Az a személy, aki mákos főzetet ad a gyerekeknek, és súlyos testkárosodást okoz számukra, 1 és 6 hónap közötti büntetéssel sújtható. Ha egy gyermek meghal, a büntetést 6 hónapról 1 évre növelik. Ez volt a területünkön az egyik első kábítószer-törvény megfogalmazása is. Figyelt az akkor legelterjedtebb gyógyszerre - a mákra.
Ma a marihuána az illegális kábítószer a leggyakrabban visszaélés hazánkban. És éppen ezekben a napokban folyik egy vita a büntetés csökkentéséről, ha kis mennyiséget tartanak belőle. Hogyan alakult hazánkban a kábítószer-szcéna a mákkorszak óta?
Az első osztrák-magyar drogellenes törvény, amely szintén említi a pipacsokat, 1852-ből származott. Szerinte szankciókat fenyegettek azok is, akik étergőz formájában drogot használtak. A törvény a kábítószerek engedély nélküli terjesztését büntette, nem pedig magukat a felhasználókat. És kicsit megelőzte az idejét. Bár a drogokat az ókori Egyiptomban büntették, a kábítószer elleni globális harc csak 1909-ben kezdődött a sanghaji ópium konferencián. 13 ország képviselői ott 9 ajánlást fogadtak el, amelyek jogilag semmihez sem kötötték az országokat, de mégis fontos első lépés volt.
Egy másik, 1912-ben megrendezett konferencia már szabályozta az összes akkor ismert kábítószert, azaz a nyers ópiumot, annak morfint és kodeint, valamint a kokaint. Abban az időben a pszichiáterek már regisztrálták a morfiummal való visszaélést területünkön. Eleinte katonai betegségnek hívták, mivel főleg az osztrák – porosz háború veteránjai szenvedték el. Az 1900-ból származó cseh pszichiátriai tankönyvben szerzője, Karel Kuffner professzor a morfinizmusban szenvedő betegekről írt: "olyan emberekről, akik hajlamosak álmodni a buja képek szeretetteljes felszállásáról, játékos és kellemes létrehozásáról".
Mint Jana Hamouzová írja a Cseh Nemzeti Kábítószer-ellenőrző Központ Értesítőjében, az ópium-gyógyszereket abban az időben szabadon lehetett beszerezni a gyógyszertárakból. "Az ópium-konferenciák előtt vagy alatt volt, és a gyógyszerek viszonylag könnyen elérhetőek voltak. Ezenkívül a morfiumot fájdalomcsillapítóként, azaz fájdalomcsillapítóként is alkalmazták, még a nem túl bonyolult fájdalmas eseményekben is "- mondja Hamouzová. Ebben az időszakban például a német Bayer is heroinnal érkezett a piacra, amely állítólag a morfin és a köhögés elleni gyógyszer nem függőséget okozó helyettesítője volt. Fél évszázad után betiltották.
A kokaint a táncosok hozták
Csehszlovákiában az 1920-as évek első drogtörvényei elsősorban a gyógyszerészek, orvosok és állatorvosok ellenőrzését érintették. Nyilvántartást kellett vezetniük a visszaélhető gyógyszerek adásvételéről. Ha nem így tettek, akár 20 000 korona pénzbírsággal is fenyegették őket. Az első köztársaság idején azonban a kábítószereket is az éjszakai élethez kötötték. Hamouz megemlíti például az 1925-ös ügyet, amikor a rendőrség akkoriban egy elit bárban derítette ki a kokain tiltott értékesítését, ahol a társadalmi élet híres személyiségei is találkoztak.
"Kiderült, hogy egy orvos kétszáz gramm kokaint kapott. Felajánlotta őket egy kávézónak, aki az említett kávézóban kezdte el árusítani a gyógyszert, és 24 órán belül eladta. Egy grammért, amelyet akkor kaphatott 12 korona vényre, a bár 180 koronát fizetett, néha akár kétszázat is "- írja Hamouzová. Ez a gyógyszer állítólag kabaretáncosokkal érkezett Csehszlovákiába. Ezt még az Oktatási Minisztérium egyetemeknek címzett 1924-es rendelete is megemlítette:
"Az ellenőrizetlen kábítószer-használat veszélye, amelyet táncosok és külföldi diákok is bevezettek Berlinből a Csehszlovák Köztársaságba, diákjaink körében is, az egész fiatal diákfiatalság megsemmisítésével fenyeget, és nem szabad lebecsülni nemzetünk jövője érdekében. . A kábítószerbe bocsátkozó fiatalok nemcsak testszerkezetüket rombolják le, hanem rendellenesek is. Ezek a kábítószerek főként kokaint, morfiumot és egyéb mérgeket tartalmaznak. "
Mivel a kábítószerekkel kapcsolatos helyzet Csehszlovákiában nem javult, 1938-ban kiadták az úgynevezett ópiumtörvényt. Az illegális szereket négy csoportra osztotta, és a büntetésekben nem tett különbséget a személyes használatra vagy értékesítésre szánt drogok birtoklása között. A gyakorlatban azonban főként kereskedőket büntetett. A forgalmazók számára a legsúlyosabb büntetést az 5 év börtönbüntetés és a 100 000 koronáig terjedő pénzbírság szabta meg. "Az ópiumtörvény bevezetése utáni lépések annyira sikeresek voltak, hogy a kábítószerrel visszaélők számának jelentős csökkenésének fő okaként írhatók le a második világháború előestéjén" - zárja Hamouz.
Fű is jött az 1960-as években
Ahogy a 19. század háborúi a következő években elősegítették az ópiát fellendülését, a második világháború tömeges visszaélésbe kezdett a metamfetaminokkal, a front minden oldalán katonák által szedett stimulánsokkal. "Először is sok ember kapott nagy készleteket, amelyek a háború után katonai raktárakban maradtak" - mondja Ľubomír Okruhlica, a Kábítószer-függőségi Kezelési Központ igazgatója. Nem sokkal a háború után azonban Csehszlovákiában népszerű volt a különféle és szabadon hozzáférhető gyógyszerekkel való visszaélés.
Míg a második világháború előtt hazánkban a drogproblémák megegyeztek más európai országokkal, addig az 1948-as puccs és a vasfüggöny megteremtése után az ország gyakorlatilag bezárkózott az "exportból" származó drogok elé. A heroin útja vagy megkerült minket, vagy csak tranzitországként használta. Hasonló volt más, Nyugat-Európában általában visszaélt kábítószerekkel, legyen szó kokainról vagy kannabiszról. Noha a kábítószerekkel mind az 1950-es, mind az 1961-es büntető törvényben foglalkoztak, az állam figyelmét inkább a legális kábítószerrel - az alkohollal - kapcsolatos problémákra összpontosították.
Az ötvenes években hazánkban is meglehetősen gyakori fejfájás-gyógyszerekkel éltek vissza, Okruhlica szerint különösen a nők szenvedtek ezektől a függőségektől. Művészi és alternatív körökben a drogok és az alkohol kombinációja ismét népszerű volt. Egy interjúban Karel Gott beszélt erről: „Az 1960-as években hazánkban kábítószernek számított, amikor valaki fenmetrazint kapott, és egy darab algént, acilpirint tett, és most annak mintegy negyedével, felével összerakta. és egészében habarcsba keverte és megitta, elég volt egy fehérbor takaró, és ennyi volt. "
Az 1960-as években a vasfüggöny ellenére a hippi mozgalom atmoszférája legalább a küszöb alatt behatolt ide. Abban az időben a marihuána akkoriban jelent meg hazánkban. "A legtöbb esetben azonban házi kenderből készült, így minimális THC-tartalommal rendelkezett, ha volt ilyen. Természetesen voltak olyan emberek, akik kábítószert is kaphattak az indiai kannabiszból, de hazánkban 1989 novembere előtt senkit sem kezeltek marihuána-függőség miatt "- mondta Okruhlica, hozzátéve, hogy ezekben az években tudományos intézetek is kísérleteztek az LSD-vel.
A toluol elpusztította az ifjúságot
Bár a morfiummal való visszaélést minimalizálták az első köztársasághoz képest, ezt nem sikerült teljesen elnyomni. "A morfin gyakorlatilag nem volt elérhető, és vényköteles készítményei. A gyógyszertárakban és az orvosi raktárakban azonban sorozatos rablások történtek. A fiatal nővérek ellopták a kórházakban az opiátokat, az orvosok háta mögött különféle helyettesítőket alkalmaztak a betegekre, és a megmentett ópiátokat maguk is elfogyasztották, vagy elvitték a pártjukra. ".
"Gyakorlatomból emlékszem, hogy a morfiumot főleg orvosok vagy ápolók, az emberek dolgozták vissza, akik ezzel dolgoztak" - teszi hozzá Okruhlica, aki a múlt század 70-es éveiben dolgozott a pszichiátrián. Az 1970-es évektől kezdve nőtt a kábítószer-fogyasztók száma a hivatalos statisztikákban.
Míg 1973-ban a rendőrség 119 alkoholmentes drogfüggőt regisztrált, évente körülbelül 300–900-at adtak hozzá. A helyzet csak az 1980-as évek második felében stabilizálódott kissé. Ennek ellenére összefoglaló számban a rendőrség 1989-ben, azaz a vasfüggöny leomlása előtt 6814 drogosot regisztrált (ebből 1781 az SSR-ben). A fellendülés metamfetamint, amfetamin-gyógyszert is látott, amelyet gyógyszertári gyógyszerek segítségével állítottak elő. De a pszichiátriai kórházakban a betegek nagy része, valamint sok haláleset felelős volt egy olyan gyógyszerért, amelyet nem a gyógyszeripar termékeiből állítottak elő, hanem a műszaki ipar szükségleteiből. "A ragasztók, oldószerek, például aceton, toluol belélegzéséről volt szó. Abban az időben nemcsak a társadalom peremén álló emberekről volt szó, hanem a fiatalok nagyon elterjedt tevékenységéről "- teszi hozzá Okruhlica.
"Ez egy éles hullám volt, amely járványszerűen terjedt a városi területekről a vidékre, és leginkább a tanonc fiatalokat érintette. A toluol meghatározó tényezővé, serdülők életmódbeli csoportjává vált. Az anyag azonban erkölcsi és társadalmi romlást, valamint magas halálozási kockázatot okozott. A rendőrségi statisztikák jelentős számú halálesetet regisztráltak közvetlenül a fetisizálás helyén a különféle pincékben, a melegvíz-csatornák közelében, a sátrakban "- írja a közlemény. Okruhlica hozzáteszi, hogy az inhaláció főleg középiskolás diákokhoz és fiatalabbakhoz kapcsolódott. Az egyetemisták körében szinte nem volt.
A heroin, majd a marihuána megjelenése
A vasfüggöny leomlása után Csehszlovákia több okból is alkalmas ország volt a drogtér bővítéséhez. Az árumozgás akadályai megszűntek, Csehszlovákiának előnyös pozíciója volt a pufferországnak az EU előtt. És voltak olyan szervezett embercsoportok, akik már a 70-es és 80-as években részt vettek a különféle szűkös áruk illegális behozatalában, és akik csak a puccs után változtatták meg hatályukat. A metahasználat újabb fellendülése után a heroin is hatalmas mértékben megnőtt, de a marihuána, az LSD és a kokain is elkezdett beszivárogni cseh és szlovák városokba.
A szlovákiai kábítószer-helyzet a legrosszabb az 1990-es évek végén volt, amikor a Kábítószer-függőség Kezelő Központ statisztikája szerint a legtöbbet kezelt függők voltak. Ezek a körülmények további törvényi változásokat is okoztak. A 21. században a marihuána került előtérbe. Népszerűsége különösen a fiatalok körében nőtt. A dohány, alkohol és egyéb kábítószerek európai iskolai felmérése szerint míg 1999-ben a pozsonyi középiskolások "csak" 29,7 százaléka próbálta ki a marihuánát, 2007-ben ez már a fővárosi középiskolások 51,1 százaléka volt.
Mivel ezek a felhasználók időközben megöregedtek, és most kimaradnak az egyetemekről, családot alapítanak és kezdik kihatással lenni, társadalmi igény volt arra is, hogy a társadalom nagy részét ne büntessék meg. Eleinte különféle civil szervezetek, valamint a drogosokkal dolgozó szakemberek nyomást gyakoroltak erre. A dekriminalizáció végre politikai kérdéssé vált. A 2010-es választások előtt az SaS párt jött vele, de akkor nem került be a kormányprogramba. Ma az Igazságügyi Minisztérium szerint az első elfogás kis mennyiségű ún a fű nem bűncselekmény lesz, hanem csak bűncselekmény.
A szomszédos Cseh Köztársaság az állam megosztottsága óta liberálisabban halad a kábítószer területén. Idén áprilistól például ott vásárolhat marihuánát gyógyszerként a súlyos betegségek enyhítésére. A gyógyszertárakban kapható elektronikus recept alapján. A dizájner drogok azonban még mindig olyan kihívást jelentenek, amelyre a jelenlegi jogszabályok mind az országokban, mind Európa más részein még mindig nem reagálnak. Új, szintetikus termékek, amelyek későn érkeznek a tiltott listára, és gyakran egyszerűen megrendelhetők online.
© SZERZŐI JOG FENNTARTVA
A napi Pravda és internetes verziójának célja, hogy naprakész híreket jelenítsen meg Önnek. Ahhoz, hogy folyamatosan és még jobban dolgozhassunk Önnek, szükségünk van a támogatására is. Köszönjük bármilyen pénzügyi hozzájárulását.