A pikkelysömör egy genetikailag meghatározott krónikus bőrbetegség, amelyben a patogenezis gyulladást, az epidermisz hiperproliferációját és az epidermális sejtek hiányos differenciálódását foglalja magában. E tünetek elnyomására helyileg és teljesen alkalmazott készítményeket alkalmaznak. Antiproliferatív és gyulladáscsökkentő hatású fototerápia, különösen az UVB sugárzás, pótolhatatlan helyet foglal el a pikkelysömör kezelésében.
A pikkelysömör krónikus bőrbetegség, amely a lakosság körülbelül 2% -ában fordul elő. A lakosság további 2-3% -át terheli a látens pikkelysömör, amely nem nyilvánulhat meg egész életen át. Csak a pikkelysömörre való hajlam öröklődik. A betegség kezdetét kiváltó epidemiológiai tényezők a fertőzések, a mentális stressz és a hormonális ingadozások. Provokatív tényezőként a teljesen beadott gyógyszerek, mint pl. maláriaellenes szerek, aranyat és lítiumot tartalmazó gyógyszerek, tetraciklin, szalicilátok, ösztrogének, értágítók és hasonlók. A külső provokatív tényezők példái közé tartozik a váltakozó bőrnyomás, sérülés, égési sérülés vagy más gyulladásos dermatózis. A pikkelysömör leggyakoribb kora 30 éves.
A pikkelysömör tényleges oka még nem teljesen ismert, de a proliferációt és a gyulladást egyaránt fontosnak tartják a betegség megnyilvánulásainak kialakulásában. A Psoriasis vulgaris a bőr szarvának genetikai rendellenessége. Az epidermális sejtek mitotikus ciklusa megnő és az epidermális forgalom 28-ról 3-4 napra csökken. Ez az epidermális sejtek felgyorsult szállítási ideje károsodott keratinizációhoz vezet. Szövettanilag a pikkelysömörre az epidermisz hiperproliferációja, az epidermális sejtek hiányos differenciálódása (parakeratosis), valamint az arachidonsav-metabolitok által közvetített makrofágok és neutrofil leukociták gyulladásos beszűrődése jellemző.
Gyakori megnyilvánulás a psoriasis vulgaris, amelynek klinikai megnyilvánulásai pontosan körülhatárolt, vörös, többé-kevésbé beszivárgott lerakódások, ezüstös kemény és száraz pikkelyek borítják. A morfok előszeretettel fordulnak elő a fej szőrös részén, a könyökön, a térdnél, a szakrális területen, de másutt is megjelenhetnek a testen. Egy másik forma a pustuláris pikkelysömör, amely akkor fordul elő, amikor a polimorfonukleáris leukociták elegendő mennyiségben aggregálódnak a dermisben, hogy pustulákat képezzenek. Ma a pikkelysömört olyan általános betegségnek tekintjük, amely különböző szerveket (lépet, májat, csontvelőt) érint, különösen a csontokat és az ízületeket - osteoarthropathia psoriatica.
A pikkelysömör krónikus betegség a kezelésben, amelyet az összes ma alkalmazott gyógyszer morbistatikusnak tekint, nem okozati. Megmagyarázzuk az immunszuppresszív, citosztatikus és antimetabolikus hatások által alkalmazott gyógyszerek hatásmechanizmusát, amelyek kiküszöbölik néhány kiváltó mechanizmust. A pikkelysömör kezelését átfogóan kell megközelíteni t. j. túlnyomó többségben, főleg helyben, súlyosabb körülmények között a teljesen alkalmazott készítményeket is használják. A fizikai terápiák (fürdők, ultraibolya (UV) besugárzás, az ízületi formák rehabilitációja sem elhanyagolható).
A külső kezelés célja a bőr megnyilvánulásainak gyógyítása vagy legalábbis jelentős javítása és a viszketés megszüntetése. Lassabb kezelés esetén a remisszió hosszabb ideig tart, miközben a gyors gyógyulás érdekében igyekszik pl. kortikoszteroidok, a kezelés abbahagyása után nagyon korai visszaesés tapasztalható. Az akut stádiumok átlagos kezelési időtartama 3-4 hét, a krónikus stádiumok 4-5 hét. Az ízületi megnyilvánulások lassabban csillapodnak. A visszatérések különböző hosszúságúak, néha pl. 2 hónap alatt, néha évek múlva. Ez a provokáció megismétlésétől, a megelőző intézkedések betartásától vagy az egyéni beállítottságtól függ.
A pikkelysömör helyi kezelésében ichtamolt, kátrányt, szalicilsavat, ditranolt, helyi kortikosteroidokat tartalmazó készítményeket alkalmaznak. A legújabb, szintén D3vitamint (kalcipotriolt) tartalmazó készítmények. A német szakirodalomban mahagóni kivonatot tartalmazó kenőcsöt, a berberin és berbamin alkaloidokat tartalmazó növényt jelentenek, amelynek antiproliferatív, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatása van, a pikkelysömör helyi kezelésére. Ennek a kenőcsnek nagyon jó terápiás hatása van, különösen a szubkrónikus és krónikus bőrpszoriázisos megnyilvánulások esetén.
Pszoriázisos betegek adjuvánsként széles körben alkalmazzák a karbamidot tartalmazó készítményeket, amelyek segítenek a bőr nedvességének növelésében és fenntartásában. Pszoriázisos betegeknél a bőr száraz, ezért hajlamosabb a károsodásra és viszketésre. A bőr jobb kenése, hidratálása érdekében a fürdőhöz megfelelő olajkészítményeket is alkalmaznak.
A pikkelysömör szezonális betegség, ami azt jelenti, hogy az állapot javul a nyári hónapokban, és súlyosbodik, különösen télen. Ennek oka a napfény pozitív hatása a pikkelysömör tüneteinek elnyomására a bőrön. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes betegeknél a napsugárzás romlik, kóros megnyilvánulásokat provokálva. Ezeknek a betegeknek azonban csak körülbelül 10% -a.
A napfény pozitív hatásai már az ókorban ismertek. Az ókori egyiptomiak imádták Ra napistenet, akitől a sugárzás kifejezés származik. A természetes napfénynek való kitettség, az úgynevezett helioterápia, modern kezelési forma különböző bőrbetegségek esetén. Niels Finsen volt az első, aki mesterséges sugárzást alkalmazott a lupus vulgaris kezelésében, amiért 1903-ban Nobel-díjat kapott.
Az ultraibolya (UV) sugárzás felelős a napfény pikkelysömörre gyakorolt jótékony hatásáért. Az UV-sugárzást a hullámhossz alapján UVA-ra osztjuk 320–400 nm, UVB 280–320 nm és rövid UVC 260–280 nm hullámhosszal. Az UVC biológiai szempontból kevéssé érdekes, mert szinte teljesen elnyeli a légkör ózonrétege. A hosszabb hullámhosszú UVA mélyebben behatol a bőrbe, mint az UVB. Az UVA a bőr közvetlen barnulását, míg az UVB a bőr bőrpírját és az azt követő barnulását okozza. A pikkelysömör kezelésében fototerápiát alkalmaznak, amely UVA, UVB sugárzást, valamint kombinált UVA és UVB fényt alkalmaz. Jelenleg a 313 nm hullámhosszú sugárzást tartják a leghatékonyabbnak.
Az UVB sugárzás hat a DNS, az RNS és a fehérjeszintézisre, ezáltal csökkenti a pikkelysömör epidermiszének hiperproliferációját. Ezenkívül a citokineket és a gyulladás egyéb közvetítőit is érinti, amelyek szerepet játszhatnak a pikkelysömör patogenezisében.
A pikkelysömör kezelésében a pszoriázisos megnyilvánulások gyógyulásának felgyorsítása, valamint az alkalmazott terápiás anyagok toxicitásának csökkentése érdekében a fototerápia kombinációja helyileg vagy teljesen alkalmazott anyagokkal, amelyek növelik a bőr UV-sugárzási érzékenységét, pl. kátrány (úgynevezett Goeckerman-kezelés), antrralin (Ingram-kezelés), a legújabb D3-vitamint (kalcipotriolt), valamint UVA-sugárzással kombinált helyi és totális psoralént tartalmazó készítmények (ún. PUVA-kezelés) is.
A hosszú távú fototerápia mellékhatásokhoz vezethet, amelyek főként a bőr fényvédelméből adódó öregedésben nyilvánulnak meg, amely fokozott ráncképződéssel, a bőr pigmentációjának változásával jár együtt, valamint szoláris keratózisokkal (premalignus megnyilvánulások a napsugárzásnak kitett bőrön) és potenciális bőrrák. A kátrány és az UVB bőrre gyakorolt rákkeltő hatása állatkísérletekből ismert. PUVA-val, kátránnyal, UVB-vel kezelt betegek körében végzett nagy amerikai tanulmányban ezeket a hatásokat nem erősítették meg.