A stabilitás mellett voksoló németek után múlt vasárnap jöttek a populistákra voksoló osztrákok. Visszatérünk a nagy Marcel Reichich-Ranicke halálához. Végül mit jelent egy német családnak egy harmadik gyermeke. Bővebben a szokásos német naplómban.

hamis hamis

0 0 1 1083 6358 W-PRESS a.s. 122 23 7418 14,0 Normál 0 hamis hamis hamis CS JA X-NONE/* Stílusdefiníciók */táblázat. MsoNormalTable

Tehát Ausztriában is visszavonják. Bár valójában nem is erről volt szó, hiszen egyértelmű volt, hogy a választások után is nagy koalíció lesz az S PÖ-től (szocialisták) és az Ö VP-től (Néppárt), az eredményeket érdemes megjegyezni. Egyrészt a két nagy párt a történelem legalacsonyabb eredményeit érte el, együtt valamivel több mint 50 százalékuk van (korábban összesen 80-90 százalékot értek el). Éppen ezért Ausztriában már azt mondják, hogy nem egy nagy, hanem "szoros koalíció" lesz (knappe Koalition). A Németországhoz viszonyított különbségek szintén érdekesek. A németek továbbra is bíznak a létesítményben, a szavazók összesen 67 százaléka szavaz a CDU-ra és az SPD-re, a lakosok többsége pedig Angela Merkel kancellárban bízik abban, hogy vezeti őket az eurokrízisben. Az osztrákokat azonban a politika iránti teljes undor (Politikverdrossenheit) uralta, főleg egy sor korrupciós botrány után.

Vasárnap után Ausztria kissé visszatért a kilencvenes évekbe, amikor a szegény Jörg Haider vezetésével a nemzeti-populista FP Ö a csúcson találta magát. Haider az EU-val és a migránsokkal szembeni ellenkezésével büszkélkedhetett, csakúgy, mint ma Heinz Christian Strache klónja, amely meglepő módon 20,5 százalékot nyert, és amelyet Frank Stronach különc nagyvállalkozó vette át. Miért ilyen jelenség Ausztriában? Robert Menasse, a nagy osztrák író egy nemrégiben a .week interjúban azt állította, hogy az osztrákok a nácizmussal foglalkoztak, de nem a fasizmus, az austrofasizmus osztrák megfelelőjével. És FP Ö Menasse örököl ebből a hagyományból. Tény, hogy egy ilyen típusú párt nem nyert erőt Németországban.

Egyes irányzatok azonban egyesítik a németeket és az osztrákokat: mindkét ország politikai színtere soha nem volt olyan sokszínű, mint manapság. Sokáig úgy tűnt, hogy mind a német, mind az osztrák zöldek történelmi diadalt tapasztalnak, és olyan közepes méretű pártokká válnak, amelyek teljesen uralják a liberális városi környezetet. De végül semmi ilyesmi nem történt, a Zöldeket továbbra is körülbelül minden tizedik német vagy osztrák választja meg. A zöld mozgalmak tehát azzal a kérdéssel néznek szembe, hogy mit kell tenniük az elért nagy ideológiai sikerek után: a többi párt átvette ökológiai (lásd Merkel energiaforradalmát), de a társadalmi-morális programot is (bejegyzett élettársi kapcsolatok és hasonlók). Milyen új forradalommal állhatnak még elő a zöldek?

A teljes cikket elolvashatja, ha .sweek Digital előfizetést vásárol. Lehetőséget kínálunk a .týždeň és a Denník N közös hozzáférésének megvásárlására is.