Mikor kell egy gyermeknek megtanulnia egy idegen nyelvet?

Mikor és főleg miért kell a gyermeknek megtanulnia egy idegen nyelvet?

mikor

Valóban szükség is van rá?

Később nem lesz képes rá?

A szlovákiai állami oktatási rendszer körülményei között az idegen nyelvű gyerekek az általános iskola első szakaszában indulnak. A legtöbb iskola az első évtől kezdve az angolt kínálja első idegen nyelvként, bár ez csak a 3. évtől kötelező. A második idegen nyelvvel kezdődik a második szinten.

Közismert tény, hogy a korai gyermek nagyon hatékonyan tudja megtanulni az idegen nyelv alapjait.

Miért van ez így?

A tudósok szerint az a kor, amikor a gyermek elkezdi tanulni az idegen nyelvet, az egyik fontos tényező a folyamat sikeréhez. Az elsődleges fiziológiai előfeltétel a gyermek agyának az a képessége, hogy információkat "beinjekciózzon" önmagába és tanuljon. Az agy számára történő tanulás nem más, mint erős kapcsolatok létrehozása az agy egyes idegsejtjei között. Az egyén/gyermek számára minden fontos kapcsolat állandó kapcsolatban marad egymással, a felesleges kapcsolatok eltűnnek a személyiség érettsége alatt. Elfelejtődik, ami természetes folyamat. Az agy energiát takarít meg, beleértve azt az energiát is, amely szükséges a tanuláshoz és a valamire való emlékezéshez. Amire nincs szükségünk, azt le kell vágnunk.

Ez azt jelenti, hogy idegsejtekre van szükségünk ahhoz, hogy bármit megtanuljunk. Sok sejt. És itt érjük el a korai életkor (akár az idegen nyelvek) tanulásának egyik alapvető előnyét.

Míg "az embrióban 1 000 000/mm3 idegsejt van a terhesség 21. hetében, egy felnőttnél ez a szám gyorsan 30 000/mm3-ra csökken, ennek a számnak a csökkentésével a gyermek hatodik életévétől kezdődik" (Overmann, 2005, 24. o.) .

Az ismert amerikai író, Robert Fulghum írta a „Mindent, amit igazán tudnom kell, megtanultam az óvodában” című könyvet. Szóval folytassa, ne aggódjon, jólesik velünk.

OVERMANN, M.: érzelmi, transznacionális, hiper-, tele- és multimediales Fremdsprachenlernen. Frankfurt, Berlin, Bern, Brüsszel, New York, Oxford, Bécs: Peter Lang, 2005.