Dokumentumok ajánlása

gyógyszerkockázat

Módosítja-e a pszichiátriai gyógyszeres kezelés a rák kockázatát? A Pszichiátriai gyógyszeres kezelés módosítja-e a rákkockázatot? Jan Novotný, Luboš Petruželka Onkológiai Tanszék, Általános Kórház és Első Orvostudományi Kar, Prágai Károly Egyetem

ÖSSZEFOGLALÓ A pszichiátriában alkalmazott gyógyszerek számos neurológiai, hormonális és szomatikus mellékhatást okoznak. Tekintettel a pszichiátriai betegségben szenvedő betegek hosszú távú túlélésére, valamint az ismételt és/vagy krónikus gyógyszerek szükségességére, kritikusan értékelni kell az egyes pszichiátriai gyógyszercsoportok karcinogén potenciálját. Figyelembe kell venni nemcsak a gyógyszerek közvetlen hatásának értékelését a rák kockázatára, hanem a gyógyszerek esetleges közvetett rákkeltő hatásait is más test módosításával, pl. hormonális szabályozás. A mai napig nem bizonyították meggyőzően, hogy egyes pszichiátriai gyógyszerek növelik a rák kockázatát, de meg kell jegyezni, hogy ezt a kérdést nem vizsgálták kellőképpen. Kulcsszavak: antidepresszánsok, antipszichotikumok, rák, emlőrák

ÖSSZEFOGLALÓ A pszichiátriai gyógyszeres kezelés számos neurológiai, hormonális és szomatikus mellékhatással jár. A pszichiátriai betegek hosszú távú túlélése és a krónikus vagy ismételt gyógyszeradagolás hangsúlyozza az egyes pszichiátriai gyógyszerek karcinogén potenciáljának értékelésének szükségességét. Nem csak a gyógyszeres kezelés közvetlen rákkockázatát kell megvizsgálni, hanem a szomatikus szabályozás módosítása által közvetített közvetett hatásokat is meg kell vizsgálni, például a hormonális diszbalanciákat. Mostanáig nincs elég bizonyított tény, hogy a pszichiátriai gyógyszerek növelik a rák kockázatát. Kulcsszavak: antidepresszánsok, antipszichotikumok, rák, emlőrák

Novotný J, Petruželka L. A pszichiátriai gyógyszerek módosítják-e a rák kockázatát? Pszichiátria 2004; 8 (2. kiegészítés): 16–19.

Antidepresszánsok, mint a rák kockázati tényezője A xenobiotikumok rák megindulására és elősegítésére gyakorolt ​​hatásának preklinikai vizsgálatait in vitro módszerekkel (pl. Szöveti kultúrák felhasználásával) vagy in vivo (állatmodellek alkalmazásával) végzik. Számos módszertani megközelítésen alapuló kísérletek (1. táblázat) ismeretekkel szolgáltak az antidepresszánsok rák kialakulására gyakorolt ​​különféle hatásairól. Míg a hidrazin-monoamin-oxidáz inhibitorok potenciálisan rákkeltőek lehetnek (Tutton és Barkla, 1975), a klomipramin, az imipramin és a citalopram kimutatták, hogy erősítik a kemoterápiás szerek tumorellenes hatásait és lassítják a tumor növekedését (Sternbach, 2003). Konfliktusadatokat kaptunk a fluoxetinnel (a kísérleti fibrosarcoma, a melanoma, a feochromocytoma, valamint a patkányok és a tüdőrák gyakoribb előfordulása patkányokban, szemben az agyalapi mirigy adenómáinak csökkent előfordulásával) (Brandes et al., 1992; Bendele et al., 1992).

Antidepresszánsok és petefészekdaganatok Az antidepresszánsok fogyasztása és a petefészekdaganatok közötti összefüggést négy vizsgálatban keresték. Közülük a petefészekrák megnövekedett kockázatát találták (esélyhányados (OR) 2,1, 95% KI, 0,9–4,8 antidepresszánsok esetében 1–6 hónappal a rosszindulatú daganat diagnosztizálása előtt és OR 3,5, 95% KI 1,3–9,2 antidepresszánsok 50 éves kora előtt történő alkalmazására) (Harlow és Cramer, 1995). Ugyanezen szerzők utólagos vizsgálata (Harlow és Cramer, 1998) nem mutatta az SSRI-kkel járó invazív petefészekrák fokozott kockázatát, éppen ellenkezőleg, a dopamin/noradrenalin újrafelvétel gátló csoportból származó antidepresszánsok használata növelte az OR kockázatát 2,9 × 1,3–6,4). Más tanulmányok kicsi volt, statisztikailag nem meggyőzőek, ezért nem kellett foglalkozni velük.

Antidepresszánsok és emlődaganatok Az emlőrák a leggyakoribb rosszindulatú daganat a nőknél a fejlett országokban. Az 1990-es évek elején preklinikai vizsgálatokat tettek közzé, amelyek felvetették az emlőrák növekedésének elősegítésének lehetőségét mind triciklikus, mind SSRI antidepresszánsok alkalmazásával. Ezeknek a megfigyeléseknek az oka mindkettő kötődésének tekinthető

Antidepresszánsok és egyéb rákos megbetegedések Egyetlen vizsgálatban nem találtak szignifikáns növekedést a nyelőcsőrák kockázatában azoknál a betegeknél vagy egészséges kontrolloknál, akik antidepresszánsokat kaptak (Vaughan et al., 1998). Egy másik populációalapú vizsgálatban (Dalton és mtsai, 2000), amelyen 39 807 alany vett részt, az SSRI-t szedő betegeknél nem nőtt a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata, de a medián követés nem volt elegendő ahhoz, hogy bármely SSRI karcinogén legyen. Ugyanez a csoport a non-Hodgkin-limfómák fokozott előfordulását állapította meg azoknál a betegeknél, akiket hosszú ideig triciklusos antidepresszánsokkal kezeltek.

Az antipszichotikumok mint a rák kockázati tényezője Az antipszichotikumok potenciálisan a rák kockázati tényezőjeként is működhetnek

közvetlenül rákkeltő anyagként, vagy közvetett módon a szervezet egyéb szabályozási folyamatainak, pl. lipid anyagcsere vagy hormonális szerek. Az antidepresszánsok rákkeltő hatásának tanulmányozását célzó számos preklinikai vizsgálattól eltérően az antipszichotikumok lehetséges közvetlen tumorellenes hatásáról szóló szakirodalom a MEDLINE, EMBASE, COCHRANE és PROQUEST adatbázisokban nem kereshető. Ezért az antipszichotikumok, mint a rák kialakulásának kockázati tényezőjének értékelése szükséges, hogy közvetlenül az esetek és a kontrollok retrospektív epidemiológiai tanulmányaiból induljon ki.

Antipszichotikumok és méh karcinóma Egy, a mai napig publikált tanulmányban (Yamazawa és mtsai., 2003) a szerzők 41 endometrium rákban szenvedő és 123 kontroll RR 5,4 kontrollt írtak le ennek a daganatnak az kialakulásában antipszichotikumokat szedő betegeknél. Annak a ténynek a következtében, hogy ezt a következtetést csak 8 antipszichotikumot szedő ember kohorszában hozták létre, a tanulmányt statisztikailag alábecsültnek kell tekinteni, és következtetései nem képezhetik alapját a szerzők állításainak.

Antipszichotikumok és vastagbélrák A vastagbélrák előfordulását a fent idézett Wang-tanulmányban is figyelték, de e malignitás kialakulásának kockázatában statisztikailag szignifikáns változást nem figyeltek meg (HR 1,0; 95% CI; 0,86–1,17).

Az antipszichotikumok közvetett hatása a rák kialakulására A hiperprolaktinémia mint az emlőrák kockázati tényezője

A hiperprolaktinémia az antipszichotikus kezelés gyakori mellékhatása. Az atipikus antipszichotikumok esetében ezt a mellékhatást (2. táblázat) ismertetik risperidonnal és amiszulpriddal, ritkábban klozapinnal, olanzapinnal és kvetiapinnal. Ezzel szemben a hiperlipidémia vagy az elhízás gyakoribb a klozapin és az olanzapin esetében. Mindkét tényező segíthet az emlőrák vagy más daganatok kockázatának módosításában. A hiperprolaktinémiát állatkísérletekben a kísérleti emlőrák kockázati tényezőjeként írták le (Welsch és Nagasawa, 1977).

Az elhízás mint az emlőrák kockázati tényezője Az elhízás az emlőrák fokozott kockázatával jár, különösen a posztmenopauzás nőknél, akik nem részesülnek hormonpótló kezelésben. Egy nagy WHI-tanulmányban az elhízás súlyát az emlőrák kockázati tényezőjeként határozták meg a 2,85 (95% CI; 1,81–4,49) a 82,2 kg-ot meghaladó testsúlyú nőknél, szemben az 58,7 kg alatti testsúlyú nőkkel. Az onkológus szempontjából tehát figyelni kell az elhízásra, amely kiváltható pl. antipszichotikumok, legalább ugyanaz, de inkább nagyobb figyelem, mivel ennek a kockázati tényezőnek a relatív kockázata magasabb, mint a hiperprolaktinémia relatív kockázata. Kutatási szempontból helyénvaló tisztázni az elhízott nők és a hiperprolaktinémiában szenvedők arányát az antipszichotikummal kezelt nők kohorszában.

Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy elég erős lenne a kapcsolat egyértelmű megállapításához a pszichiátriai gyógyszerek és a rosszindulatú daganatok fokozott kockázata között. Ennek a kapcsolatnak azonban jól megtervezett prospektív vizsgálatokban további kutatás tárgyát kell képeznie, mivel a bizonyítékok hiánya nem jelenti a (vizsgált jelenség) hiányának bizonyítását. Tekintettel azonban a rák multifaktoriális etiológiájára, nem valószínű, hogy ilyen bizonyítékokat szolgáltatnának, mivel gyakorlatilag lehetetlen olyan vizsgálatot javasolni, amelyben az eset és a kontroll populáció közötti egyetlen különbség a pszichiátriai gyógyszerek fogyasztása vagy hiánya lesz. Ezért a pszichiátriai gyógyszerek felírási gyakorlatának a pszichiátriai diagnózissal kapcsolatos helyes indikáción kell alapulnia, és nem szabad, hogy befolyásolják a késői karcinogén hatásokkal kapcsolatos aggályok.

MUDr. Jan Novotny, Ph.D. Onkológiai Tanszék, Általános Kórház és Első Orvostudományi Kar, Károly Egyetem U nemocnice 2 128 08 Prága 2 e-mail: [email protected]