16 találat (1 oldal)
dobás 1. zuhanás, valaminek repülése éles mozdulattal • dobás (élesen): dobás, kövekkel dobás a vízbe • kifej.: dadogás • susogás • durranás • pofon • bámulás • rázás: ráz, mindent ráz a rúgáson; dühében a száj, forgács, pelyhek, tányérokat ragaszt a földre • pl. por: kőpor tyúkokban • dobás • eldobás (kidobás, mint felesleges, felesleges): dob, szemetet dob a kukába • dobás • dobás • ostor (valami laza): homokot, havat dob az arcomba • felvert • disznó ( golyók a kutakba) • pl. Síp: Fütyül a szemeddel, Fütyül villámlással
2. éles mozdulatokkal okozhat valaminek lendülését • kártolás • rázás: ló dobása, farkának rázása • rázás • csapkodás • rángatózás: remegés, rángatózó kezek • rázás • remegés • rázás • söprés: csónakrázás, söpörés • szívás. hegat: villamossal hegat
rázza ki 1. élesen mozogni valamit • megtörni: ringó szél a ringatózástól, a fák rángásához • kártyázáshoz • rángatáshoz • szakadáshoz • kifejez. csepegtető: kártolt, rándulások, a kabát, a hüvely által dörzsölve • pl. károgás (a haj megrántása): a lány hajának korbácsolása
2. éles mozdulattal távolítson el valamit a semmiből • vigyorog (általában csomókban): rázza meg, vigyorogjon a fáról a gyümölcs; fű pengetése • pengetés • pengetés • pengetés • csikorgás: ruhák kopasztása, kopasztása, tépése, szétmorzsolása a sebesültektől • pl.: fésű • fésű (szél): fésű, fésűs tű, fenyőtoboz • pl. susog (szakad, nagy mennyiségben kaszál): harapd meg a füvet
imbolygás 1. mozgásba hozza valaminek a nem biztonságos részét; ismételten végezzen felülről lefelé irányuló mozgást al. oldalra (testrész): lengesse meg a harangot • prédikáljon • ingadozik: a herceg szele, egy fa ágain ingadozik; herceg, ingadozik a lábakkal • pl. hinta • nat. ingadozik: ingatja a fejét • ringat (rángatózó mozdulattal): ringat a kezével • ingadozik (lazán ingadozik): ingatja a fogát • ringat • rázza • csapkod (élesen elszakad): ingatja a fejét; a tehén oldalra rázza a farkát; rázza, csapkodja a szárnyait • egy kis kifejezés. hinta: kykey kulcs • kifej.: mingat • tan • homopálál • pass • holengať • combáľať • celengať • celembať • bolengať • nár. halengate (lengő lábak, karok) • híg. legyező • kígyózik • szimatol • szippant (apró mozdulatok): a kutya tekeri, szippantja, szimatolja a farkát • bólogat • kifejez. bólint (időnként bólogat)
2. a kéz, a fej mozgásával stb. jelet adni • hullám: bólogat, integet nekünk; bólint búcsúkalappal • kifej. hintázni • könyv. bólint: bólogat fej egyetértésben • csapkod (éles mozgás): sállal csapkod a parton
hajlítás éles mozdulatokkal tér el nyugodt helyzetből • rázás • rázás • rázás: a szél meghajlik, megrázza a fákat; megrázta, hogy felébressze; megrázta az ellenállás • söpörni • lengeni: a vihar hányt, hajón ringott; köhögését söpri • morzsolódik: borzongás morzsolja meg • kifejez.: összetörni • ropogni • guggolni • guggolni • törni: összetörni, ropogtatni, morogni fázni, láz; haragszünetek • kártolás • rángatózás • szakadás (többször vagy szabálytalanul): a kutya kardosodik, szakad, lánccal rángatódzik • pl.: pletyka • kuncogás: pletyka, a váll által kuncogott • nar. elmorzsol
kártya élesen és rövid ideig húzza meg ismételten • vigyorog • könny: a kutya kártolt, megrángatta a láncot; a hüvelynél fogva tépte • pl.; megrázta a fiú kezét; hegal fogantyú; ökrök rázzák a fejüket • hív. kifejez: kártolás • kártolás • kártolás • pl. hígított. omladozik • kifejez bírság. pislog: zsinórral kártolt a harangból; figyelmetlenül pislogott a vállával • nar. mosni (J. Chalupka) • sziszegni (Dobšinský) • rázni • aprítani (rángató mozdulatot tenni): a kutya megrázta a farkát; izgalmában kezével vágott • szakad • szakad • szakad • tüsszent • dobál • húzza • gúnyolódni (időnként vagy többször): a ló elszakadt, feldobta a fejét; húzta a fülét rángatva • pl. tüsszentés • nat. suttogás: olykor tüsszentett, suttogta a kantár • ropogás • rázás • rázás • rázás (gyorsan és hevesen gyorsan): a vihar ugatott, megrázta a fákat; megrázta a gyereket a babakocsiban • pl. drgľovať • nár. kifejez kitartó: hidegrázás fecsegett általa; táncolt a tánc alatt. áztatás (Timrava)
rázás 1. rázás szerkesztés • szippantás • szippantás: rázás, párák szippantása • kifej.: bolyhosodás • bolyhosodás • homlokráncolás: polírozza a len kiszáradását
2. mozgasson valamit élesen ide-oda • tüsszentés • bunkó: megrázta a babát a babakocsiban; kártolt, vállakkal megrándult az izgatottságtól • dobálás • dobálás (feldobás felfelé): a gyermek kezekre dobása • rázás • rázás • szétesés (nagyon erős rázás): a láz megrázza, szakad; hideg megrázza • kifej.; megvonta a fejét • kifej.: drgoliť • strmánnout • trling: drgolilo, trlingalo • expr.: felülírja • rögzíti • nar.: hegľovat • hontŕľať
csukakabát szőr, csuka valakinek • pl. károgás: hosszú haja fésülésekor harapdálta, krokogott • pl.: kvačovat • kečkovovať • nár. beszélgetni: a fiúk fecsegnek, beszélgetnek • hívnak. kifejez szorítás: dühében elkezdtek szorongatni • húzni • kártolni • rángatózni (a hajnál fogva): Ne húzzon, ne mosson, ne rángasson meg (a hajnál)! • rázás: fésüléskor a lány irgalmatlanul keveredik • beszélget. kifejez: kártolás • kártolás • kártolás (hajhoz)
húzás 1. a feszültséget maga felé tartva: húzza meg a kötelet • húzza • a kártyát (szakaszosan húzza): hajánál fogva húzza a lányt; kártolni valakinek az ujját
2. húzza, hogy egymás után mozogjon • vontatás: vontatás, szekér, hajó vontatása • húzás • húzás (a földön): a vitorla végének meghúzása maga mögött; húzza maga mögött a béna lábat • elavult. húzás: húzza a húrt egymás után • hívás. kifejez: húzás • söprés: söpör a farokkal; fátyol húzza a földet
3. (erőszakkal) kijutni • kihúzni: húz, kihúz a szekrénypépből, a torta mazsolából; húzza, húzza ki a jegyeket kérdésekkel (vizsgán) • pl. vadászat (keresés és húzás): levesre vadászik hajra • válogat • szakad (valami benőtt dolog): fogat tép; szedje, tépje le a sárgarépát a földről
4. o. munka 1 5. o. keresztül 1 6. o. belélegezni, inni 1 7. o. ének 1 8. o. Füst
rázás 1. mozgásba hozta valaminek egy laza részét • rázza: madár rázza, csapkodja szárnyait • kártya • bunkó (bunkó): lókártya, farokrángás • rázás • rázás • dobás: rázás, fejdobás • szétszórás: szétszórás
2. kifej. szélütések, dobó leértékelés • összetör • összetör • megráz • ver • megmond. forgács: turmixok, cefreedények, tányérok; edényeket ráz, dob, szétaprít a földön
3. engedje el a rostot a textilnövényekből • dörzsölje • rázza: rázza, dörzsölje a len; rázza, rázza a kendert
4. o. verte 1 5. o. dobás 1, 2 6. o. ostor 2 7. o. teperiť 8. o. tára
szakadás 1. szakaszosan, élesen és röviden húzza • kártolás • rángatózás: szakadás, kötéllel kártolás; neos. összerándul, könnyei a szemében.: pengető (Luc, Rázus) • pengető (Kukučín) • pl.: összetörni • trombita • ropogni • összetörni: összetörni, összetörni a kabátjánál fogva • kaszálni: gúnyosan kaszálni a kezével, a vállával • pl.: kártolás • kártolás • kártolás • hegat: myks (ľ) kezeli az ágakat, hegá fogantyúval • szakadás • könnyezés • könnyezés • tüsszentés • tüsszentés (szakaszosan vagy ismételten): a kutya szakad, szakad lánccal; neos. rángatózik az izma
o. még kártolás, rázás
2. erőszakosan ossza szét darabokra • bunkó: papírszakító papír, rántásfüzetek • vágott.: karcolás • karcolás (apró darabokra szakadás): karcolás a ponyván • karcolás: karcolás a zsákmány húsával, az arc bőrével • pl. shake: összekeveri mindazt, ami az útjába kerül • pl. capartite (darabokra) • szakadás • szakadás • szakadás • szakadás: a farkas letépte a juhokat; szakítószálak • drót (viseléssel): lyukas harisnya, ruházat
3. szedési erőfeszítéssel (általában valami szilárdan ültetett dolog) • pengetés • pengetés: pengetés, a répa kihúzása a földből; tép, húzza a haját • pengetés • pengetés: füvet penget; tollak kopasztása • lek. kivonat (fogak)
4. hirtelen távolítsa el (általában valaminek a felületéről) • szakadás • szakadás • szakadás • kifejezés: csoszogás • nyikorgás • rángatózás: ruhák tépése, tépése, rángatózása; szél söpri, sugározza a leveleket a fáról • driap • expr. száguldás: driape, lepucolja a kabátját
rázás 1. rángatózó apró mozdulatokkal térjen el a nyugodt pozíciótól: ronggyal a kezében rázza • pl.: összetörni • összetörni: a vállánál fogva összetörni • megrázni (szakaszosan, ismételten): a ló megrázza a farkát • kártétel • szakadás • beszélgetés. kifejez: kártolás • kártolás (élesebb és nagyobb mozdulatokkal): kártolás, kártolás, a kabát kabátjánál fogva történő húzása • kártolás • szakadás (többször): kártolás, vállszakadás • összecsukás • pl. imbolygás (erős): a szél becsapja az ajtót, megingatja a fa ágait • pl. hegat: hegat hajtókar; autó hegá
2. rángató mozdulatokkal elválasztani valamit valamitől • rázni • rázni: rázni, rázni a fa gyümölcsét; rázza meg, rázza meg a kabátját a hótól
3. rázza meg valakit • rázza • omladozik: hideg, a félelem rázza meg, rázza, morzsolja • kifejez.: összetörni • ropogni: láz összetör, ropog • ropog • expr. megtörni (erősen): a borzongás megtöri, a félelem megtöri
dobni 1. a test éles mozgásával eljutni valahová • eldobni magát • kifejez. pofozni: egymás után dobálnak, dobnak, csapódnak a vízbe • kifejez. durranás: a dühében lévő gyerek harap, földet dob
2. végezzen az egész test éles mozdulatait • söprés • söpörés • söprés: lázban dob, leng, söpör • pl.: rázás • rebbenés • vigyor: halrázás, rázás szárazon • rázás • hangmagasság (táncban) • keverés (ágyban) • összegömbölyödés • csavarás (ívelt helyzetbe hozva; testi lelki fájdalmak esetén): görcsökben vonaglik; csavarodva a bánattól
vö. akár prédikálni
kártya összehasonlítása kártya
csapkodó mozdulatok rövid gyors mozdulatokkal • csapkodás: a hálóban megremeg, a hal megremeg; nyírfalevél remeg a szélben; a szív lobog • lobog • dobál (nem ritmikusan): csapkod, farkával dobál • kötni • beszélni (szélben): lobognak a zászlók,
szakadás 1. szakaszos éles, rövid mozgásokat végezzen • szorítson • kifejezzen. vigyorogva: a gyermek szakad rá, megkártyázza a kezét; a kutya rángatózik a láncról • pl.: kártolás • kártolás • dobás • dobás • rázás • csapkodás (egész test): dobás, kard, lázba rázás • tülekedés (Jónás) • felszakadás • felszakadás • felszakadás • felszakadás • imbolygó kifejezés gúnyolódik (időnként vagy többször): ajka szakad, gúnyolódik
2. kapjon repedést, szakadjon meg repedésekkel • szakadás • szakadás: felhők szakadnak, szakadnak • repednek • repednek: jégtakaró (repedezett) • repedés • repedés • repedés: a falak felrepednek, felrobbanáskor porosak
3. o. érdekelt
rázás 1. mozgás apró rángatózó mozdulatokkal • rázás: kezek, térd, ajkak remegnek, remegnek • rázkódnak (ha hideg, hideg, ellenállást érez) • ráz: futás közben a feje szenved • pl.: kopogás • tülekedés (hideg érzés, izgatott érzés): kopogás a félelemtől, tülekedés téltől • rezgés • rezgés (apró gyors és szabályos mozdulatok): levegő rezeg, zsinór rezeg • kártolás (éles rövid mozdulatok): fej, amelyet az idegesség ingadozik • remegés • imbolygás • szakadás (szakaszosan, ismételten): ajka imbolyog, szakad; a feje furcsán remegett • dideregett • remegett (kissé remegett)
2. erőteljes lengésekkel mozogni (valamiről, ami egyébként rögzített) • rázni: a föld remeg, remeg (földrengés közben) • remeg (finoman): a boltívek, az ajtó felrobbanásakor megremeg • üvöltő hangot ad: a ház megráz, dübörög