A 2r4m-esem egy hónapig sétált, és folyamatosan sírt. Várhat egy-két hónapot, az újak megszokják, a lány pedig az óvodába jön, ahol mindenki nehezen indul a háta mögött
@miruslb gyermekeim körülbelül 4 év alatt "érlelték" ezt az agyat. De ők a másik oldalon voltak, azok a sikoltozó gyerekek, nem azok, akik látnak és fizetnek is 😁
Az enyém felment 3 sziklára, de körülbelül egy hónapig minden nap sírt. aztán örömmel ment oda és nevetett minden reggel. És így van ez 🙂 Minden gyerek megszokja. tanároknak. barátokat fog találni. rendben lesz, ne aggódj
@miruslb állami vagy magán óvodába jár? A magánélet előnye a 3 év alatti gyermekek számára az, hogy tanáronként kevesebb a gyermek, és ezeket a gyerekeket is kisgyerekként viszik oda - vagyis a tanárok is tiltakoznak és simogatnak. állami óvodában általában nem lehetséges, amikor 20 éves tizedik életévét betöltött tanárként meg kell küzdenie, ahogy tudja, és ezért, ha több gyerek sír, akkor egyszerűen nincs szerencséje - csak 2 keze van. a miénk 2 éves korában kezdett magánkézbe menni, a körülbelül 16 gyerekből álló osztályban 3 tanárig. a miénk soha nem sírt, vagyis akkor sem, amikor először altatták el egy utazóágyban, mert ő volt a legédesebb. a mieink normális ágyban aludtak. aztán mindig kissé elpirult lefekvés előtt, de ez nem egy klasszikus kiáltás volt, sokkal inkább az a dübörgés, hogy nem akart aludni. de volt olyan gyerek is, aki nem szokta meg, reggel sírt, aztán megállt, de mindig félreállt - nem vettek részt, nem ettek -, akkor maguk a tanárok azt mondták, hogy a gyerek még nem áll készen. általában három évesen "normálisnak" számít, ha a gyermek érkezéskor egy ilyen hónapot sír. Természetesen ez az eset, amikor az anya elmegy, és a gyerek megáll. Vannak olyan gyerekek, akik 2 év alatt elcsábítják az óvodát, és vannak olyanok is, akik még 4 év múlva sem állnak készen rá. a miénk szereti a gyerekeket, és összességében nincs gond olyan felnőttekkel (idegenekkel) játszani, akik hajlandók gondoskodni róla. így nem volt gondja abban az óvodában.