Kromoszóma marker megtalálása macskaszem-szindrómás gyermeknél (esettanulmány)
Absztrakt:
A macskaszem szindróma (CES) ritka genetikai betegség. A normál kariotípussal rendelkező egészséges egyéneknek két normális akrocentrikus 22 kromoszómája van, amelyek egy rövid 22p karból, egy centromerából és egy hosszú 22q karból állnak. CES-ben szenvedő egyéneknél a 22. kromoszóma rövid karja és hosszú karjának része négy példányban van jelen. A 22p-22q11.21 régiónak ez a részleges tetrazomia kisméretű, felesleges bisatellit marker kromoszómát eredményez. Ritka esetekben ez a régió 3 példányban van jelen (részleges triszómia). A 22. kromoszóma töréspontja alapján 2 típusú CES-t különböztetünk meg. A fenotípus megnyilvánulásai eltérõek, de minden betegnél 3 jelen van: preauricularis növekedések, a végbélnyílás atresiája és az írisz vastagbél kolóma. Esettanulmányunkban egy új típusú Cat-eye szindrómás újszülött esetével foglalkozunk.
kulcsszavak: Macskaszem szindróma, bisatellit marker kromoszóma, genetikai diagnózis
* A cikk részét képező összes táblázat, grafikon és ábra a tanulmány végén található csatolt PDF fájlban található.
Bevezetés
A macskaszem-szindróma, más néven Schmid-Fraccar-szindróma (OMIM 115470) egy ritka genetikai betegség, amelynek előfordulási gyakorisága 1:50 0000 - 1: 150 000. A betegséget a macskaszem tipikus alakjáról nevezték el (1).
Egészséges egyénnek két normál akrocentrikus kromoszómája van 22 (2). CES-ben szenvedő betegeknél egy kis szupernumerikus marker kromoszóma inv dup (22pter-22q11) van jelen (sSMC - kicsi szupernumeráris marker kromoszóma) (1. kép). Az SSMC-k kóros szerkezetű kromoszómák, amelyek hagyományos citogenetikai módszerekkel nem azonosíthatók. Ugyanolyan méretűek, de kisebbek, mint a 20. kromoszóma (3). CES-ben szenvedő betegeknél ez a 22p-22q11.21 régió részleges tetrazómiájából származik, ritka esetekben ennek a régiónak a részleges triszómiája vagy intrakromosomális triplikációja miatt (4). Kétféle kromoszóma-marker létezik, amelyeket a töréspont alapján osztanak fel. Az 1. típusú (gyakoribb) töréspont csak a CESCR régiót (Cat-eye szindróma kritikus régió) foglalja magában, míg a 2. típus esetében, a CESCR kivételével, a régió kritikus a DiGeorge-szindróma szempontjából (5).
A CES-ben szenvedő betegekre 3 klinikai megnyilvánulás jellemző: preauricularis növekedések, végbélnyílás-atresia és az iris vastagbél. Egyéb tünetek, például vese, szív, értelmi fogyatékosság és növekedési retardáció is társulhatnak (6). A legtöbb esetben a betegség szórványosan fordul elő, amikor a petesejt vagy a sperma érik. Csak ritka esetekben szerzett genetikai szindróma. Ilyen esetben az egyedi hordozó tünetmentes, túlzott mozaik formájú marker kromoszómával, amely átvihető utódokra (7).
A CES diagnózisa a gyermek születése utáni jellegzetes jelek és tünetek alapján kezdődik. Genetikai vizsgálatot végeznek a diagnózis megerősítésére. A genetikai elemzés magában foglalja a citogenetikus kariotípus vizsgálatot, az in situ fluoreszcencia hibridizációt (FISH) és az összehasonlító genomi hibridizációt (arrayCGH). Bizonyos esetekben a CES diagnosztizálható a születés előtti időszakban, ha gyanús megállapításokat végeznek az ultrahangon. Ezután genetikailag megvizsgálják a magzatvizet, a terhesség korábbi szakaszaiban a korionbolyhokat. Az érintett személyek kezelését a különböző orvosi tudományterületek orvosainak csoportja irányítja, mivel a különböző rendszerek érintettek. A CES-ben szenvedő betegek prognózisa változó, és függ a jelenlévő tünetektől (8).
Esetleírás
Bemutatjuk egy egy hónapos fiú esetét, amelyet kórházba szállítottak az újszülött intenzív terápiás klinikán, a Károly Egyetem Orvostudományi Karán és a NÚDCH-ban. A betegnek a következő tünetei voltak: vastagbél-írisz és érhártya (2. kép), a végbélnyílás és a végbél atresiája, preauricularis növekedések (3. kép), kétoldalú halláskárosodás, foramen ovale apertum és ductus arteriosus patens. Röntgenfelvételen. a mellkasi csigolya hasadékát és az ágyéki régió csigolyáinak szerkezeti változásait észlelték, a vízelvezető rendszer kétoldali tágulata a vese ultrahangján I. - II. fokozat.
Mód
Genetikai konzultáció után a páciens perifériás véréből mintát küldtek osztályunkra a CES gyanújának diagnosztizálásával. Számos rendelkezésre álló genetikai vizsgálati módszert alkalmaztunk, amelyek segítettek a diagnózis pontosításában.
Vita
A macska-szem szindróma ritka genetikai betegség, amelynek előfordulási gyakorisága 1: 50 000 - 1: 150 000 élveszületés. A legtöbb esetben a betegek jó prognózissal rendelkeznek a túlélésre (1,2). A betegség tipikus tünetei az írisz vastagbél, az anális rendellenességek és a fül preauricularis növekedései. A CES egyéb megnyilvánulásai közé tartoznak a szemet, a füleket, a szív- és érrendszert, valamint az urogenitális traktust érintő rendellenességek. Valamennyi leírt tünet jelen volt a probandumunkban is. Mivel újszülött volt, még nem lehetett pontosan meghatározni az értelmi fogyatékosságot. A szupernumerikus kromoszóma marker többnyire szórványosan keletkezik (6,7), ami esetünkben mindkét normális fenotípussal rendelkező szülő fiziológiai kariotípusát bizonyítja. Mindkét metafázist mindkét esetben megvizsgáltuk, így valószínűleg kizártuk a szupernumerikus kromoszóma marker mozaik formáját.
Következtetés
A macskaszem szindróma egy ritka genetikai betegség, amely főleg a szemet, a fület és az emésztőrendszert érinti. Különböző molekuláris genetikai módszerek segítségével utólagosan sikerült azonosítani az ok-okozati kromoszóma-rendellenességet egy olyan probandumban, amely ennek a nagyon ritka genetikai betegségnek a tüneteit mutatja be, és amelyre világszerte csak mintegy 100 esetet írnak le az irodalomban.