Ott lépett be a barlangba, ahol éjszakázott. És monda néki az Úr: Mit keresel itt, Illés? És monda: Nagyon féltékeny vagyok az Úr, a Seregek Istene iránt, mert Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, eltörték oltáraidat és megölték a prófétáidat, így egyedül maradtam. De megpróbálnak megfosztani az életemtől is ...
1Királyok 19: 3-18
Ez a történet Illésről szól. Az egész történet megértéséhez jó megérteni az egész kontextust. Egy ponton azonban Isten megkérdezi Illést: "Mit csinálsz itt?" Kis válasz után felhívták, hogy álljon fel egy dombra, mert az Úr elhaladt mellette. Jött a vihar, jött a földrengés, jött a tűz. De Isten nem volt bennük. Aztán csendes és kellemes moraj hallatszott, és Isten ismét feltette a kérdést: "Mit csinálsz itt?" Illés azonban ezt az élményt követően ugyanezt a választ adta Istennek.
Mindannyian Istent keresjük valahol. Olyan dolgainkkal jövünk elé, amelyeket cipelünk. Különböző élmények, tevékenységek, emberek, mindennapi tevékenységek vesznek körül minket. A böjt ezen időszakát azonban fordítva is használhatjuk. Tegye félre a mindennapos "földrengéseket" és impulzusokat, amelyek megtöltenek bennünket, és teret engednek Istennek.
E történet révén Isten több kérdésre hív fel minket:
- Hogyan teremthetünk olyan csendes teret, amelyben Isten szól hozzánk?
- Olyan vagyok, aki szeret mesélni Istennek az életéről, vagy hallgatni akarok?
- Hajlandó vagyok megváltoztatni gondolkodásomat és cselekedeteimet, ha Isten mást mond?
Írja meg ma a válaszait ezekre a kérdésekre, ez az idő lehet az az idő, amikor Isten valóban megváltoztatja gondolatainkat, életünket. Ne maradjunk ugyanazok az Istennél tapasztalt tapasztalatok után - ahogy Illés válasza Isten ismételt kérdésére ismét ugyanaz volt.