A zene mindenki életében jelen van, függetlenül attól a kultúrától, amelyben felnő. Ez egy nemzetközi nyelv, amelyet mindenki megért és a legkisebb babákat is vonzhatja. Úgy tűnik, mintha különleges szerepet töltött volna be az ember életében, mert születésünk óta érdeklődéssel hallgatjuk őt.
A csecsemőket természetesen vonzza az ének
A torontói egyetem kanadai kutatói megpróbáltak választ adni arra a kérdésre, hogy az éneklés hogyan befolyásolja a csecsemőket. Megállapították, hogy az éneklés jobban megnyugtathatja őket, mint a beszélgetés, és hozzájárulhat a szülőkkel való kapcsolat megerősítéséhez, vagy az egészség javításához és a beszéd fejlődéséhez.
A kutatást végző Sandra Trehub megjegyezte, hogy a hang nagyon erős stimuláns a gyermek számára, és hogy a csecsemők még az arcnál is hamarabb felismerhetik.
Mindenki látja, hogy a csecsemők szeretnek énekelni. Nehezebb azonban meghatározni, hogy ez a pozitív érzelmi érzékelés közvetlenül az éneklésből fakad-e, vagy valami más játszik szerepet itt, például a szülő figyelme vagy megnyugtató érintések.
A kutatók enyhén stresszes helyzetnek tették ki a 7–10 hónapos csecsemőket, amikor első alkalommal abba a szobába tették őket, hogy egyáltalán nem ismerték fel, és szüleik mögöttük ültek, így a gyerekek egyáltalán nem láthatta az arcukat. Ezután ugyanazon dal egy dalának vagy kimondott szavának felvételeit játszották, hogy vonzóak legyenek a gyermekek számára, így a szavak kellemes ritmusúak voltak. A csecsemők francia ajkú családokból származnak, és azok a hangok, amelyekben törökül hallgattak, beszéltek vagy énekeltek.
A csecsemőket figyelő tudósok nem tudták, milyen hangfelvétel készül. Csak a gyerekek arcát figyelték, és megmérték, mennyi időbe telik, amíg az elégedetlenség első jelei megjelennek. Kiderült, hogy a csecsemők akár kétszer is nyugodtak maradtak, amíg zenéltek. Átlagosan kilenc percig hallgattak, ami igazán figyelemre méltó egy unalmas környezetben, játékok és emberek nélkül. Ezenkívül a tudósok által kiadott hangok ismeretlenek voltak, még soha nem hallottak hangokat, nem ismerték fel a beszédet, és még a zenét sem.
A második részben hasonló módon ismételgették a kísérletet, egyetlen különbséggel, hogy a hang anyanyelvükön, azaz franciául beszélt és énekelt. Az eredmények hasonlóak voltak, az ének ismét a babák pihenőidejének kétszerese lett a kimondott szóhoz képest. Úgy tűnik, hogy nem csak a szülő jelenléte motiválja a gyerekeket az ének hallgatására. Ez magában az énekben érdekli és nyugtatja őket. Ami azonban sajátos, továbbra is rejtély borítja.
A csecsemők szeretik az éneklést
Korábbi, felnőtteken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a zene spontán vonz minket, a dallamok, ritmusok és szavak nagyon érdekesek számunkra, és jóslatuk aktiválja az agyunk jutalomközpontjait. Még a meg nem született négy hónapos csecsemők is reagálnak a zenére. Bizonyíték arra, hogy a csecsemőket természetesen érdekli a zenei ritmus, ami közös a felnőttekkel, és ez megmagyarázza, miért vonzzák őket annyira az ismétlődő dallamokkal és szövegekkel ellátott dalok. A zene rendszerességgel rendelkezik, ismétlődő zenei mondatokkal rendelkezik, így képes elnyelni az embert, szinte hipnotizálni.
Az éneklés pozitív élettani hatással van a csecsemőkre is. Egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy az intenzív osztályon fekvő és szüleik által énekelt koraszülöttek javultak a szív és a légzés működésében, jobban aludtak, ettek és nagyobb súlyt kaptak. Hasonló pozitív eredményeket mutattak más kutatások is, amelyek az újszülött osztályokon történő éneklésre összpontosítanak.
Egy másik tanulmányban S. Trehub megállapította, hogy a kortizol stressz hormon emelkedett szintjével rendelkező gyermekek éneke csökkentheti ezt a szintet, és fordítva, azoknál, akiknek alacsony a szintje, ismét növelheti. Így úgy tűnik, hogy az éneklés megváltoztathatja a kortizol állapotát úgy, hogy a csecsemőknél a kívánt szinten tartsa, hogy fenntartsák a figyelmet.
Az éneklés előny a csecsemők számára
A zene segít megerősíteni a társadalmi kötelékeket, javítja a felnőttek tanulását és memóriáját. Ugyanakkor kiderült, hogy ez igaz a kisgyermekekre is. Egy 2009-es tanulmányban S. Trehub megállapította, hogy a 6–8 hónapos csecsemők képesek voltak hallgatni az ének hangfelvételeit, és ötvözni azokat a videókkal, amelyeken a dalokat énekelték, noha a videókat a gyermekek számára hang nélkül játszották le. Ez arra utal, hogy a gyerekek természetesen rá vannak hangolódva az éneklésre és a hallási ingerekre, és hogy ez a képesség segíthet nekik azonosítani életük fontos felnőtt alakjait.
Néhány gyermek még énekelni is kezd, nem pedig beszélni, és képes a különböző dalok hosszabb részeit "elénekelni", annak ellenére, hogy még mindig csak egy vagy két szót tudnak mondani. Az éneklés elősegíti a hang előállításának gördülékeny működését, ami például a gyermekek számára megtanulhatja a nyelvet. Nincsenek azonban végleges tanulmányok, amelyek azt mutatnák, hogy az éneklés javítja a gyermek kognitív fejlődését is.
Noha az éneklés nem egyfajta módszer arra, hogy a gyermeket ösztöndíjjal töltsék Oxfordban, a tudományos kutatások eredményei azt sugallják, hogy hasznos lehet a gyermekek számára az érzelmek szabályozásában, a koncentrációban és a figyelem fenntartásában. Ezeket a képességeket a gyerekek megtanulják, amikor tanulnak. Ezenkívül az érzelmek irányításának képessége és a velük való bánásmód ismerete szintén előny a szülő számára, aki jobban tudja kezelni a gyermeket. Az élet könnyebb, ha a felnőtteknek boldog, elégedett és aktív gyermekük van. Ez pedig a pozitív családi kapcsolatok sikeres megteremtéséhez vezet.
A tudósok azonban nem vonakodnak attól, hogy most mindenki elkezdjen énekelni a csecsemőknek. Mindenkinek azt kell tennie, amit élvez, és be kell vinnie gyermeke életébe. Nem annyira arról van szó, amit konkrétan csinálunk, hanem az érzelmekről, a lelkesedésről és az energiáról, amit csinálunk.
Az éneklés segít összekapcsolódni
A kutatások azt is kimutatták, hogy a színjátszás vagy az éneklés elősegíti a szoros társadalmi kötelékek kialakulását azáltal, hogy serkenti az endorfinok, a boldogság hormonjainak kiválasztását. A kutatók összehasonlították a zenehallgatást egy olyan tevékenységgel, amely természetesen társul a zenéhez. Megállapították, hogy amikor zenére énekelünk, dobolunk vagy táncolunk, a fájdalomküszöbünk megnő, ami az agyban az endorfinok magasabb szintjét jelenti. Ugyanakkor több pozitív érzelmünk van és közelebb érezzük magunkat egymáshoz.
Egy másik tanulmányban a kutatók 20–80 fős kis kórusban való éneklést és több mint 200 énekessel rendelkező nagy együttesben való éneklést hasonlították össze, valamint e csoportok méretének az összetartozás érzetére és a fájdalomküszöbre gyakorolt hatását. Megállapították, hogy mindkét csoport résztvevőinek az éneklés után megemelkedett a fájdalomküszöbe. Ezenkívül a nagyobb csoport a társadalmi klímánál jelentősebb változásokat tapasztalt, mint a kisebb csoport. Az énekesek közelebb voltak. Ez arra utal, hogy az éneklésben termelődő endorfinok gyorsan és hatékonyan tudják összekapcsolni az emberek nagy csoportjait.
A zene a dopamin felszabadulásával, a hangulat és a viselkedés szabályozásával is összefügg, és ez áll a zene élvezetünk mögött. Ha ehhez endorfinokat adunk, akkor az a tény, hogy a zene összekapcsol minket másokkal és jó hangulatot vált ki. Különösen, ha mi magunk készítjük el.