Az első írásos említés Šarisz községről, amely Eperjestől néhány kilométerre délre fekszik, a 13. század elejéről származik.

szent
FOTÓ: Volt udvarház Petrovany faluban. Fotó: TASR, szerző: M. Kapusta, 2009. március 24

A régészeti leletek szerint azonban sok évszázaddal korábban itt telepedtek le az emberek.

Eredetileg a falut Zenthpethurnak hívták, valószínűleg a templom védőszentje után, amelyet Szentnek szenteltek fel. Péter. Fennállása alatt hasonló neveket viselt, amelyek ennek a névnek magyar vagy német megfelelői voltak. A jelenlegi nevét az első világháború után kapta.

A 18. században a Klobušický család lett az uradalom tulajdonosa, és az ingatlan növelésében is jelentős szerepet játszott. A régi reneszánsz kastély helyén egy új barokk épület épül a környéken, amely megszépítette a tavat. Ma a használaton kívüli kastély a falu legritkább építészeti emléke.

A történelmi feljegyzések szerint ez a falu 1948 körül meghaladta az ezer lakost, és a szám még mindig nőtt. Alapvető változás történt, amikor a szomszédos Močarmany falut a hatvanas évek közepén csatolták Petrovanyhoz, létrehozva az eperjesi körzet egyik legnagyobb önkormányzatát.

"Ezt a tényt községünk címere is megörökíti, amelyet két falu szimbolikája alapján hoztak létre. Ezért van benne egy fa, amely Močarmian jele volt. A kulcs a Szent A mennyei kapu Petra Petroványra emlékezteti “- magyarázta Ján Lenko polgármester.

Ebben a faluban az emberek elsősorban a római katolikus egyháznak vallanak. A falu közelében Záborská felé eső Szűz Mária-jelenés legendája is a lakók mély hitéről szól. Öregek azt mondják, hogy régen fák voltak ezen a helyen, de ma már csak mezők vannak, ezért nem lehet pontos helyet meghatározni. Azt mondják, hogy Ján Jacko plébános, aki több mint 40 éve dolgozik Petrovanyban, gyakran jött ide imádkozni.

A pápai kamarás a falu díszpolgára

Petrovian lakói továbbra is tisztelik a közeli Kendice egykori papját és szülöttjét, John Jack lelki atyát és pápai kamarást. Az önkormányzat megemlékezésképpen díszpolgársággal tisztelte meg

A falu népe azért fogadta el, mert megértette őket, nemcsak a nyelvükön, hanem a természetükön is. Ő volt a tanácsadójuk, és segített nekik, ahogy tudta. Annak ellenére, hogy azokban a viharos időkben más szerepei is voltak. Amikor Kelet-Szlovákia egy része 1938 után Magyarországra esett, Čársky kassai püspök megbízta őt tisztségének áthelyezésével.

FOTÓ: Petrovianus egyetlen díszpolgára a most elhunyt pap, Ján Jacko pápai inas. Életrajzát Milan Zusko (a képen) állította össze. Fotó: TASR, szerző: J. Lašák, 2016. október 28

"Soha nem hiányzott egyetlen amatőr vagy iskolai színházi előadás sem. Nagy rajongója volt a színháznak, és amikor más faluban játszottunk, odajött hozzánk, bár abban az időben nem vett részt ebben a tevékenységben" - emlékezik vissza Milan Zusko, a falu szülöttje - nyugdíjas.

Jack egyházi helyzete és a szlovák háborús állam parlamenti képviselőjének pozíciója 1945 után jelentős problémákat okozott. A szankciók nem tartottak sokáig. Bár továbbra is szolgálhatta a szentmisét, egy ideig nem tudott szentáldozatot adni.

Zusek szerint a petroviánus plébános nagyon őszinte és kedves ember volt, aki kedvelte az embereket, és nem félt segíteni azokon sem, akiket a rendszer üldözött.

"Mindenki jó és alázatos emberként emlékszik rá. Az idősebbek biztosan örökké emlékezni fognak arra a képre, hogy Záborskýba mennek minden másnap szentmisét megünnepelni. Télen vagy nyáron láttunk egy sétáló férfit kutyájával keresztezni a mezőkön a hívei előtt "- fejezte be Zusko.

FOTÓ: A domonkos nővérek Vladimír Pospíšil meghívására 1939-ben érkeztek a régi petroványi kastélyba, aki először árvaházat, majd betegintézetet alapított. Ma vannak nővérek a Szent Domonkosok Kongregációjából. Imeldy megépítette a St. Dominika. Edita Vozárová házigazgató nővér egy ügyféllel. Fotó: TASR, szerző: J. Lašák, 2016. október 28

Dominikai nővérek 1939 óta dolgoznak a faluban

A domonkos ápolók 1939 februárjában érkeztek Petrovianhoz az eperjesi körzetbe. Ide hívta őket Vladimír Pospíšil orvos, aki több mint tíz éve működtet itt fizikai és szellemi fogyatékosok intézetét.

A kedvezőtlen sors ellenére a nővérek a totalitárius rezsim alatt is itt dolgoztak. A rend tagjai az ötvenes évek elején a biztonságot Csehországba akarták vinni, de az intézet 150 ügyfele gondozás nélkül maradt, így az állami hatóságok megállapodtak velük.

"Az ápolók beleegyeztek, hogy maradnak, de három feltételt szabtak. Kápolnának kell maradniuk, egyiküknek igazgatónak kell lenniük, és maguk választhatják ki a létesítmény alkalmazottait. Az állam részéről az volt a feltétel, hogy nem menne a szokásokhoz. "- mondja Edita nővér. Vozárová elődeinek sorsáról.

Jožek Příhhoda folklórcsoportja elsősorban a szertartásos folklórra koncentrál. Az együttes vezetője, Monika Jankovičová (képünkön) megmutatta nekünk, hogyan mentek a háziasszonyok korábban karácsony estéje előtt a jószágokra. Fotó: TASR, szerző: J. Lašák, 2016. október 28

A folklóregyüttes a bennszülött Jožek Příhoda nevet viseli

Az eperjesi járásbeli Šarov falu, Petrovany népi hagyományainak és szokásainak megőrzésében a helyi folklórcsoport segít. Ennek az együttesnek több mint 40 éve sikerült több tucat dalt összegyűjteni és feldolgozni, valamint számos drámai együttest létrehozni az autentikus folklór elemeivel.

"Községünkben a szervezett folklór eredete az 1970-es évek elejére tehető, amikor női énekegyüttes jött létre. Helyi nők állították össze Viera Smelej néni vezetésével" - magyarázza Monika Jankovičová, az óvoda igazgatója és a jelenlegi csoportvezető.

Hozzátette, hogy évtizedek óta itt gyűjtenek dalokat és népszokásokat, és leginkább családi ünnepeken vagy hagyományos műveken adták elő itt. Régi dalszövegeket és dallamokat énekeltek esküvőkön, keresztelőkön, temetéseken vagy a terepen végzett munka és a tollak vakarása közben. Příhoda, aki hivatásos énekes volt, bizonyos rendet adott erre.

Ma a folklórcsoportnak körülbelül 30 tagja van, míg a legfiatalabbak még tizenévesek, a legidősebbek pedig már a hetvenes éveikben járnak. Jankovičová kijelentette, hogy szépen kiegészítik egymást, és ami a legfontosabb: szeretnek találkozni, és nem csak egy verseny vagy egy rendezvény programját próbálják.

Hozzátette, hogy a régi szokások nemcsak a kulturális házak és fesztiválok nézőit érdeklik. Az elmúlt években azt mondják, hogy a menyasszony kalapos gyakran újra megjelenik esküvőkön. Így a csoport tagjai gyakran esküvőkre járnak, és állítólag csak nagyböjt idején vannak szabad szombataik.