A kényszerbetegség mentális betegség, gyakori, ismételt gondolatok és rituálék jellemzik, amelyet a beteg körben végez. Nem szabadulhat meg ezektől a gondolatoktól, és maga sem tudja elnyomni őket.

obszesszív-kompulzív

Ebben a cikkben röviden leírjuk a tüneteket és a kényszerbetegség kezelése. Azt is megtudja, hogy az OCD gyermekeknél is előfordul-e, és hogyan kell felismernie.

Obszesszív-kompulzív rendellenesség - a tudatalatti neurózisa

A betegség egyéb nevei: kényszerbetegség, rögeszmés-kényszeres rendellenesség, rögeszmés neurózis, angolul OCD.

A betegség áll két mentális jelenség közül:

  • Megszállottság, rögeszme - időszakosan visszatérő, a beteg számára kellemetlen gondolatok kellemetlen érzéseket okoznak, mint szorongás, félelem, feszültség. Ezt követően a beteg más gondolatokkal vagy tevékenységekkel próbálja elűzni ezeket a gondolatokat.
  • Kényszerek - reakciók rögeszmékre, kényszeres viselkedésre, a beteg úgy érzi, hogy ezeket a tevékenységeket el kell végeznie (például: baktériumokhoz kapcsolódó rögeszmék, kényszeres gyakori és túlzott kézmosás).

Tudtad, hogy…

Obszesszív-kompulzív zavar a lakosság hozzávetőlegesen 2% -át zavarja, ezért általános pszichiátriai diagnózisnak minősítjük. Az OCD gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. A betegség egyértelmű okai nem ismertek. Az esetek körülbelül felében rögeszmés-kényszeres rendellenesség van stresszes esemény után alakul ki.

A kényszerbetegség tünetei

Betegség rögeszmés gondolatokban nyilvánul meg, amelyek magukban foglalhatják:

  • a baktériumoktól való félelem
  • kényszeres nemi gondolatok
  • a test bármely részének gondolatai
  • félelem, hogy ártson magának
  • a dolgok tisztítása egy meghatározott módon
  • az életfunkciók folyamatos figyelemmel kísérése
  • a hűtlenségtől való félelem
  • és még sok más

Obszesszív-kényszeres rendellenesség gyermekeknél

A gyermekek obszesszív-kompulzív rendellenessége kb valamivel nehezebben észlelhető, mint felnőtteknél. A gyerekek gyakran elrejtik rituáléikat, mert szégyellik vagy féltik a környezet reakcióit. Az OCD-ben szenvedő gyermekek gyakori rögeszmés gondolatai közé tartozik a félelem, hogy valami durva dolgot mondanak, valaki megbetegszik, meghal. A gyermekeknél is gyakori a bacilusoktól vagy az aszimmetriától való félelem.

Ha gyanítja, hogy gyermekének rögeszmés-kényszeres rendellenessége lehet, beszélj hozzá kedves és megértő síkon. Mondhatja, hogy észreveszi, hogy fél a szennyeződéstől, ezért gyakran megmossa a fogantyúit. Hangsúlyozd, hogy szereted és elfogadod a gyermeket olyannak, amilyen. Szükség van azonban arra is gyermekpszichológus vagy pszichiáter látogatása, hogy a betegség ne fejlődjön.

A kényszerbetegség kezelése

A betegség a legtöbb esetben krónikus. A jelenlegi kezelés azonban jól enyhíti a betegség tüneteit és javítja a beteg életminőségét. A farmakoterápiát kombinálják a rögeszmés-kényszeres rendellenességek kezelésében (gyógyszeres kezelés) és viselkedési pszichoterápia.

Gyógyszerek

A rögeszmés-kényszeres betegség kezelésére szolgáló gyógyszerek közül bebizonyosodott, hogy azok a leghatékonyabb SSRI-gátlók, amelyeket a depresszió és a triciklikus antidepresszáns klomipramin kezelésében is alkalmaznak. Obszesszív-kényszeres betegségben az az antidepresszánsok lassabban jelentkeznek, mint a depresszió kezelésében. Ezen gyógyszerek nagyobb dózisait is alkalmazzák.

Viselkedési pszichoterápia

Néhány, az OCD enyhébb tüneteiben szenvedő beteg esetében a gyógyszeres kezelés nem szükséges és elegendő kognitív-viselkedési terápia. Ennek során a beteg megtanulja megakadályozni a rögeszmés gondolatokat, és jobban kontrollálhatja szertartásait.

VIZSGÁLAT rögeszmés-kényszeres betegségre

(ez a teszt csak tájékoztató jellegű)

Következtetés

A pszichoanalízis szerint rögeszmés-kényszeres rendellenessége van keletkezése a tudatalattiban, amikor néhány negatív érzelmet elnyomnak, például harag, irigység, szomorúság. A betegség különböző fokokon megy végbe. A betegség enyhébb formáiban a beteg tisztában van azzal, hogy kényszeres gondolatai nem reálisak. Komolyabb formákban meg van győződve azok valóságtartalmáról. A beteg aktív együttműködésével és a belső világ megosztásának hajlandóságával az a prognózis viszonylag jó, de a kezelés hosszú távú.