mell és (elavult és mell), mell, mell, mell, mell közép. pomn.
● a melled verése, a melledben a) igazad igazolása, őszinteség;
megbánást mutatni;
hinni, elfojtani: (Korteši) mellbe verték őket, és hogy ők az igazi messiások, akik megmentik a nemzetet. (Jes.) Megveri a mellét, jósolja magát és bebizonyítja farizeusnak, hogy tetszik neki a fia. (Letz) Megverik a mellüket, hangosan bevallva bűnösségüket. (Laz.);
Bűnbánóan csapkodták az öklüket. (Zab.);
b) álljon ki, dicsekedjen: Ha kicsit iszik, a melleibe hasad, és megdicséri magát. (Cal.) - Szárítasz a chipen, amikor akarom! - dörömbölt a mellkasán. (Taj.);
tenyészteni, melegíteni a kígyót a mellén, hogy gondoskodjon az ellenségről, az árulóról;
2. mell, mell: feszes, kemény, kerek, telt, hegyes, lehullott, száraz mell;
erős a mellben (kb. nő);
Nagy mellei kiömlöttek az inge alatt. (Tat.);
csatolja a gyermeket a melleihez, adja a gyermeknek p. adjon neki anyatejet inni, szoptassa a babát;
A legfiatalabbnak (gyermeknek) idegen nőt kellett hoznia a melléhez (Taj.), Hogy szoptatni tudjon. Kisgyerekkel a mellén (Jégé) jött egy kisbabával a malomba. Jó, hogy a csecsemők nem húzzák ki az anyagot egyenesen a mellükből (ábra), csoda, hogy erőszakkal nem viszik a gyerekeket anyákhoz. Az enyém nem szoptatott, hogy anyatej legyen. (Vaj.)
3. kuch. baromfihús része: csirke, liba;
4. sport. úszási stílus: klasszikus p., úszás p.;
mell, -csavar és fröccs, -szek középső. pomn. zdrob. kifejez: A szíve gyengén dobogott puha melleiben. (Švant.);
tüsszögés miatt beteg (Jes-á);
mell, mell közepe. pomn. zvel.: A melle megégett. (Jes.)