A szerecsendió trópusi növény, amely eredetileg az indonéz szigetcsoportból származó Molukákról származott. A sárgabarackhoz hasonlóan a gyümölcsök is örökzöld fák ágain lógnak. Amikor megérnek, kiugranak és elengedik a szerecsendiót. A szerecsendió - más néven buzogány - valójában nem virág, hanem egy vörös magréteg, amely akkor marad meg, amikor a szerecsendió gyümölcsét leválasztják a húsáról. Ez kézzel történik, ami a buzogányt ritka fűszerré teszi. A magokat több napig a napon vagy a speciális csarnokban szárítják, majd szálakra vagy őrlésre törik. A szerecsendióhoz hasonlóan a macis-t is évszázadok óta használják fűszerként Európában. A Macis kissé lágyabb ízű, mint a szerecsendió.
Milyen a szerecsendió virág íze?
A buzogája íze hasonló a szerecsendióhoz, de kissé enyhébb és lágyabb. A buzogány illatát a fahéj, a méz, a szegfűszeg és a karamell árnyalatai jellemzik. Macis puha, kellemes forró hangot hagy a szájában.
A jól ismert szerecsendióhoz hasonlóan a macis is használható mindenütt, ahol meleg, enyhe és enyhén édes aromára van szükség - például tök, spenót vagy káposzta ételekben. A buzogány kiválóan alkalmas levesekben, pörköltekben, pürékben, szószokban és gratinban is. Nagyon népszerű a desszertekben, a gyümölcskonzervekben és a forró italokban, például forralt borban, puncsban vagy forró kakaóban. A buzogány a klasszikus karácsonyi fűszerek egyike, ezért nem hiányozhat a mézeskalácsból vagy a paprikamogyoróból. Ezenkívül az ázsiai ételeket, például a curryt vagy a chutney-t optimálisan lehet buzogánnyal kiegészíteni. Általában egy kis csipet buzogány elegendő az ékezetek beállításához.
A buzogány használata?
Az őrölt buzogport egyszerűen melegítés közben adják hozzá, vagy beépítik a tésztába. A buzogánycsíkok felhasználás előtt darálhatók, de egészben is elkészíthetők - például levesekben és pörköltekben -, és fogyasztás előtt eltávolíthatók. Fontos: Mindig takarékosan használja, mert az íze nagyon intenzív.
Mi a különbség a buzogány és a szerecsendió között?
A szerecsendió, más néven szerecsendió, és a buzogány egyaránt a szerecsendió fából származik. Botanikai szempontból a szerecsendió nem dió, hanem egy legfeljebb 20 méter magas fa gyümölcse. A szerecsendió szintén nem a virágokról szól, sokkal inkább egy vörösesbarna magrétegről, amely megvédi a szerecsendiót. A pép eltávolítása után kitesszük és megszárítjuk. Helyes neve Macis. Az ezzel párhuzamosan használt buzogány kifejezés Albert Magnus tudósról származik, aki a 13. században tévesen nevezte a buzogányt szerecsendióvirágnak. A szerecsendiónak és a szerecsendióvirágnak vagy buzogánynak hasonló az íze, de a szerecsendiónak sokkal intenzívebb és dominánsabb illata van.
A szerecsendió eredetileg az indonéziai Moluku-szigeteken nőtt. Az arab kereskedők szerecsendiót és buzogányt hoztak Egyiptomba a hatodik században, ahonnan a fűszer körülbelül 300 évvel később jutott el Európába. A középkorban többek között sör ízesítésére használták őket. A buzogányt elsősorban Grenadában, Srí Lankán, Indonéziában, Nyugat-Indiában, Madagaszkáron, Mauritiuson és Brazíliában termesztik.
Milyen egészségügyi hatások tulajdoníthatók a buzogánynak?
A szerecsendióhoz hasonlóan a buzogány segít hányinger, emésztési zavarok és egyéb gyomor-bélrendszeri problémák esetén. A fűszerről azt is mondják, hogy antibakteriális hatású. De légy óvatos: a szerecsendióhoz hasonlóan a macis is túl nagy adagban gyógyszer. Ez a myristicin, az elemicin és a safrole összetevõknek köszönhetõ, amelyek olyan anyagokká alakulnak át, amelyek hallucinációkhoz vezethetnek, ha a test túlzottan felszívódik.
Ha a buzogányt vagy macis-t sötéten, hűvösen, szárazon és légmentesen tárolják, a fűszer őrölt formában is több hónapig megőrzi aromáját.