Az élet kenyere
"Isten nevében: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen"
Dal:
Uram, te vagy a Szent Isten,/mi a bűn fogságában vagyunk;/Ó, irgalmazz nekünk!
Meg akarsz menteni egy bűnös embert,/nem akarod a halálát;/Ó, irgalmazz nekünk!
Krisztus, te meghaltál bűneinkért,/Te, Néma Bárány,/ó, irgalmazz nekünk!
Krisztus, szent szenvedésed/légy üdvösségünkért;/Ó, irgalmazz nekünk!
Szentlélek, légy velünk/újjászületj minket kegyelmi ajándékokkal./Krisztus sebeiért,/ó, irgalmazz nekünk!
A vége után, Uram,/burkolj minket a mennyei sátorba,/alázatosan kérdezz;/Ó, irgalmazz nekünk!
Ima:
Az Atya Isten, kedves, irgalmas és ajándékokban gazdag, köszönjük, hogy nem szűnt meg áldani minket. Még ha meg is érdemelnénk a büntetést, kegyelmezel felettünk, mint Atya a gyermekeid felett. Rengeteg lelki és mindennapi kenyeret ad nekünk. Ne felejtsd el, hogy azok, akik hisznek Benned, megmenekülnek. Hallgasson meg minket, vigasztaljon és buzdítson minket, hogy örülhessünk megváltásodnak és örülhessünk annak, hogy kegyelemből oda vezethetsz minket, ahol örökké élsz és uralkodsz. Ámen.
Level: Rómaiak 5: 1–11
"Istenünk szava örökké megmarad."
Dal:
Jézus, életem ura,/Jézus, halálom, az Úr,/meghalt értem, szolgámért, amikor sok csapást szenvedett,/hogy megszabadítson a sötétségtől, és örömmel vitte;/Ezerszer kegyelemért/Szeretnék köszönetet mondani neked, Uram.
El kellett viselnie ezeket a gyötrelmeket,/csaló szavakat, istenkáromlásokat,/elszenvedett csapásokat és gúnyokat,/kegyetlen korbácsolást,/bűnösöt szabadítottál meg nekem/az ördög hatalmától és rabságától./Ezerszer kegyelemért/Szeretnék köszönetet mondani neked, Uram.
A méltatlanok megsértettek,/megaláztak;/töviskoronával koronáztak meg téged,/halált kellett szenvedned,/csak hogy koszorút szerezz a mennyben a fejemért /;/Ezerszer kegyelemért/Szeretnék köszönetet mondani neked, Uram.
Nagy megaláztatásod/megfizetett emberi bűnért;/Halálod és én boldogság,/az elveszett paradicsom visszatért,/Nyomorúságod, szorongásod, fájdalmad/elnyertem a legnagyobb becsületemet./Ezerszer kegyelemért/Szeretnék köszönetet mondani neked, Uram.
Te, Krisztus, dicsőítem/a keresztért, sebekért, szorongásokért,/a szívemet adom neked,/mert kegyelem által/haláloddal örökre megmentettél/végtelenül szeretsz./Ezerszer kegyelemért/Szeretnék köszönetet mondani neked, Uram.
Evangélium: János 6: 1-15
Dal:
Higgyünk egy Istenben/a Mindenható Atyában!/Higgyen szeretettnek,/Az egyszülött Fiának!
Krisztus megkínzott értünk,/töviskoronával/sok sebből vérzett/az ártatlan Úr nagyon szenvedett.
A Golgotán vezették,/Ott keresztre feszítették,/A tolvajok között halt meg,/A hívek gyászolták Őt.
Amikor végzett a kereszten,/a sírba került,/harmadnapra feltámadt a halálból,/legyőzte a bűn, a halál hatalmát.
Az Úr felment a mennybe,/Megváltotta a bűnös embereket,/Onnan jön, hogy megítéljen minket,/Amikor eljön az utolsó alkalom.
Higgy a Szentlélekben,/a Szent Egyházban - az Ő/és bűnei megbocsátásának templomában,/az örök életben és az üdvösségben!
Felfüggesztés:
Mennyi szépség van az alázatban, amikor az ember térdre esik,
A nyomorúság tudatában, hogy nincs semmi a kezében.
Mennyi szépség van az alázatban, ha valaki kegyelemhez nyúl,
szerelem után a kereszten, mely örömre vezeti a bűnösöt.
Kérlek, kedves Isten, egy tiszta lény szíve bennem,
hogy megváltoztassa az alázat szépségét a sötét világban. Ámen.
Fegyelmi szöveg: Ézsaiás 35: 1–10
Fegyelem:
A vasárnap reggel, amelyet túléltem a múlt héten, elsőre úgy tűnt számomra, mint mindenki másé. Felkeltem az ágyból, megtettem a szükséges higiéniát és elmélkedést, amikor felvettem a mobilomat, így megértettem, hogy ez nem egészen normális vasárnap reggel. Roman, még mindig szöveges üzeneteket kell küldened gyülekezeti tagjaidnak, hogy tudják, hogy letölthetik Isten Otthoni szolgálatait a CZ weboldaláról. Nem szoktam ilyet csinálni vasárnap reggel.
Minden vasárnap, amikor elhagyom a paplakot, a lábam a garázsba megy, mert autóval megyek a szolgálatokhoz, mert a kežmaroki istentiszteletek után az egyik fiókban járok a szolgálatokra. Nos, ma reggel sétáltam. A fiókban nincs szolgáltatás. Kimegyek az utcára, a nap kellemesen simogatja az arcomat. Nagyon szép reggel volt a nagyböjt harmadik vasárnapján. A Tátra gyönyörűen tiszta, szépen havas, de az utca üres. Evangélikus komplexumunkat fedezték fel előttem a kórház sarkán. Az is üres volt. Más körülmények között az emberek fokozatosan érkeznének az egyházba, minden oldalról. Minél közelebb kerültem az Új Egyházhoz, annál jobban összeszorult a torkom, és könnyek szöktek a szemembe, amikor elkezdtem rájönni, hogy egyedül leszek benne.
A lelkész számára furcsa érzés vasárnap reggel. Sokszor voltam egyedül a templomban. Sokszor kinyitottam, és nem volt benne élő lélek, de ezúttal más volt. Vasárnap volt, az istentisztelet ideje, és egyedül voltam ott az Istenemmel. Csengetni jöttem, mivel általában vasárnap hívunk istentiszteleteket, és meghívlak benneteket olyan házi istentiszteletekre, amelyeket letöltöttél az egyház honlapjáról és otthon készítetted a családod körében. Köszönöm a kedves választ, amely örömmel és bátorítással szolgált, ugyanakkor megerősítette, hogy ez az erőfeszítés nem volt hiábavaló.
Csengettek, és most mi lesz? Egy rendes vasárnapon az orgona meghallgatta az előszó bevezetését: Ó, Jézus, szenvedélyed. És így történt, elmentem az orgonához, eljátszottam a dalt és a dalokat, így saját magánszolgáltatásokat végeztem. Kívül valószínűleg senki nem vette észre, mert az utcák üresek voltak, és a templom előtti három hajléktalan ember alkoholos mámorában még azt sem regisztrálta, hogy a templomot játsszák. Egyedül a templomban, az orgona mögött. Végül is az oltárban és a szószéken kellett állnom. Nem tévedtél, Roman? Az egyik hirtelen rájött, mennyire hiányzik neki, amit rendszeresen csinál, és amit természetesnek vesz.
Amikor elveszíti az egyház közösségét, kedves tekintet, kedves kézfogás vagy pár szó váltása az egyház kijáratánál, akkor csak ezután ismerjük fel Jézus Krisztus egyházának közösségének erejét. Ez a nyilvánvalóság hétről hétre elveszett annak a pestisnek köszönhetően, amelyet ma koronavírusnak vagy COVID 19-nek hívunk. Ez egyikünknek sem könnyű. Mindannyian furcsa helyzetbe kerültünk, amelyet le sem tudunk írni, és végül fogalmunk sincs, hogyan alakulhat. De reméljük, hogy Isten segítségével megtesszük. "Mert az Úr nem fogja elűzni népét, és nem hagyja el örökségét sem" (Zsoltárok 94:14). "Tehát mi is kiálthatunk a zsoltárosokkal." A szívem bízik benne (Zsoltárok 28: 7). ”
Bízzunk Istenben, és Ő megszabadít minket az emberi szenvedés minden nyomorúságától, és örömmel tölti el szívünket, amelyet még akkor is megtapasztalhatunk, amikor a koronavírus nyomorúsága sújt minket. Erre az örömre hív minket Ésaiás próféta is: „Örülj, sima és pusztában, táncolj, pusztában és virágozz, mint a sáfrány!” De vajon lehetséges-e egyáltalán örülni és táncolni, amikor az egész világot sújtja ez a járvány? Hiszen annyi akadály nyílik előttünk ma az öröm előtt, hogy nem is tudjuk megszámolni őket. Csak akkor fogunk örülni és örülni, ha ennek az alattomos betegségnek a veszélye elmúlt, de most? Ez azonban nincs a mi hatalmunkban. Inkább sírni akarunk, és nem tudjuk, hogyan juthatunk tovább és mit tegyünk ilyen helyzetben.
De minden félelmünk ellenére Ézsaiás próféta ezt mondja: „Örüljetek, pusztában és pusztában, táncoljatok, vadonban és virágozzatok, mint a sáfrány!” Megérti-e a próféta Isten népének helyzetét is, amelyben találja magát? Az elhagyatott táj képe, egy olyan hely, ahol az ember abbahagyta a virágzást, az emberi önkény következményeinek képe. Gyakran az ember büszkeségében, hiúságában és vágyában, hogy olyan legyen, mint Isten, azt mondja magában: Nincs szükségem semmire és senkire. Meg tudom csinálni magamtól. Végül is nincs szükségem Istenre az életemhez. És ennyi kevés ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire rövidlátóak és gyengék vagyunk, és ennek eredményeként nem tudunk megbirkózni valamivel, ami a világon világméretűvé válik.
Az istenfélelem vágya a sivatagba tereli az embert. Annak ellenére, hogy sok figyelmeztetést szépen feljegyeztünk Isten szavába, az ember mégis úgy gondolja, hogy bármit megtehet, amit csak akar. Hányszor távolodtunk el Istentől életünk során, és hajtottuk végre terveinket és akaratunkat? Pál apostol világosan mondja nekünk: „Ne tévedj! Istent nem lehet csúfolni, mert amit az ember vet, azt aratni fogja. Mert aki testéért vet, romlást arat. De aki a Lélekért vet, örök életet arat a Lélektől (G 6: 7, 8).
Úgy gondoltuk, hogy mindent megvásárolhatunk, bárhol és bárkivel lehetünk, akivel csak akarunk. Megtanultuk bejárni a világot és befektetni jövedelmező nyaralásokba. Mamona annyira elbűvölt minket, hogy inkább azt a vasárnapot töltöttük, amelyet a bevásárlóközpontokban vagy más helyeken, amelyek számunkra Istenné váltak, szolgáltatásokkal kellett tölteni. De az egyik vírus hirtelen bezárta őket, hogy megértsük, nem vásárolhatunk boldogságot boltban vagy nyaraláskor. Az ember büszkeségében és betegségében azt hitte, hogy ő a világ ura, de hirtelen valami olyan miniatűr és láthatatlan, mint a koronavírus, megszelídíthet minket.
Bár ez a betegség félelmet okoz számunkra és sokat vesz belőle, lehetőséget ad arra is, hogy sokat tanuljunk. Az a helyzet, amelybe bekerültünk, világosan elmondja: Vigyázz, ember! Nem te vagy a teremtés ura, akit itt játszol. Olyan teremtés vagy, akinek dicsőítenie és dicsérnie kell Teremtőjét mindazért, amit naponta kapsz tőle az életedért. De érzékeljük-e azt a tényt, hogy teremtmény vagyunk, és nem Teremtő? Akik ezen a világon még ennél is rosszabb vírussal fertőződnek meg, mint például a COVID 19 - az egoizmus vírusa, gyakran nem érzékelik. Sokan azonban meghaltak és elpusztulnak a vírus miatt, annak ellenére, hogy a gyógymód rendelkezésre áll - bűnbánat. De az egoizmusunk ellenére az Úristen még mindig esélyt ad nekünk. Életünk sivatagát virágzó kertté akarja alakítani, hogy átélhessük az élet örömét, amely Isten emberrel való szoros kapcsolatából fakad. Ne felejtsük el, amikor ez a járvány elmúlik és elkezdődik a hétköznapi élet.
És így a mai napig Izaiás próféta a következő szavakkal erősít meg minket: „Emelje fel gyenge kezét, erősítse meg törött térdeit. Mondd a kicsi gondolkodóknak: Kelj fel, ne félj! Nézd, Istened! ”Ezek a bátorító szó szépségei, amelyek ezekben a gonosz időkben biztosítják számunkra, hogy Isten szereti alkotását, és újra megszabadítja őt ettől a nyomortól, ahogyan Ézsaiás próféta mondja:„ fű lesz, nád és bohócok, ahol a sakál pihent. ”Ez egyikünknek sem könnyű. Mindannyian ismeretlen helyzetbe kerültünk, amely alázatra tanít minket, és amely úgy készítette el számunkra ezt a böjtölési időt, mintha senki sem tudta volna felkészíteni. Jézus Krisztus azonban ismeri a helyzetünket, és még ha tudja is, soha nem hagy el minket.
Induljunk hát alázattal és bűnbánattal az Istenhez vezető útra. Ézsaiás világosan mondja: „Nézd, a te Istened.” Olyan Isten, aki bűneink ellenére meg akar menteni és megment minket. Mindannyian, akik nem bíznak eléggé Isten cselekedetében, mindannyian, akiknek hitét megalapozták, mindannyian azt gondoljátok, hogy a próféta szavai a sivatagról, amelyet Isten zöld mezõvé változtathat, illúzió, mind ti, akik aggodalomba estek, és sírok, mindannyian „keljetek fel, ne féljetek! Nézd, Istened.
Azért jön, hogy szabadon engedjen minket. Számít ránk és szüksége van ránk ehhez az élethez. Neki nagy árunk van, amelyet Fiának, Jézus Krisztus vérével fizetett a Golgota kereszt fáján. Minden készen áll. Isten üdvössége akkor is megtörténik, amikor néhányan nem látják vagy hallják. De azok közül, akik látják és hallják, Ézsaiás így szól: "Örök öröm lesz az arcukon, öröm és öröm nyer, és a bánat és a sóhaj elmúlik." Kívánom, hogy ez az örök öröm látható legyen az arcán, bár manapság fátyol borítja. Ámen.
Ima:
Köszönjük, kedves Isten, hogy eljöttél, hogy megmentsen minket, és megmutasd nekünk az alázat és a bűnbánat útját, az utat, amellyel visszatérhetünk hozzád, Istenünkhöz, aki nem habozott feláldozni fiát, az Úr Jézus Krisztust a fán. a Golgota-kereszt az üdvösségünkért. Irgalmazz nekünk, kedves Isten, mert rájövünk, milyen szegények vagyunk. Nyissuk ki a szemünket, hogy megismerjük és meglássuk, mi az emberi élet valódi értéke, amelyet nagyon örömmel hagyunk el, és ezért megfulladunk a feltételezett emberi boldogságban. Ezért rád fordítjuk a tekintetünket, mert csak te tudod a kiszáradt földet zöld és virágos rétzé változtatni, ami tanúságot tesz a veled való együttélésről. Nyissa ki a vakok és a siketek szemét, hogy megismerje az életmódot, amely a Te Fiad, Jézus Krisztus. Hallgasson meg minket, amikor hozzád szólunk:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!
Szentségeld a neved! Jöjjön el a te országod! A te akaratod úgy lesz a földön, mint a mennyben. Adja meg nekünk ma a napi kenyerünket! És bocsáss meg nekünk tartozásainkat, ahogy mi is megbocsátunk azoknak, akik vétkeznek ellenünk. Nem vezetek kísértésbe! De szabadíts meg minket a gonosztól! Mert a tiéd a királyság, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Dicsőség Istennek: az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, ahogy kezdetben volt, most is, örökkön örökké. Ámen.
Áldás:
Töltse meg a remény Istene minden örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedjen reménységben. Ámen.
Dal:
Megváltó, Uram,/csak Hozzád menekülök,/állj mellettem a viharok rémületében,/Te vagy az élet csónakja./Bújj el, Uram, tarts meg,/amíg a vihar ideje tart,/add a kikötőbe,/ahol örök béke és fényesség van.
Bízom benned,/amikor a Sátán üldöz engem, bűn,/légy menedékem,/hadd lássam a part üdvösségét./Fedezze, Uram, a szárnyak által,/amikor az egész föld megremeg;/a nevem a tenyéren/bevésetted, tudom.
Megvan minden teljessége,/szavad hatalmas páncél,/a gyengék erejét ajándékozza meg,/békéd legyen a szívedben./Te szent vagy, de sírok/bűnösségem nyomorúságában,/nézz rám, maga Uram,/szabadítsd meg a lelket a nyomortól.
Elég kegyelem és szeretet/mindenkinek, Jézus, megvan,/megbocsássa a bűntudatot, elpusztítsa a haragot,/Uram, hallja meg buzgó hangomat./A lélek szomja kioltod,/te vagy az élő víz forrása./A neved egy bizonyos rejtekhely,/örökké a tied akarok maradni.
Egy közösségi hálózat statútumában ezt olvastam: "Van egy személyre szabott betegségünk. Gondolom, emberre nagyon szükségünk volt rá. ”Manapság bizonyosan sokat tanítanak nekünk. Mindenekelőtt az alázat, amiben annyira hiányzik. Meglátjuk, meddig fogunk emlékezni Isten emelt ujjára. Azt akarom azonban hinni, hogy az ember rájön, mi a helye és szerepe Isten teremtésében.
Az Úristen kísérje el a napokban.