Sok meditációra és éhségre számítottam. Reméltem, hogy korábbi tapasztalataimmal problémamentesen meg tudom csinálni.

BerryFit cseppek

Ez alatt a három nap alatt azonban rájöttem, milyen érzés igazán szomjasnak lenni, a melltartóm letépte a bőrt a hátamról, és a térdem borzalmas fájdalmát legyőzte a gondolat, hogy a családomért teszem.

Nyung Nä szigorú buddhista böjtje nehezebb, de hatékonyabb volt, mint azt elképzelni tudtam volna.

Üdvözöljük a kolostorban

Este öt körül járt, amikor átléptem a katmandui Kopan kolostor kapuját. A terület hatalmas volt, sokkal nagyobb, mint a férfi kolostor, ahol két évvel ezelőtt elvégeztem az első buddhista meditációs tanfolyamomat. A recepció előtt apácák ültek, akik belefáradtak a forró monszun napokba, és egy kutya feküdt a küszöbön.

Kaptam egy szobát, és utasítást kaptam, hogy hat órakor elmegyek a menzába vacsorázni, ahol utasításokat kapunk a vezető apácától. Először azonban meglátogattam a gompát, vagyis a meditációs termet. szerencsés voltam.

A délutáni szakasz éppen véget ért, és emberek jöttek ki a nővérekből, de látogatók is, főleg ázsiaiak. Rice szétszóródott az egész földön. Istenem, mi történt itt? Azonban, mint egy majom, az elmém azonnal a rizstől ugrott meg a csodálkozástól a szoba szépségén. Hatalmas, a falakon nagy jelenetfestmények voltak, elöl pedig ezerkezes és ezer Chenrezig.

A cél a teljes testi és lelki megtisztítás

A Nyung Nä nyolc egymást követő böjtkészletből áll. Minden szettnek két napja van. Az első az úgynevezett készítmény, amelynek során naponta csak egyszer fogyaszthat ebédre.

12 óra után nem szabad enni semmit. Az első nap alatt inni és beszélgetni szabad. A második, fő böjt nap a megszállás. Sem étel, sem ital, sem víz. Egy cseppet sem.

Nem is tud beszélni. Mi az értelme?

Ez nemcsak fizikai, hanem mentális és karmai tisztítás is. Éppen ezért semmilyen étel vagy folyadék nem kerülhet a szervezetbe, röviden: kívülről semmi. A hallgatás azt is biztosítja, hogy az ember véletlenül ne szennyezze be tisztító karmáját alkalmatlan szavakkal. Egyszerűen fogalmazva, arról van szó, hogy teljesen visszahúzódunk önmagunkból és lemondunk minden külső hatásról.

Ezen túlmenően az egész böjt alatt általános tilalmak érvényesek - a gyilkosság, a megtévesztés, a lopás, az alkohol- és drogfogyasztás tilalma, a nemi közösülés tilalma, a tánc és az egyéb szórakozás tilalma.

Összesen kb. 16 nap, de részleges szettekben is részt vehet. Csatlakoztam az utolsó szetthez, amely Saka Dawa - a tibeti buddhizmus legfontosabb ünnepe - megünneplésével csúcsosodott ki. Ugyanakkor teljesült, és e fontos napok alkalmából a gompa még az egész épületet színes fényekkel díszítette.

A szomjúságnál rosszabb volt a fájdalom és a fáradtság

Leginkább a szomjúságtól féltem. Végül is 35 fok volt kint, és még soha 32 órán keresztül nem voltam víz nélkül. A böjt csak harmadik napon ért véget, közvetlenül hajnal előtt.

Nagy meglepetésemre azonban maga a böjt volt a legkönnyebb az egészben. Persze a végén nagyon szomjas voltam, de érdekes volt ezt az eddig ismeretlen érzést nézni.

Sokkal rosszabb volt a fáradtság, a szúnyogok éjszakai inváziója, amelyet nem engedtem megölni, és minden nap több száz íj, ún. leborulások. Az íj valószínűleg nem a legalkalmasabb fordítás, mert sokkal több, mint pusztán a törzs hajlítása.

A férfi csatlakozik a tenyeréhez, megérinti a homlokát, a torkát és a mellkasát, térdel és azonnal lefekszik. És miközben ott fekszik, hasra szakadva, homloka a földet érinti, és a tűz egyesített tenyerei a feje fölé hajolnak. Elég gyorsan és sokszor megismétlődik egymás után. Talán naponta kétszáz-háromszázszor. Állítólag ezek az extrém íjak lebontják a büszkeséget és erősítik az alázatot.

- Uff, nem bírok ilyen sokáig - zavart a kemény csempék első húsz íja után. Ebben az egyik apáca betétként egy durva bordó szerzetes sálat hozott nekem. Épp időben érkezett. Végül azonban még a sállal is egy idő után pokol volt. A térdem, a könyököm és a vállam fájt. Ezenkívül a második napon szédülést és kimerültséget éreztem. Azonban folyamatosan ismételgettem, hogy megtisztítom a karmámat, és talán segítek a szeretteimnek. Tehát a fejemben arra bíztattam, hogy "csináljon még legalább ötöt". És végül öten közülük még mindig tíz, húsz volt.

A melltartónkat is le akartuk venni

Az íjak mellett folyamatosan mantrákat énekeltek és szavaltak, amelyekbe sajnos nem tudtam bekapcsolódni, mivel mindez tibeti nyelven zajlott. Időről időre a mantrákat hangos trombita, harang, cintányér és nagy dob akkordja szakította meg, ami az egész szertartásnak egyfajta lelki komolyságot adott. Ez mindig felébresztett az álmosságtól. Eleinte ijesztő diszharmonikus zajnak tűnt, de aztán gyönyörűnek és magasztosnak tűnt.

Tehát ott ültünk reggel három és 9-10 óra között, egy meditációs ülésen, napi két szünettel. Fáradtságom óta nem tudok idegesen ülni. Ezért nekidőltem a falnak, és csodáltam az apácák kitartását és fegyelmezettségét, akiknek még a tizenhatodik napon sem volt szükségük semmilyen háttámogatásra. Az utolsó nap hiába volt a falam. Már a hátamon szakadt bőröm volt a melltartó kapcsáról.

- Velem is történt - bizakodott velem Gabi szobatársa, amikor felidéztük az összes furcsa dolgot, ami a böjt után történt. "Egy ponton arra gondoltam, hogy diszkréten levetkőzzem a melltartót, de végül kitartottam" - tette hozzá nevetve Gabriella mexikói.

Végül megkaptuk a zsetonokat

A gompa előtt állandóan hatalmas halom étel volt. Kíváncsi voltam, vajon nem ez a legegészségesebb étel. Az egyetlen chips, konzerv gyümölcslé, cukorka, csokoládé, keksz.

"Tartós élelmiszereknek kell lenniük, mivel az egész böjt alatt a gompában kell lenniük" - magyarázta nekem az egyik résztvevő.

Az utolsó napon mindet kiosztották az apácák és köztünk, külföldi látogatók között. A nagylelkűség szimbóluma volt. Végül is minden mantránk és íjunk főleg Chenrezighez irányult, aki valamennyi Buddha együttérzésének és nagylelkűségének megtestesítője. Ezer szeme látja a világ összes szenvedését, és ezer keze van, hogy végtelenül segítsen.