A sajtokat az ókortól kezdve fogyasztják az emberek. A tejet az emberek a neolit ​​forradalom idején fedezték fel, amikor az állatokat jelentősen háziasították, mintegy 8000 évvel ezelőtt Mezopotámiában. A sajt eredete gyakran az ázsiai nomádokhoz köthető, amelyek tejét a szállítás során koagulálta. Ez a folyamat annak köszönhető, hogy az állatok gyomrából tejzsákokat készítettek, amelyek enzimeket tartalmaztak, amelyek a tej koagulálását okozták. A fehér alvadékot nagyon ízletesnek tartották, így a sajt fokozatosan terjedt. A sajt előállítását igazoló közvetlen leletek a suméroktól származnak 4000 év korától p. n. l. Körülbelül húsz puha sajtot említenek a kéziratok. Ugyanezen időszak sajtgyártásának bizonyítékát Egyiptomban is felfedezték. A sajtot az ókori Görögországban és Rómában is ismerték, ahol különféle sajtokat készítettek. Ceasar római császár először kóstolta meg a kék penészsajtot egy Roquefort melletti településen.

sajtok

& nbsp A hegyi pásztorok és kolostorok voltak a fő hozzájárulók a termelés megőrzéséhez és javításához, mivel a sajt a nagyböjt idején népszerű étel volt. Annak érdekében, hogy étrendjük ne legyen monoton, különféle sajtokat hoztak létre. Így jött létre például a wensleydale sajt, a tête de moine, a pont l'évêque. A középkor magasságáig az emberek már név szerint is ismerték a sajt típusait. 879 ember élvezte a gorgonzola sajtot, 1200-ban a grana padano vált népszerűvé. A 12. és 13. század fordulóján létrejött az első ementáli, amely nevét onnan eredő helységről kapta - az Emme folyó völgyéből Bern közelében (Svájc). A parmezán sajtot 1579 óta, a goudát a 17. század végétől, Camembertet pedig 1791 óta ismerik. A 18. században a fondüet Svájcban kezdték el készíteni - két olvasztott sajt (Emmental és Gruyere), liszt és bor kombinációjával. Svájcban ezt a keveréket nemzeti ételnek tekintik.

Justus von Liebig, aki a sajtkészítési folyamatot tanulmányozta, és Louis Paster, aki felfedezte a nem kívánt baktériumok megsemmisítésének folyamatát a tejben magas hőmérsékleten, jelentős előrelépést tett a sajt gyártásában. Ezt a folyamatot pasztörizálásnak nevezzük. Haladást ért el a svájci Gerber vállalat is, amely új termékkel - ömlesztett sajttal - került a piacra. Ezeknek a sajtoknak ezzel szemben hosszabb az eltarthatósága, és magasabb hőmérsékleten tárolhatók, mivel a sajtot már hőkezelésnek vetették alá. Citromsav-sókat adtak a sajthoz. A 20. században azonban a polifoszfátokat helyettesítették (E 452).

A sajt főleg tejből készül. Jelenleg a sajtokat elsősorban tehéntejből, de kecske (Djamus, Ladory, Banon, Chabichou) és juhokból (Pecorino, Graviera, Haloumi, Roquefort) is értékesítik. Ezek azonban általában drágábbak. A sajtokat többféle tejből is készítik. Például kecske és juh keverékével, például Feta sajttal. Az eredeti receptek némelyikét a racionalizálás részeként módosították, például a betűket. Eredetileg csak juhtejből készült. A modern időkben azonban tehén is hozzáadódik. A tejkeverésnek megvan az az előnye is, hogy a sajt tápértéke is növelhető. Például a tehéntej több ásványi anyagot tartalmaz, mint a juhtej, de több fehérjét tartalmaz.

A sajt országait elsősorban Franciaországnak, Svájcnak tekintik, ahol a nyers ételek az országhoz tartoznak, a sajt pedig egyfajta íratlan nemzeti szimbólumnak számít. Franciaország elsősorban penészes sajtjairól híres. Említsük meg Görögországot is, ahol a legnagyobb a sajtfogyasztás, Olaszországot, Dániát és Hollandiát.