2014-ben a Szlovák Szuperkupa két év után Hliník nad Váhomban a nyugat-szlovákiai Pata faluba költözött, ahol 2014. október 11-én, az összes szlovákiai tűzoltóság megszűnése után a legjobbak legjobbjai.
Mint azt valószínűleg tudjátok, a versenypályák és a célpontok eltérő keménysége szempontjából a tavalyi kissé botrányos esemény után várhatóan ez az esemény visszanyeri ragyogását.
67 tűzoltóság vett részt, amelyek az egész évad teljesítményével kvalifikálták magukat erre az eseményre. Ezzel eljutottunk a haladás kulcsához, amely néhány héttel az egész esemény előtt elégedetlenségi hullámot hozott a szervezők felé, és heves viták folytak a közösségi hálózatokon.
Természetesen mindenki meg akart jelenni a szuperkupán, mert mondjuk el az igazat, még maguknak a csapatoknak a szponzorai számára is ez a lehetőség a bemutatkozásra. Hosszas viták után a szervezők néhány vadkártyával egészítették ki a kezdőcsapatot, de néhányuknak ez még mindig nem tetszett, ezért továbbra is ki kellett fejezniük elégedetlenségüket.
Magát az eseményt megelőző napon megnéztem a rajt sorrendjét, és bevallom, nem regisztráltam, hogy hiányzott volna egy nagy hal a szlovák (részben cseh) tűzhelyről.
Na, térjünk át magára az eseményre. Reggel, amikor megérkeztem a helyszínre, kellemes meglepetés érte az egész környezetet. Először is mindenki a legjobb parkolóhelyet keresi, annál közelebb a mezőhöz, hogy unalom esetén szusszanhasson a volán mögött, és közben úgy tegyen, mintha mennyire élvezné. De ez a lehetőség kudarcot vallott abban a pillanatban, amikor sok embert láttam a környéken, akik a pálya körül álltak és várták az elejét.
Ez a nézet tévútra vitt, hogy ma már csak Facebook látogatók vannak az eseményen. Nem félek azt mondani, hogy aznap többen voltak, mint 857 vendég számolt be a közösségi hálózatról. Örültem a gyerekek teljesítményének és a beavatkozás bemutatásának, ez még a jövőnk, és lehet, hogy jobbak voltak, mint néhány idősebb kollégájuk, de ez más témáról szól.
Az utolsó részletek kezdete és végső értesítése után az első csapat állt a rajtnál, és elkezdődött az egész verseny. A pálya 100% -ban késznek látszott, és a szervezők nagyon törődtek a látottakkal. A pályán sehol nem voltak olyan helyek, ahol nedves volt a terep, és minden csapatnak ugyanazok voltak a feltételei a verseny során.
Az idő egész nap jó volt, kivéve a szelet, ami az egyetlen hiányosság volt a rendezett időjárásnak. Ami a verseny menetét illeti, a pálya zökkenőmentes volt, a csapatok tudták, mikor és melyik bázisra készüljenek fel, mindennek a helyén volt a helye, és a hosszú távú felkészülési folyamatokat kritikus szememnek kellett látnia.
A verseny mellett volt más kísérő program is, például a helikopter repülésének lehetősége, a szlovák viszonyok fenntartása érdekében nem közlöm a repülés árát. A büfében olyan ételeket lehetett találni, amelyek nekem személy szerint tetszettek, és a menü nagy részét kipróbáltam. Nem sok helyen lehet hamburgert kapni a szabadban, ami szó nélkül hagyná Pohlreich urat.
Szeretném dicsérni a hölgyeket. Szlovákiában magától értetődő az ivási rendszer, amely sokszínű volt, és valóban minden ínyenc magához tért. Ahogy az lenni szokott, minden hasonló jellegű eseményen néha mindenhol felmerül egy probléma, amelyet operatív módon kell kezelni.
Kicsit meglepett a verseny vége, ahol sokáig nem lehetett tudni, ki a győztes. Maguk a versenyzők sem tudták, de neki biztosan megvan a szele, amiért szinte semmit sem lehetett hallani a mező másik végén lévő hangszórókból. Összességében az esemény estig tartott, amikor az egész eseményt értékelték és ünnepségek következtek.
Kicsit sajnálom, hogy a nézők többsége maga az értékelés előtt távozott, de még így sem vonta le azt a tényt, hogy a revúckai tűzoltók, majd Vrbětice és Podhorí lettek Szlovákia bajnokai a 2014-es tűzrohamban férfi kategóriában. A nőknél a moškoveci tűzoltók élvezték a győzelmet, ezüst a nosicei tűzoltó, a szepesi Štvrteki bronz.
Végül sikeresnek értékelem az eseményt, és úgy gondolom, hogy a Szlovák Szuperkupa fényessége ismét oda esett, ahol tavalyelőtt volt. A sarok biztosan nem okozott csalódást, éppen ellenkezőleg, ez volt az egyik legjobb esemény számomra, ahogy a végén lennie kell.