Az ilyen szörnyű szó elkerülése érdekében, mint az "abortusz", latinul fekszünk a megszakítás, mini megszakítás, UPT, abortusz és hasonlók szóval. Az átlagembernek nem mond semmit. Legalább semmi szörnyű. A születendő gyermek életét egy éles hangszerrel fejezzük be, amelyet furettának hívunk, vagy porszívónak az ún. mini megszakítások. Vakon csináljuk a méhben, és jó érzéssel kell rendelkeznünk, hogy ne átszúrja az átitatott vér és mirigyek - a méh szivacsos faláig, amelynek rendesen nagyon gyengéd küldetése van: megtermékenyített petesejt fogadása - az űr csodája - és kilenc hónapig bölcsővé, gyermekágyává és kenyérkeresőjévé válhat.új emberi egyéniség. Az abortusz során a méh a gyermeke sírjává válik.
Az egyik amerikai "Mute Scream" című film videót mutat be az abortusz menetéről. A film eleje elbűvöli az embereket. A kisgyerek szabadon úszik a magzatvízben, szétszórja a fogantyúkat, megragadja a méh falát, kinyitja és bezárja a szájat, hogy a szívverés kb. 140/perc legyen. Ez valami csodálatos! Csak fantasztikus! Végül is ötezer évvel ezelőtt a szemiták - még video nélkül is - az univerzum legnagyobb csodájának és rejtélyének tekintették az emberi magzat eredetét és fejlődését az anyaméhben. A következő perceknek össze kell törniük az embert. A gyermek halálos eszköz - porszívó - formájában fedezi fel az agresszort az anyaméhben, amely rövid időn belül az ajtóig tépi. A csecsemő megpróbál egyszer elmenekülni a méh egyik oldalára, megragadja a méh falát és megmentést keres. A szív 200 ütés/perc sebességgel fogyott el. Egy szörnyű fintor hallatszik a száján, amolyan néma sikítással, amelyet azonban egy nő sem vagy egy abortuszt végző orvos nem hall. A "gép" túl zajos - hangosabb, mint a gyermek kiáltása és a lelkiismereti kiáltás! Egy idő után a porszívó csöve átlyukasztja a magzatvíz membránt, a magzatvíz kifolyik és a végtagok elszakadnak, a csomagtartó nyomással kezdődik. A koponya kockákat leszívják, és a "munka" megtörtént.
Az abortusz ilyen módon való ábrázolásával, ami sajnos valóság, nem akarom senkinek sem a szívét bántani, sem abban reményt megölni, sem pedig lelkiismeretet vallani. Mindannyiunknak együtt kellene gondolkodnunk azon, hogy mi történik az emberiség lelkiismeretével. Akár olyan gyötrelemben van, hogy nem is érzékeli, hogy az emberiség génállománya súlyos veszélyben van?
1989-ben világszerte 85 millió meg nem született csecsemőt öltek meg az anyaméhben. Mennyország hívószám! És ez az idő borzalmas erkölcsi nyomorúságáról tanúskodik. Kopognunk kell az emberi lelkiismeret ajtaján, és mindent meg kell tennünk, ami tőlünk függ, hogy megakadályozzuk a nemzeti egészség károsodását vagy rombolását. A statisztikák szerint minden negyedik, karcos méhből született gyermek valahogy rosszul van, sérült. Ez 25 százalék! Nem maradhatunk csendben. Kötelességünk beszélni, sőt kiabálni is! Erre tanít bennünket a bennünk lévő erkölcsi törvény. Ebben a kérdésben csak a lelkiismerettől és a tudományos igazságtól kell függenünk. Nincs más út. Humanizálnunk és erkölcsileg kell viselkednünk. Másképp nem lehetséges. A másik a kihalást jelenti.
Az abortusz tragédiája legalább négy embert érint: ez elsősorban egy tönkrement emberi élet a fejlődésben, egy teljesen védtelen, tehetetlen, ártatlan gyermek. Továbbá az eljáráson átesett nő, az abortuszon átesett orvos és az abortuszt segítő nővér. A modern molekuláris biológia szerint az egész ember már megtermékenyített petesejtbe van kódolva.
A magzatnak saját vércsoportja van, amely eltérhet az anya vércsoportjától, bár az anya teste táplálja. Megtermékenyítés után az új emberi lény a petevezetéken keresztül hat napig a méhbe utazik, ezalatt speciális hormonális anyagokat küld a bölcsőjébe, hogy felkészítse a méhet az örökbefogadásra. A második héten a megtermékenyített petesejt a méh nyálkahártyájába merül - mindaddig, amíg teljesen be nem fészkelődik a méh falába, a harmadik héten pedig szervek, különösen a szív és az idegrendszer alakulnak ki. A 21. napon a primitív szív már dobog, és a szív- és érrendszer működik, hogy az anyagcsere teljes mértékben megindulhasson. 1974-ben, egy évvel az abortusz bevezetése után az Egyesült Államokban, a Stanfordi Egyetem M. Toolay professzora azzal érvelt, hogy erkölcsileg jelentős biológiai különbség van az emberi magzat és az újszülött között, és hogy az abortusz bármilyen ésszerű és következetes védelme is szerepet játszik beleegyezés az újszülöttek megölésébe. Tehát abortusszal megöltük az élet reményét.