Az emberek szeretnek rövidítéseket keresni. Parancsikonok a széphez, karrier, siker, pénz, elismerés, szeretet. Röviden, mindent. Innentől kezdve a könyvesboltok polcain vannak fogyókúrás tabletták, önjelölt pénzügyi tanácsadók és azonnali útmutatások a sikerhez, amelyek a mágikus "motivációs irodalom" részben vannak összpontosítva.
Ha megszabadulunk a szokásos negatív asszociációk motivációs irodalmától, nem haboznék lefoglalni Megjegyzések I. A siker és a veszteség alkímiája hogy ebbe a kategóriába essen. Sztori Kollár Dávid feltűnően emlékeztet szlovák módon az amerikai álomra, de a fent említett rövidítés nélkül. Nem véletlen, hogy az első naplóbejegyzést szigorú napi menetrendnek szentelik, amelynek betartását a szerző vállalta. Kép, amely messze van egy elvetemült bohém rögzített képétől, aki világi kísértésekben keres ihletet.
Maga a tartalom előtt helyénvaló megemlíteni, amit Zápisky I. képvisel. Legalábbis a szlovák piacon ez egy egyedülálló projekt, amely személyes naplók formájában feltérképezi a gitáros, a film- és a színpadi zene zeneszerzője, és nem utolsósorban a kísérletező Kollár Dávid gondolatait és tapasztalatait. Tekintettel a szerző életkorára (33 év), teljesen jogos megkérdezni, hogy ez nem túl merész-e. Ez kevésbé merész annak a nemzetközi kontextusnak a fényében, amelyben Kollár mozog és messze túlmutat azon, amit otthon megszoktunk. Kollár elárulja, hogyan dolgozott együtt Pat Mastelott-nal a legendás King Crimson-ból (később a KoMaRa közös együttesből), hogyan próbált szerencsét Hans Zimmerrel, (nem) boldogan tolta Steven Wilsont (Porcupine Tree), vagy hogy Adam Jones Band Tool elküldte telefonszámát. Ez csak egy része az Olimposz musical nevének, amellyel Kollár személyesen vagy közvetve kapcsolatba került. A könyv melléklete egy remixek CD-je, pontosabban Kollár művének újraértelmezése, amelyről Tomáš Mutina gondoskodott. Azt kell mondani, hogy érdekes az eredeti, már elég merész kompozíciókat új mutációikban hallani.
David Kollar - A Fiú előzetese
A kísérőszövegekben azt olvashatjuk, hogy Kollár 2005 óta örökíti meg ötleteit, de a könyv első naplóbejegyzése 2011-ből származik, amikor nemzetközi trió magyar zenészpárral (Borlai Gergő dobos és Baranyi Gergő basszusgitáros) alakult. Túl gyorsan eljutunk egy olyan időszakhoz, amikor minden lendületet vett. Olvasóként a hazai környezet kezdeteit és realitásait is meg szeretném nézni, ami Kollár számára nehéz volt. A gallért csak a legjobbak veszik körül, és a tervezésnél sem hagy semmit a véletlenre. A könyv korszerűen elegáns, egy pillanat alatt is "kiemelkedik". Az előszó és a szó szerinti mellett a naplótartalom kicsi (ami egyenesen arányos a naplóbejegyzések formájával), másrészt a tartalom nagyon sűrű és tömör. Az a szép, hogy Kollár hogyan folytatja a belső párbeszédet. Polemikus, kritikus, átgondolt, de makacs vagy túl szigorú is. Emellett azonban humorát szorítja elbeszélésébe, amelyet olvasás közben hangosan fel tud nevetni. Ez a keverék a hatótávolsággal együtt a Notes I.-t "szendvicssé" teszi, amelyet egy légzés alatt élőben olvas.
David Kollar - Felébredt
Az összes inspiráló pillanatra megemlítenék egy jellemzőt. Kollár 2013-tól a The Son albummal vált világszerte ismertté. Ebben megpróbálta végleg elszakadni a jazz fúziójától, és teljes mértékben a kísérleti pályára esett, saját fia egészségi problémáinak meghitt témája mellett. A kísérleti utazás nem volt öncél. Éppen ellenkezőleg, ez volt a módja annak, hogy megtalálja saját stílusát, hangzását, formáját. "Dolgoznom kell magamon, nyitva kell tartanom a fejem, és finomítanom kell a saját játékmódomat - véleményem szerint az eredetiség a legritkább dolog." A Kollár napilapban írt 2013. február 1-jén. Az üzenet világos. A többi csak történelem.