A nedvesség hátrányosan befolyásolja az anyagok és szerkezetek gyakorlatilag minden tulajdonságát. Anyagromlást és későbbi bomlást okoz.
A páratartalom negatívan befolyásolja:
- energia - megnövekedett fűtési költségek (tégla, amelynek tömegnedvessége um = 10%, az R hőellenállás kb. 50% -kal alacsonyabb);
- egyéni egészség - különféle krónikus eredetű gombás betegségek, légzőszervi megbetegedések…;
- esztétika - a vakolat kialakulása a vakolat és a külső környezet határán, ahol a víz elpárolog a falról, illetve a lábazat területén a burkolat károsodása vagy akár fellazulása, mivel az említett sók higroszkóposak, azaz megkötik a nedvességet, kristályosodnak.
Meg kell jegyezni, hogy a nedvesség összes fenti hatása az anyagok tulajdonságaira fokozódik, ha a falazatot sózzák. Gyakran a nedves épületek megnézésekor gyakorlatilag tiszta határfelületet látunk a falazat száraz és nedves része között, és annak közelében különféle színű esztétikai foltok vannak. Ez az interfész (úgynevezett párolgási zóna) vagy megközelítőleg azonos magasságú a profil és a fal teljes területén, vagy változó. Ez a nedvességvándorlás típusától és ezzel együtt a fertőzött építőanyagban lévő sótól függ.
A falban a kapilláris kapillaritása által mozgó nedvesség jelenlétében a nedvesség magassága az egész profilban nagyjából megegyezik, míg a kondenzált nedvesség vagy az esővízből a falazatba szivárgó nedvesség esetében ezek a profilok meglehetősen egyenetlenek és a nedvesség százalékos aránya jelentősen változik. Az 1. ábra a víz falába való behatolásának lehetséges szállítási útjait mutatja egy történelmi épületben vízszigetelés nélkül, vagy már hibás vízszigeteléssel. A sókoncentráció a fal nedvességének elpárologtatásával növekszik, és ha az adott hőmérsékleten meghaladja az oldhatósági értéket, akkor a falban vagy a vakolaton láthatóvá válik a vízben oldódó sók kristályainak kicsapódása révén, amelyeket virágzásnak nevezünk.
A víz falába való behatolásának lehetséges szállítási útjai egy történelmi épületben vízszigetelés nélkül vagy sérült vízszigeteléssel
Általában elsősorban a külső - virágzás virágzásában különböztetik meg őket. Bizonyos specifikus körülmények között lehetséges, hogy a sókristályok közvetlenül a téglák belsejében alakulnak ki. Ezután a belső virágzásról - alvirágzatokról beszélünk. Ha ez a helyzet bekövetkezik, fennáll annak a veszélye, hogy a kristályosodási nyomás és a kristálynövekedés miatt a falazatok lebomlanak, sőt tönkremennek. Bizonyos típusú sók higroszkóposak, ami azt jelenti, hogy megkötik a nedvességet a környező légkörből. Így számos vízmolekulát adnak kristályrácsukhoz, majd a falazat pórusai belsejében kristályosodnak, ami nagyon kedvezőtlen, mert kristályosítással többször megnövelik térfogatukat.
Ennek a folyamatnak az eredményeként óriási kristályos nyomás lép fel a sós pórusokban. Kísérleti megfigyelések kimutatták, hogy az anyag kristályosodás által okozott károsodása a póruseloszlástól függ. Igaz, hogy minél kisebbek a falazat pórusai, annál nagyobb az ellenállása a kristályosodásnak. A tégla gyakorlati páratartalma 0,5 és 1,5% közötti. Ha a falazat nagy mennyiségű sót tartalmaz, az egyensúlyi páratartalom súlyosan érintett. Ez a sómentes anyag egyensúlyi nedvességtartalmának többszörösét is elérheti. Így a sók nagy százaléka nagymértékben befolyásolhatja a szerkezet eredendő nedvességállapotát, és a sókristályok szerkezete és a képződésükhöz szükséges vízmolekulák közötti összefüggés miatt a nedvesség és a sók jelenlétében fennálló meghibásodás kockázata fennáll. többszörösen nagyobb.
Sók, szulfátok, kloridok és nitrátok
A sók elsősorban a városi épületek homlokzatain fordulnak elő, gyakran magasan a lábazat felett, az alagsorok és a kislakások falazatán, valamint helyileg a csapadékcsatornák körül a csatornák közelében.
A nedvességfelmérések részeként a szulfátok, kloridok és nitrátok tartalmát sók jelenlétére vizsgálják, mert a nedves falazatoknál ez a három sótípus a leggyakoribb. A karbonátok jelenléte is lehetséges, de ezek a falazatoknál sokkal kisebb mértékben fordulnak elő a korábbi sótípusokhoz képest. A szulfátok leggyakrabban a városokban fordulnak elő, és kivirágzásként jelennek meg - ezek a mészkötő és a kén-dioxid reakciójának eredményeként keletkeznek, amelyet savas eső tartalmaz. Százalékos részesedésük a falazat teljes sótartalmában ritkán esik 50% alá. A kloridok főleg a megszakadt egészségügyi vezetékek közelében fordulnak elő, de a sók télen történő terjesztése miatt nagyon gyakran behatolnak a falazatba.
A nitrátok elsősorban a mezőgazdasági épületekben fordulnak elő. A felmérések kiértékelése után eljött a falazat sótalanításának ideje, vagyis az anyag káros sóinak tartalmának csökkentése, ill. átalakulásuk oldhatóból oldhatatlanná. A gyógyító vakolatok nagyon alkalmasak erre a célra, mivel fő előnyük a sókkal szembeni nagy ellenálló képességük. Alapelvük, hogy a hagyományos vakolatokhoz képest kisebb a pórusok száma, de még nagyobbak is. A sók felhalmozódnak a vakolat pórusaiban, és fokozatosan megtöltik azokat. A jó felújítási vakolat élettartama legalább megegyezik a felújított épület élettartamával. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy még a legjobb korrekciós vakolat sem fogja jól ellátni a funkcióit, ha a falazat nedvesítésének okait nem szüntetik meg alkalmazása előtt, amelyek leggyakrabban a következőket tartalmazzák:
- savas eső - mikroorganizmusok, amelyek a nedvesség fenntartását és egyenletes elterjedését okozzák;
- hiányzik a történelmi épületekből, az újabbakban többnyire nem megfelelően megvalósított vízszigetelés, vagy annak megsértése;
- hiányzó ereszcsatorna az épület felülete mentén, esetleg lejtő az épület felé;
- törött vagy már nem működő szaniter berendezések;
- a talajvíz szintje túl magas;
- kedvezőtlen változások az épületben, annak közelében;
- az éghajlati viszonyok változása az épület belsejében vagy annak környezetében.
A tájékozódás hatása a világ oldalaira
A kivirágzás előfordulása sokkal nagyobb az északra néző homlokzatokon. Az északi tájolás ugyanis megfelelő helyen van a nedvesség visszatartására a falban, mert nem kap közvetlen napfényt, ami természetesen gyorsabban szárítja a falakat. A helyzetet súlyosbítja a hajtott esőzések előfordulása. Néha azonban a virágzás egy új épületen is megjelenik röviddel az építkezés után, amikor a nedvesség eloszlott a falban. Ezt a hatást külföldön "új épület virágzásának" nevezik, ami szabad fordításban "új épület virágzását" jelenti.
Ennek a jelenségnek a bekövetkezése elsősorban annak köszönhető, hogy a falak jelentős keverékvizet tartalmaznak a nedvességből, amelyet nem használnak fel a hidratációs folyamatban. A portlandcement viszont nátrium- és kálium-hidroxidok szabad lúgos oldatait tartalmazza. Ezek az alkatrészek a felszínre vándorolva kivirágzást okozhatnak az épület homlokzatán. Ennek a jelenségnek az előfordulása bizonyos mértékben csökkenthető az alacsony lúgtartalmú cementek habarcsokban történő alkalmazásával.
Páratartalom térképek sós virágzással - a víz a falba kerül a hiányzó vagy törött szigetelés vagy felületkezelés miatt.
Módszerek nedvesség és sók falazatból történő eltávolítására
A falazat nedvességét és sóit többféle módszerrel lehet eltávolítani. Az alapvető módszerek közé tartoznak a mechanikai, az injektálási, a nyomás és a nyomás nélküli módszerek, valamint az elektrofizikai, az elektrokémiai és a további módszerek, amelyek magukban foglalják a helyreállító vakolatrendszereket és a légszigetelő rendszereket.
Alapvető módszerek
A mechanikus módszerek a klasszikus helyreállítási módszereket követik. Feladatuk egy új vízszigetelő képernyő létrehozása az emelkedő nedvesség ellen. Fűrésszel helyettesítik a falazat fokozatos lebontásának vagy a téglafalazat alámetítésének klasszikus módszereinek kézi munkáját
- gépi vágás egy láncfűrésszel,
- gép vágás körfűrésszel,
- gépi vágás gyémánt kötéllel,
- rozsdamentes acéllemezeket falazni.
- A fugázási módszerek vízszigetelő ernyőt hoznak létre falazat víztaszító vagy vízzáró anyagokkal történő impregnálása formájában:
- nyomás - hideg nyomású vagy meleg nyomású injektálás,
- nyomás nélküli - tömítő, hidrofób vagy impregnáló.
Elektrofizikai módszerek
A falazat szigetelés nélküli felszálló vízének egyik technikai eszköze az elektrofizikai módszer:
- elektroozmotikus,
- magnetokinetikus.
Elektrokémiai módszer
Ez egy olyan módszer, amely egyesíti a falazat tömítésének és az elektrofizikai szárításnak a tulajdonságait.
A megnedvesített vakolat a fagy miatt repedezni kezd.
További módszerek
A további vakolatok a következők használatát tartalmazzák:
- javító vakolat rendszerek,
- gyógyító száraz vakolat keverékek,
- gyógyító adalékok.
Annak megakadályozása érdekében, hogy a nedvesség behatoljon a falfelületbe, létre kell hozni egy gipszréteget egy kapilláris hálózattal, amelyen keresztül a vakolat vize gyorsan és könnyen elpárolog. Ugyanakkor ez a vakolat maga nem szívja fel a vizet, és a felszínen még mindig száraz. Annak érdekében, hogy a sók ne csak a vakolat felületén gyűljenek össze, és ne okozzanak zavarokat, a vakolatban elegendő számú kamrának kell lennie, amelyekben összegyűlhetnek. Ez nem csökkenti a kapillárisok átmérőjét, és nem korlátozza a víz párolgását. A sók behatolása a felszínbe nagyon lassú és hosszú, ezért ilyen vakolatot évek óta használnak. A vakolat és a felületkezelés megfelelő működésének biztosítása érdekében a végső felületkezelésnek is kellően gőzáteresztőnek kell lennie, legalábbis ugyanúgy, mint a vakolat. Ezért nem szabad a vakolatot lezáró felületkezeléseket alkalmazni.
Levegőszigetelő rendszerek
A nedves falazat kármentesítése terén a legrégebbi hagyományok vannak a légszigetelt szellőzőrendszerekben. Lényegük abban rejlik, hogy az épület szerkezetében légáramok képződnek áramló levegővel. A gyakorlatban külső, belső és padlórendszereket valósítanak meg.
A kármentesítési intézkedés helyes javaslatához alapos felmérés szükséges a helyreállított épületről.
SZÖVEG + FOTÓ: Saint-Gobain Weber
A cikk megjelent magazin Stavebné Materiály.