Indiai-óceán földrengésének és szökőárjának napján, Lacky pedig 2005. szeptember 11-én született. Így alakult. Egész életemben kutyát szerettem volna, az egész állatkertet. Szeretem az állatokat, ha sok pénzem lenne, akkor lenne egy állattartó telepem.

-Tehát valószínűleg gyermekként nem azt tervezte, hogy balettművész lesz?-

Mindig azt mondtam, hogy ha nem leszek táncos, akkor állatorvos leszek.