Hagytam kitartani az előttünk álló pályán, Jézusra szegezve a tekintetünket ... ”
Zsidók 12: 1-2
Jézus látványa mindig változást váltott ki a rá néző emberekben, változást vagy gyakran váratlan cselekedetet váltott ki ez a személy. A szamaritánus nő, aki a nap közepén találkozott vele és elmondta neki az életét, hirtelen a városba szaladt, és elkezdett mindenkinek mesélni róla. A bűnös paráznaság minden vádlója távozása után ment, és nem vétkezett tovább. Zacheus, amikor észrevette Őt, megbánta és azt mondta, hogy mindent megjavít, amit sokszor megrontott és ellopott. Mondta a Chrome-nak a Bethesda-tónak, hogy szerezze be az ágyát és menjen. Csoda történt, és 38 év után egyedül távozott.
Jézusra nézni nem passzív, csupán érzelmi vagy változatlan szemlélődés. A Jézussal való találkozás és ránézés meghív, meghív, felhatalmaz és cselekvésre szólít fel - egy olyan pályára, amely változást hoz. Pedig egyik sem nélkülözheti a másikat. E nézet nélkül futni lehetetlen vagy felesleges. A kilátás anélkül, hogy cselekvésre ösztönözne minket, nem teljes. A kettő együtt azonban hűen leírja keresztény életünket.
Isten Szelleme ma, böjtünk utolsó előtti napján egyedülálló, radikális és új harmóniát alakítson ki bennünk Jézus e fókuszált nézete és reakciónk - későbbi cselekedetünk, kitartó futásunk! Uram Jézus, hívj meg minket egy új cselekvésre, amikor rád nézünk!