A parazita behatol az emberi agyba, és felelőtlen magatartása miatt balesetet okoz az embernek.
És ez sem kivétel: a külföldiek sokféle stratégiát dolgoztak ki áldozataik ellenőrzésére. Ezek a mikroszkópos macchiavellisták erősen beszélnek az állatok és az emberek életéről. Sok trükkjüket még mindig felfedezzük, és csak találgatunk másokra, írom a Lidovky-t.
A Toxoplasma gondii parazita szaporodik a macskafélék bélében, de több tucat állatfaj, köztük az emberek agyába is behatol, és kockázatos magatartásra ösztönzi áldozatait. A toxoplazma például autóbalesetbe sodorhatja az embert.
A fertőzött egér könnyebben a macska fogaiba kerül. Abban az időben, amikor őseink az afrikai szavannában éltek, egy toxoplazmával hajtott férfit annak a veszélye fenyegetett, hogy gondatlanul kerül egy oroszlán vagy leopárd szájába. És ez volt a parazita működésének jelentése, tekintve, hogy a toxoplazma csak a macskafélék belében tudja teljesíteni életciklusát. A számukra történő átadás nem hagy elemet a véletlenre, és manipulálja a gazdáit. Ebben a tekintetben messze nem az egyetlen parazita.
Rémtörténet
A természetben a paraziták és áldozataik sokkal több horrortörténetet írnak. Egyikük fő hősnője az Afrika, Ázsia és Óceánia trópusain élő Ampulex compressa "smaragd tengelye". Bár a felnőttek a virágok nektárjával táplálkoznak, a nőstények nagyon jártas vadászok.
Nagy csótányfajokat választanak zsákmányként. A sokkal nagyobb rovartengely legyőzi a csípés mérgét. Az áldozat először a mellkasát szúrja meg, megnyomorítva az első végtagpárját. Ezután pontosan kiválasztott idegcsomókkal a fejébe szúrja a csótányt. A méreg ezután a csótányt engedelmes, önfenntartást nem igénylő teremtménnyé alakítja.
A támadás után a csótány tengelye az egyik tapintó végét harapja. Valószínűleg ízlés szerint ellenőrzi, hogy az áldozat megfelelő adag mérget kapott-e, és nem lesz-e mérges. A megbénult csótány nem mozoghat egyedül. A tengely megragadja csápjainál fogva és mozgásba rántja. Mint egy óriásbáb, az engedelmes csótányt a csápok mögött egy előre elkészített kamrába vezeti. Ott tojást rak a testére, és befalazza az immobilizált áldozatot. A lárva kikel a tojásból, és a csótány élő konzervként kapható. Először a testnedveit szívja. Később belébe eszik, és lassan megeszi. Ugyanakkor megmenti a létfontosságú szerveket, hogy "konzervje" a lehető legtovább maradjon friss. Végül a lárva kölykök és az átalakulás befejeztével egy új smaragd tengely repül ki a kamrából.
A malária illatos üzenete
A csótány engedelmes bábbá alakulása minden bizonnyal érdekes, de az ember számára nincs közvetlen gyakorlati jelentősége. Más embereket erősen megérintenek a paraziták más, kevésbé feltűnő trükkjei. A malária kórokozója, a hidegrázás parazita eleme mind az embereket, mind a betegséget továbbító szúnyogokat manipulálja. James Logan, a londoni Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Iskola által vezetett csoport nemrégiben készült vizsgálata feltárta, hogy a hidegrázás megváltoztatja emberi áldozataik testszagát.
Kényszeríti a betegeket, hogy több anyagot állítsanak elő, például heptanalt, oktanalt vagy nonanalt. Ezek a molekulák gyümölcsszagúak az ember számára. Mindazonáltal rendkívül vonzóak a szúnyogok számára is, akik ezért inkább a malária betegek vérét részesítik előnyben, mint az egészséges emberek szívását. Amint a láz bejut a szúnyog testébe, egyesek elmozdulnak a fejébe, és megváltoztatják az idegcsomók működését. Ezután a szúnyog enged a "vérláznak". A parazita több ember megtámadására kényszeríti. Mindezen trükkökkel a hideg biztosítja terjedését mind az emberek, mind a szúnyogok között.
James Logan és munkatársai felfedezése segíthet a malária leküzdésében, amely évente több mint 200 millió embert érint és közel félmillió ember életéért felelős. A betegség ellen alkalmazott gyógyszerek elveszítik hatékonyságukat. Az orvosok ezért a megelőzésre fogadnak. Szúnyoghálókat próbálnak biztosítani a magas kockázatú területeken élő emberek számára. A szúnyogokat kedvenc illatukhoz vonzó csapdák szintén fontos szerepet játszhatnak. Az orvosok a betegek szagának változását szeretnék felhasználni a fertőzés korai diagnosztizálására. Például a kutatók speciálisan képzett kutyák segítségével próbálják kimutatni a betegség korai szakaszában lévő betegeket.
A toxoplazmának nincs monopóliuma az emberi agy manipulálásával. Ezt például a veszettség vírus kezeli, amely behatol a fertőzött állatok, köztük az emberek, idegrendszerébe, és egyéb változások mellett agressziós támadásokat okoz. A betegség a csapatnak köszönheti nevét. Beteg emberrel vagy állattal való találkozások és konfliktusok során az áldozat sérüléseket szenvedhet. Például, ha a fertőzött támadó nyála vagy vére csak az áldozat felületi karcolódásaiba kerül, akkor a betegség vírusos ágense átterjedhet. A vírus tehát jelentősen hozzájárul az új áldozatok elterjedéséhez.
A baktériumok megakadályozzák a fogyást
Még kifinomultabb cselekményeket forgatnak a méhünkben lévő bélbaktériumok. Körülbelül 40 billiót fogadunk közülük, és a tudósok becslése szerint több mint ezer fajhoz tartoznak. Minden mikrobatípusnak vannak igényei, és mindegyik valahogyan befolyásolja a testünket. Az ember a diéta révén jelentősen befolyásolhatja bélbaktériumainak összetételét. Egyes ételek és az azokban található tápanyagok a mikrobák egy bizonyos csoportját jelzik, mások pedig nem.
Végül például az elhízott embereknek nemcsak más étrendjük van, hanem más a bélmikrobák összetétele is, mint a normál testtömegűeknél. Az "elhízott" baktériumok hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz azáltal, hogy több energiát szorítanak ki az egyes falatokból, mint a "szegény" baktériumok. Nem ez az egyetlen trükkjük. Mivel jól érzik magukat például a magas cukorfogyasztás miatt, gondoskodnak arról, hogy édes ízük ne hagyja el gazdáját.
A baktériumok olyan anyagokat termelnek, amelyek képesek aktiválni vagy elnyomni az idegek aktivitását. A mikrobák kiválasztják ezeket a molekulákat a környezetükbe, majd a bélből átjutnak a környező sűrű idegfonatba. Innen a jel a gerincvelőbe, majd az agyba jut. Ott irritálja az éhség központját, és egyúttal a kellemes érzések megjelenésének központját is befolyásolja, még a szájban is édes ízzel. Az egészségtelen, magas kalóriatartalmú étrendről az egészséges étrendre való átállást megnehezítik számunkra a mikrobák, amelyek az ideges "internet" útján édes csemegéket rendelnek az agyba.
Nemi úton terjedő betegségek = szex utáni vágyakozás?
A nemi úton terjedő betegségek kórokozóit a tudósok feltételezik, hogy beavatkoznak az emberi élet intim területeibe. Ha ezek az organizmusok el akarnak terjedni, gazdájuknak szexuálisan aktívnak kell lennie. A természetben a beteg emberek nem szívesen partnerek, és mindenki kerüli a velük való kapcsolatot. Valószínűleg nem véletlen, hogy sok nemi úton terjedő betegség viszonylag hosszú ideig külső tünetek nélkül marad. A betegség hordozójának kimutatása tehát lényegesen nehezebb.
Még a beteg embereknek sincs sok étvágyuk a szex iránt. Nemi úton terjedő betegség esetén azonban kívánatos, hogy a fertőzött személy szexuális étvágya növekedjen. Ezt a szexuális úton terjedő betegség elkövetőjének is valahogy el kell intéznie. "Elég, ha egyes mikrobákkal fertőzött emberek jobban érzik magukat a nemi élet során. Ehhez hozzájárulhat a nemi szervek nyálkahártyájának gazdagabb szekréciója. És akkor ez egészen egyszerű. Az ember nemi alapú lény. Mi tanúskodik arról, hogy nemeink hozzájárulnak ehhez összességében jobb "- mondja Betsy Foxman evolúciós biológus, a Michigani Egyetem interjúja a BBC-nek.
A kockázatos viselkedés és a nemi úton terjedő betegségek terjedése közötti kapcsolat jól ismert. A paraziták emberi elme általi manipulációjával kapcsolatos kutatások azonban azt sugallják, hogy a fertőzött emberek hajlamosabbak lehetnek a parazita manipulációjának eredményeként a kockázatos viselkedésre. A nemi úton terjedő betegségek által érintett lakosság így veszélyes spirálba csúszhat, ahol a felelőtlen magatartás a betegség terjedéséhez vezet, és a betegséggel való fertőzés növeli a kockázatos viselkedés valószínűségét.
Tücsök öngyilkosság
A paraziták, akár vírusok, baktériumok, gombák, akár galandférgek, gyakran ördögi szempontból finomított stratégiákat fejlesztettek ki. A rémtörténet egy erdei tücsök együttélését kínálja a Paragordius tricuspidatus parazita féreggel. Strunovec patakokban és tavakban él, ahol legfeljebb 15 centiméter hosszú nősténye körülbelül egymillió petét rak le.
Ezekből mikroszkopikus lárvák kelnek ki, amelyek a szúnyoglárván legelnek. Amikor megtalálják az áldozatot, a nő testébe fúródnak, és megvárják, míg felnőtt szúnyogká válik. A csikorgó vérivó csak egy transzferállomás számukra. A végső cél elérésének másik fontos lépését az akkordlárva teszi meg, miután a szúnyog elkapta az erdei tücsöket. Első pillantásra a tücsök zsákutca a húros lárvának, mert szárazföldön él és elkerüli a vizet. A felnőtt akkord azonban kizárólag a vízi környezettől függ. Ezért az áldozat manipulálásával biztosítani fogja az átmenetet erre az elemre.
Az egészséges tücskök könnyelműek és sötét helyeken keresnek menedéket. A fertőzött tücsök azonban megváltoztatja a releváns idegcsomók működését azzal, hogy először kaotikusan mozog itt-ott. Véletlenül megközelíthető egy tó vagy patak közelében, ahol a sűrű erdőhöz képest világosabb.
Ezt követően a parazita elrendezi, hogy a tücsök nem taszítja a fényt, hanem éppen ellenkezőleg, vonzza. A világosabb területek iránti gyengeség végzetessé válik, amikor a víz fölé megy a csábító megvilágítás mögött. Miután beleesett a vízbe, megfullad és lesüllyed az aljára. Ott egy kifejlett parazita akkord jelenik meg a holttestéből, aki készen áll a paraziták újabb generációjának felfogására.
Az ember nem rekedt a paraziták hasonló makabros településein, de ez nem azt jelenti, hogy ezek nem avatkoznak be jelentősen az életünkbe.