Hypochondria A hypochondria a szomatogén rendellenességek csoportjába tartozik - e rendellenességek közös jellemzője, hogy orvosi vizsgálat során nem lehet feltárni a fizikai problémák okait, amelyekre az érintett betegek panaszkodnak. A negatív eredmények ellenére
2004. október 3, 15:47, Primar.sme.sk
Hipochondria
A hipochondria a szomatogén rendellenességek csoportjába tartozik - ezeknek a rendellenességeknek az a közös jellemzője, hogy orvosi vizsgálat során nem lehet feltárni a fizikai problémák okait, amelyekre az érintett betegek panaszkodnak. A vizsgálat negatív eredményei ellenére a hipochondriák továbbra is tartanak olyan súlyos betegségektől, amelyek hatással lehetnek rájuk. Az ok ördögi kör lehet: a hipochondriában szenvedő embereknél a kérdéses betegségről szóló információk, miközben észlelik saját testi tüneteiket, elhitetik velük, hogy ők maguk is betegek. Ennek eredményeként elkezdik őket szorosan figyelemmel kísérni, félelmet kezdenek érezni saját egészségük miatt, ami fokozott szellemi izgatottsághoz vezet. Az izgatottság megerősíti a hipochondriac azon meggyőződését, hogy valóban beteg. A terápiában lényegében ennek az ördögi körnek a megtörése a kérdés.
Valószínűleg kevés mentális rendellenesség talált ilyen alkalmazást a köznyelvben, mint a hipochondria. Azokat az embereket, akik gyakrabban beszélnek a betegségtől való félelmükről, hipochondriának nevezik, és gyakran nevetségessé teszik őket.
A hipokodrikus betegek gyakran panaszkodnak fizikai problémákra, és különféle területek orvosait hívják vizsgálatra. Bár diagnosztikai módszerekkel nem találhatók megállapítások, a hipochondriák tagadják problémáik pszichológiai okának lehetőségét. A hipochondrikus élete gyakran a betegsége körül forog, és szenvedése miatt figyelmet és együttérzést igényel a környezetétől. A szomatogén rendellenességek csoportja ismertebb nevén pszichoszomatika, és rámutat a test (szóma) és a lélek (psziché) kapcsolatára. A pszichoszomatika legfontosabb pontja az a feltételezés, hogy a mentális problémák fizikai tünetekként is megnyilvánulhatnak.
Frekvencia
Nincsenek tudományosan megalapozott statisztikák, amelyek igazolják a hipokondriumok pontos előfordulását a lakosság körében. Háziorvosok szerint azonban a betegek csaknem 50% -ánál a hypochondria részleges és 3-14% -ánál egyértelmű tünetek jelentkeznek. Más szomatogén rendellenességektől eltérően, amelyek túlnyomórészt nőknél fordulnak elő, a hipochondriák megközelítőleg egyenlő arányban vannak jelen a férfiak és a nők körében.
Tünetek
A hipokondriás beteg attól a félelemtől szenved, hogy megbetegedhet egy bizonyos betegségben. Gyakori fizikai tünetek vagy minimális szomatikus változások, mint pl kissé megnövekedett pulzus a lépcsőn való felmászáskor, folyamatos emésztési problémák stb. a hipochondriákban a feltételezett betegség tüneteiként és bizonyítékaként egyaránt említik.
Még egy alapos orvosi vizsgálat sem tudja meggyőzni a hipochondriát arról, hogy alapvetően egészséges. Bizonyíték arra, hogy a beteget nem úgy tekintik, mint annak lehetőségét, hogy eddig ismeretlen betegségben szenved, vagy hogy az orvos tévedett a diagnózis felállításakor. Meggyőződése miatt sok orvost keres fel (orvos-vásárlás); sok esetben még kockázatos műtéten is átesik, amelyekből azt ígéri, hogy megtudja "problémáinak" okát.
Más szomatogén rendellenességektől eltérően, amikor a testdoboz különböző részein az érintett tünetekről az érintett számol be, a hipochondriák általában egy vagy két szervrendszerre korlátozódnak. Általában nehéz levonni a határt a hipochondriák és más szomatogén betegségek között. A legnyilvánvalóbb különbség abban mutatkozik meg, hogy a hipochondria fél a betegségtől, míg más szomatogén rendellenességeknél maga a betegség tudata áll az élen.
Feltételezések és okok
Pszichoanalitikus szempontból a hipochondriák a bűntudat vagy félelem érzése által okozott belső konfliktusokból fakadnak. A testi rendellenességekre való odafigyelés védekezésként szolgál, így nem szükséges szembeszállni ezekkel a romboló belső konfliktusokkal. A fizikai problémákat szimbolikusnak tartják. Például feltételezett szemproblémák hatására a hipochondriak "láthatnak valamit". Ezt a feltételezést olyan kijelentések is tükrözik, mint "Ettől ismét fáj a fejem".
A járvány kitörése előtt az áldozatok többnyire a betegséggel kapcsolatos információkkal kerültek kapcsolatba, akár ismeretségi körükben, akár a médiában. Azok az emberek, akiknél hipochondria alakult ki, gyakran megnövekedett pszichofiziológiai reaktivitást mutatnak, még a betegség előtt. A fogyatékossággal élő emberek gyakran arról számolnak be, hogy a betegség előtt stressztől szenvedtek, vagy hogy döntő változások történtek az életükben.
Ilyen körülmények között az olyan fizikai tünetek figyelése, mint a szabálytalan szívverés, szédülés, emésztési zavar vagy fejfájás, amelyek egyébként átmeneti problémák gyakori jelenségei, vagy a megnövekedett fizikai aktivitás következtében úgy gondolják, hogy ezek súlyos betegség jelei. Az az elképzelés, hogy megbetegedhetnek, további nehézségek elvárásához vezet, és a fogyatékosság nagyon szorosan figyelemmel kíséri testüket. Rendkívül negatívnak tartják az eseményeket.
Ezenkívül vannak egyidejű jelek, amelyek a hipochondria fenntartásához vezetnek: hogy megvédjék testüket a betegségektől való félelemtől, csökkentik a fizikai aktivitást. Ez oda vezet, hogy a szervezet még alacsony fizikai aktivitás mellett is negatívan reagál. A páciens környezete általában sajnálattal fordul hozzá, ragaszkodást és sajnálatot tanúsítva. Anélkül, hogy az áldozat észrevenné, állapotáért "megjutalmazzák".
A kurzus
Alapvetően a hipochondria bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban korai felnőttkorban fordul elő. A betegség lefolyása gyakran krónikus, a fizikai problémák iránti komoly érdeklődés magától értetődővé válik. Valószínű, hogy a betegség fennmarad, ha lassan kezdődött és a környezet támogatja (figyelem, gondozás, megbánás stb.)
Terápia
Mivel a hipochondriák úgy gondolják, hogy fizikai problémájuk van, ritkán döntenek vagy csak hosszú idő után pszichoterápiás kezelés mellett. Gyakran először orvosukhoz vagy belgyógyászukhoz fordulnak. A hipochondriás kezelés gyakran az orvos egyensúlyának megteremtése - részletes vizsgálat szükséges, mert a leírt tünetek a betegség valódi kísérő jelei lehetnek.
Az orvos azonban nagyon gyorsan megtudja, hogy az áldozat panaszai megalapozatlanok. A beteg azonban nem hisz ebben az ítéletben, és további vizsgálatokat kér. Ha azonban további vizsgálatok után az orvos fenntartja véleményét, akkor alátámasztja a hipochondriak véleményét, miszerint nehezen kimutatható betegségben szenved. Ha nem hajlandó tovább foglalkozni a kérdéssel, megváltoztatja az orvos hipochondriáját. Általánosságban elmondható, hogy a hipochondriákkal való foglalkozás során hangsúlyozni kell, hogy a leírt tünetek orvosilag megkérdőjelezhetetlenek. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a beteg rágalmazásként érti ezt az állítást. Az orvosnak fel kell ismernie, hogy a beteg valóban szenved, ha nem fizikailag, de mégis lelkileg. Meg kell próbálnia rávenni a beteget a pszichoterápiás kezelés megkezdésére. Figyelembe kell azonban vennie a beteg bizalmatlanságát, mivel az áldozat úgy gondolja, hogy az orvos "nem tudja, mit kell tovább tennie", ezért "bolondnak" nyilvánítja.
Magának a pszichoterápiás folyamatnak is megfelelő az óvatosság. A terapeutának gondosan hallgatnia kell a beteg tüneteit anélkül, hogy megbeszélné velük, hogy valóban léteznek-e vagy sem. Ki kell emelni, hogy a terápia megtanítható a betegség kezelésére, például a felszabadulási folyamat, mint autogén tréning segíthet.
Meg kell magyarázni a stressz és a fizikai érzés közötti kapcsolatot. A terápia során meg kell határozni (a pácienssel együttműködve), hogy mikor változnak meg a betegség megnyilvánulásai, és mely helyzetekben (pl. Családi konfliktusok vagy nagy terhelés) állnak összefüggésben ezek a változások. A modell elmagyarázza, hogyan növekszik a hipochondriák megnyilvánulása az önmegfigyelés alapján. A terápia magában foglalja az események értékelésére irányuló negatív tendencia megfigyelését is, és megpróbálja megtanítani az érintettet pozitív gondolkodásra. Ha a terapeuta megállapítja, hogy a páciens körüli emberek hozzájárulnak a páciens állapotához, körültekintő bevonni őket a kezelési folyamatba, figyelmeztetve őket, hogy túl sok sajnálattal és megfontolással járulnak hozzá a páciens hosszan tartó hypochondriacalis állapotához.