"Körte szindróma", a rövidített "körte izom" következményeként
Ez a cikk a rövidített piriformis izom kérdésére mutat rá
Musculus piriformis (fordítva: körte alakú izom) nevét alakjáról kapta, amely hasonlít a szóban forgó gyümölcsre. A mélységben, az ülő izmok alatt helyezkedik el, keresztezi a feneket.
Funkciója külső forgatás, nyújtás és a csípőízület meghúzása, ezért az izom a csípőízület szinte minden mozdulatával foglalkozik, lehetővé teszi a járást, amely a test súlyát egyik alsó végtagról a másikra helyezi, és funkciója stabilizálja a csípőt is közös.
A rövidüléséből adódó nehézségekre (magas vérnyomás, görcs az izom kontraktúrájára) a következőképpen hivatkozunk piriformis szindróma (körte szindróma) és mivel a csonka izom az ülőideg (ülőideg) összenyomódását és irritációját okozza, ezt a szindrómát jobban meg lehetne nevezni "Súrlódás", ill. "Impact szindróma" (izom-ideg konfliktus).
1928 óta, amikor ezt a szindrómát először leírták, egyfajta szkepticizmussal találkozott, mivel nem voltak közvetlen laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatok, amelyek megerősítenék. A diagnózis ma is kórelőzményeken és klinikai vizsgálatokon alapul (képalkotó tesztekkel kizárják a körte-szerű tüneteket utánzó más betegségeket. Nemrégiben a mágneses rezonancia neurográfia került előtérbe, amely a betegek 64% -át képes felismerni ezzel szindróma, de ez a módszer nem általánosan elérhető). Ezt a szindrómát leggyakrabban összetévesztik az isiászával, ezért isiásznak is nevezik pszeudoischiák. A különbség az, hogy míg a piriformis szindrómában az ülőideget irritálja a megrövidült piriformis izom nyomása, a jobb isiászban a kiterjesztett intervertebrális lemez nyomása irritálja.
Az isiász körülbelül 6% -a valójában pszeudoischia.
A helyzetet tovább rontja (és ez gyakran előfordul az emberi testben), még ebben az esetben is vannak rendellenességek és az izomon átmenő idegek különféle variációi - az idegek 88% -ában az ideg nem osztja fel a hasizmot, hanem 11 % osztja, míg az ideget meg kell/nem kell osztani, és az osztott ideg majdnem 1% -a körülveszi az izom hasát.
Mit is jelent ez? Azok közületek, akikkel az ideg közvetlenül az izomon halad át, fokozottan hajlamosak lesznek ennek a szindrómának a kialakulására.
Melyek a további lehetséges kockázati tényezők? Magasabb ágyéki lordosis, helyi izomrendellenességek hipertrófiával, fibrotikus izomrekonstrukció (leggyakrabban korábbi sérülések miatt), izomcsontosodás, anatómiai idegi rendellenességek, kóros értágulat, csípőprotézis utáni állapotok, igényes fizikai aktivitás, nehéz terhek viselése, sport, például futás ugrás, egyenetlen végtaghossz, lábfájdalom, hosszan tartó ülés, izomegyensúlytalanság (a csípőhúzó rövidülése, amely nagyobb feszültséget okoz a piriformis izomzatának), a gerinc (különösen az ágyéki régió) és a medence betegségei, elhízás vagy gyengeség, életkor 40 év felett a nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak (6: 1).
Mikor kell egy adott szindrómára gondolni? Ha az izom kézzelfoghatóan érzékeny, a külső forgás fájdalmas, az ágyéki ízület nyújtása és behúzása különösen ellenállással ellentétes, éppen ellenkezőleg, ennek az izomnak a nyújtása (pl. Belső forgásba) fájdalmas és korlátozott, az izom megrövidítheti az alsó lábát úgy, hogy lerövidíti.a legjobban fekvő helyzetben látható, amikor az izom húzóereje mellett az egész alsó végtagot külső forgássá tudja alakítani. A szindróma a fenék fájdalmával, bizsergésével és zsibbadásával kezdődik, később a fájdalom átterjedhet a combizmokra a borjúizmokig (de sem a combizmok, sem a borjúizmok nem érezhetően érzékenyek!). A fájdalom főleg akkor jelentkezik, ha hosszú ideig ül (pl. Autóban), nehéz terheket cipel, fut, ugrik, lépcsőn jár.
Mi a kezelés? Az akut stádiumban ajánlott kerülni a nehézségeket okozó tevékenységeket, megfelelő a nyugalom, az érintett terület lehűlése, gyulladáscsökkentő gyógyszerek használata vagy spray-k (kortikoszteroidok, érzéstelenítők) vagy botulinum toxin alkalmazása, fizikai eljárások, például iontoforézis alkalmazása, a krónikus stádiumban meleg eljárások (paraffin/tőzegpakolások, diatermia), fürdők, masszázsok, elektroterápia, ultrahang, a piriformis izom fokozatos nyújtása, a környező szegmensek kezelése (a sacroiliacalis ízület és az ágyéki gerinc mozgósítása) ajánlott. A műtéti kezelés ritka, csak akkor fordul hozzá, ha a konzervatív kezelés sikertelen.
Megelőzés? Ez a kockázati tényezők eltávolításából vagy csökkentéséből, a sportolás közbeni körülmények kiigazításából áll (kerülje az egyenetlen felületeket, ne becsülje alá a fizikai aktivitás előtti bemelegedést, a terhelés fokozatos növelését).
A teljes sporttevékenységhez való visszatérés az izomkárosodás mértékétől függ.
PS: A szindróma kimutatásához először el kell gondolkodnunk rajta, de ahhoz, hogy elgondolkodhassunk rajta, először tudnunk kell róla;)