Amikor először megtudtam a csecsemőkkel való aláírást, el voltam ragadtatva. Csodálatos lehet olyan gyerekkel beszélgetni, aki még nem beszél. Vettem könyveket, egyet magamnak, egyet gyereknek és nagy lelkesedéssel kezdtük el kiképezni az első karaktert. Természetesen az egész projekt lustaságom és következetlenségem miatt kudarcot vallott.
Mi a com
Még mindig ideges volt, sem ült, sem nem sétált, sem a kezén, hisztéria "mindennel". Csak másnap jöttünk rá, hogy már nem akarja lökni, egyszerűen meg akarja ugrálni magát.
Ekkor értettem meg, hogy a félreértések főleg akkor merülnek fel, amikor azt feltételezem, hogy ami tegnap volt igaz, az ma is igaz. Amikor
Rendszeresen közelítem meg az eseményeket, és soha nem merül fel bennem, hogy ma másképp is lehetne. Igen, sok dolognak világos törvényei vannak, de sokaknak nincsenek. A gyermekkel rendelkezők pedig a második kategóriában 90% -ot tesznek ki. Az a történet, hogy hogyan vitatkoztam egy babával, szintén bizonyíték.
Ha gondolkodásom nyomában járok, hasonló helyzetek meglepnek és állandóan megzavarnak. Ha nem akarom folyamatosan megoldani a konfliktusokat és problémákat, nincs más választásom, mint alkalmazkodni a gyermek gyors fejlődéséhez és rugalmasan reagálni. Ez azt jelenti, hogy állandó kölcsönös hangolásban és érzékelésben kell lenni.
És mégis aláírjuk!
Olivia 21 hónapos és még nem beszél. Nem beszél szavakat. De a pantomim irreális! Ő maga talált elő jeleket, gesztusokat, arckifejezéseket, és "meg tudja mondani" nekem:
- hogy a nagymama a fürdőszobában fésüli
- hogy a parkba akar vezetni a kacsák etetésére
- ő tud két perc, hogy meséljek arról, hogyan hajtottam ki legyeket a szobából
- hogy éppen repülőgép repült kifelé
- megkérdezheti, melyik mesét akarja megnézni
- teljesen részletesen leírja nekem, hogyan esett el és hova ütött
- írd le, hogyan nevet egy fiú egy könyvben, és egy kislány sír (a hitelesség néha legfeljebb tíz)
- mit művelt a pályán az apjával és kivel találkozott ott
- mit akar enni és inni akar-e egy évtől
- hogy bepisil, vagy hogy pelenkát akar cserélni
- hogy el akar menni a boltba kiflit vásárolni
- hogy meg akarja látogatni a szomszéd barátját
- hogy valaki elvett tőle egy játékot
- magyarázza el a kíváncsiskodóknak, hol kapta a kezén a bélyegeket (a táncokból)
A környékbeli fiatalabb gyerekek már most is hihetetlen szókincsűek, néhány szóval, hanggal és sok nem verbális kommunikációs eszközzel foglalkozunk. Aki egy ideig figyeli, azt mondja, hogy szeretné, ha csatlakozna a csapathoz a Tevékenységek játékban. Nagyon jó ebben 🙂
Csak azt akarom mondani, hogy nem mindegy, hogy a babája mikor kezd mászkálni, leülni, sétálni vagy beszélgetni. Mindenkinek megvan a maga üteme, saját módja, saját élete. Ne avatkozzon bele, ne legyen ideges, ne próbálja felgyorsítani a fejlődést.
A felnőttek is fejlődnek?
Rájössz, hogy a barátaid, a családod, az ismerőseid, a kollégáid is változnak? A férjed, kollégád, főnököd lehet, hogy nem ugyanaz, mint tegnap. Megszoktuk, hogy mindenkit megkeressünk a múlt hét, hónap, év tapasztalata alapján. Világos elképzelésünk van mindegyikről, amelyet TÖBB által létrehoztunk. De még mindig aktuális? Nem lehetséges, hogy az illető megváltozott, és ennek az ötletnek a ellenére sem látom őt "új" szűrőként?
Hirtelen olyan helyzet áll elő, hogy váratlanul viselkedik, én meg vagyok döbbenve, és konfliktusnak nevezem. (Bevallom, néha még kellemesen meg is lephetnek 🙂). Azonban valóban váratlan a viselkedése, vagy csak nem vettem észre a benne végbement változást? Gyakran egyáltalán nem érzékeljük egymást, természetesnek vesszük, automatikusan kezeljük magunkat.
Tegyen egy kísérletet, próbáljon elképzelni egy adott személyt gyermekként, aki még nem beszél. Hagyja abba egy ideig a belőle érkező szavak hallgatását. Hangolódj rá és érzékeld egész lényeddel. Úgy nézz rá, mint akire ma találkoztál először. Hogy van? Mit sugároz? Mi a véleményed róla? Ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt?
Ez jó módszer lehet a konfliktusok vagy félreértések okának felderítésére. Megállapíthatja, hogy az illető megváltozott, megoldott valamit önmagában, megértett, megvilágított, megnyugodott, meggondolta magát, vagy éppen ellenkezőleg, szenvedett, lemondott, beteg, csalódott, röviden: már van valami más. Lehet, hogy már csak nem kell "nyomtatnia".