A gőzös távolsági próbájára 1818. szeptember 2-án került sor Bécsből Prešporkba tartó, három órán át tartó utazással.
Pozsony, szeptember 2. (TASR) - 200 évvel ezelőtt, 1818. szeptember 2-án a Carolina gőzhajó lehorgonyzott Prešporekben a Duna töltése mellett. Történelmileg az első Pozsony partjait meglátogató gőzhajó az I. Ferenc császári-királyi első gőzhajózási társaságé volt.
A gőzszázadként ismert XIX. Század a gőzhajók fejlődését hozta az osztrák monarchiában is. Már 1818 után megjelent a Dunán az első Carolina gőzhajó, amelyet Anton Bernard tervezett Bécsben. A tervező Pécsről érkezett, a Dunán üzletelt, és többek között a horvátországi Eszéken található Dráva hídjának bérlője volt.
A gőzös Bécsből lefelé, Pest felé, onnan pedig visszafelé hajózott. A fa lapátos gőzhajó 15 méter volt, szélessége 3,5 m, oldalmagassága 2,3 m volt. A gőzgép 24 lóerős volt, és 45 tonna rakományt tudott szállítani az áram ellen. A gépet hajók vontatására tervezték.
A tervező Bernard, ellentétben az amerikai Robert Fulton Savannah nevű első gőzösével, továbbfejlesztette Caroline hajó kerekét, valamint a gőzgyártás módszerét.
A gőzös távolsági próbáját 1818. szeptember 2-án hajtották végre Bécsből Prešporkba tartó, három órán át tartó utazással. A gőzhajó a Koronázási heggyel (ma Ľudovít Štúr tér) szemközti dokkban horgonyzott. Másnap a pressburger Zeitung újság szerint a gőzös több fordulatot hajtott végre felfelé és lefelé, majd továbbindult Pest felé. 1818. szeptember 16-án hajózott fel Pestről az áramlás elleni történelmi első útján. Csak napközben hajózott, 1818. szeptember 26-án Komáromba hajózott. A karolinai út nagy társadalmi esemény volt.
Anton Bernard sikeres indítással teljesítette a dunai gőzhajó monopóliumának császári privilégium megadásának feltételeit, 1818 végén pedig egy francia technikus és üzletember párral együtt valóban elnyerte az engedményt.
Anton Bernard 1822-ben megkapta azt a kiváltságot, hogy Prešporkban gőzhajókat építsen. Az első hajó, amelyet a városban a Duna partján építettek, egy gőzhajó volt, amelynek vontatási ereje 8000-10 000 bécsi cent volt. Gépét John Gschrat orvos állította össze.
Az osztrák-magyar monarchia összeomlása után a császári-királyi első gőzhajózási társaság hajóinak felosztását egy nemzetközi társaságra bízták. Az Orel és a Sokol személyhajók a csehszlovák Duna Navigáció (ČSPD) birtokába kerültek. Gőzösök szállították az utasokat a Párkány - Komárno - Pozsony szakaszon. Tengerjáró hajóként később a Pozsony - Bécs szakaszon hajóztak. Sorsukat 1944-ben megpecsételték, amikor Pozsony bombázása során egy téli kikötőben elsüllyedtek.
Az utolsó Pozsonyi gőzhajó 1972-ig hajózott a Dunán.
Az első pozsonyi dunai gőzös útjának jubileumi 200. évfordulóját egy 10 euró névértékű ezüst emlékérmének szentelték, amelyet 2018. május 22-én mutattak be a Szlovák Műszaki Múzeum - Pozsonyi Közlekedési Múzeumban. Az érme megtervezése Zbyněk Fojtů cseh szobrászművész műhelyéből származik.