Gyermekkorban a jövőbeli mentális rendellenességek majdnem 50% -a felnőttekben fordul elő. Ezért nagyon fontos a megelőzés elsődleges, másodlagos és harmadlagos szinten.

sajtóközlemény

A gyermek egészséges fejlődésének alapja minden felnőtt kötelessége, hogy nagyon érzékenyen közelítse meg a gyermek nevelését és hozzáállását, különösen akkor, amikor biztonsága súlyosan veszélybe kerül - a gyermek családjának archetipikus szétesése idején.

A kapcsolat megszakítása egy gyermek számára mély fájdalmat okoz. Ezért kiemelkedő fontosságú, hogy a szülők ésszerűen megállapodjanak gyermekük további nevelési eljárásában, amely egyértelműen befolyásolja gyermekük további fejlődését, csak ezt követően következhet mérvadó bírósági döntés.

Nincs egyetlen általánosan megfelelő gyermekgondozási forma a szülői pár különválása vagy válása után. Az ellátás sajátos formáját a gyermek igényeihez kell igazítani, és nem szabad megfeledkezni arról, hogy a választott gondozási forma idővel változhat.

A váltakozó oktatási intézmény nem létezhet ott, ahol a partnerek nem kommunikálnak egymással, konfliktusban vannak, nem bánnak szépen egymással. Az alternatív oktatást csak ott lehet tiszteletben tartani, ahol a szülők megegyezhetnek.

A gyermek nem lehet túsz vagy éretlen szülők fegyvere. Ha a szülők nem tudnak ésszerűen megállapodni, a tárgyalások évekig tartanak, a gyerekek szenvednek, a szülőknek nincs idejük őket felnevelni, mert bizonyítékot szolgáltatnak a tárgyalásra, amely gyakran számukra gazdaságilag és társadalmilag likvidálódik (munka elvesztése - mert egy ügyvéd, a bírósági és szociális gyermekvédelem munkaidőben működik, barátok elvesztése - a frusztráció és a félreértés elszigeteltséget okoz).

A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon kevés figyelmet fordítanak a gyermekek kívánságaira. A gyermek túszul, eszközzé, eszközzé válik a megoldatlan szülői viták felidézésére. A gyermek fejlődésére és egészségére gyakorolt ​​következmények nagyon súlyosak és sokszor visszafordíthatatlanok. A panaszos szülő személyiségét gyakran elfogadják sérülten és elutasítják a pályázati gyakorlatban, míg a környezetének okozott bántalmazást viszont minimálisan elfogadják. A második szülőt pejoratív módon spekulánsnak, aranybányásznak, intrikusnak nevezik. A hatóságok nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy az érintettek, a szegények és az elutasítottak nem azok, akik panaszt írnak az összes intézménynek, és bárki, aki meri megkérdőjelezni egy szakértő vagy más szakértő meggyőződését.

A gyermekgondozási vitákban a szülői kapcsolatok megszakadása következtében a gyermekek rendszeres látogatókká válnak a gyermekpszichiátriai ambulanciákon, amelyeket több éven át látogatnak. Ezek többnyire hosszú távú viták, bírósági eljárások és a gyermekek végtelen vizsgálata, állandó traumájuk és másodlagos áldozattá válás.

A személyiségzavarok növekedése és a családi problémák rendkívül kifinomult megoldása a szakértők hozzáállásának megváltozását várja.

A gyermek véleménye és véleménye fontos tényező a gyermek mindenek felett álló érdekének felmérésében (nemcsak a gyámügyi viták összefüggésében). A külföldi kutatások eredményei szerint a gyerekek általában azt a vágyat fejezik ki, hogy a szakértők meghallgassák véleményüket és gondolataikat. Noha a bíróságok alkalmazási gyakorlatában néha vonakodik meghallgatni a gyermekek véleményét, azon az alapon, hogy a bírósági eljárásokban való részvétel stresszel jár a gyermekek számára, kiderül, hogy a gyermekek érdekeltek a véleményük kifejtésének jogában. A gyámügyi vitákban való véleménynyilvánítás képessége csökkenti az egyéb stresszorok ezekre a gyermekekre gyakorolt ​​hatását, és pozitív hatással van a gyermekekre akkor is, ha nem teljesítik kívánságaikat.

A bíróságok, valamint a gyermekek szociális védelmét és a szociális gondnokságok alkalmazási gyakorlatában annak mérlegelésekor, hogy a gyermekek kifejezett véleménye hiteles-e, gyakran megjelennek az előítéletek, amelyek gyakran érvekkel telítettek, ami az ellentmondásos elmélet velejárója. hívott. eldobott szülő-szindróma. Sok esetben, különösen akkor, ha a gyermek elutasítja az egyik szülőt, indokolatlanul feltételezik, hogy az ilyen hozzáállást a lakóhellyel rendelkező szülő manipulálja. Egy ilyen feltételezést elhanyagol az a tény, hogy a gyermekek nemcsak a szülők konfliktusaiba keveredhetnek, hanem saját hiteles hozzáállásukkal is aktívan belemehetnek a konfliktusba, amelynek létrejöttében számos tényező hozzájárulhat.

A gyermekek érdekeit meghatározó jogi keret elvileg jó, de a gyakorlatban való végrehajtása, a krízishelyzetben lévő gyermekek és szülők valóságába való átvitele kudarcot vall. A gyermekpszichiátria állapota azonban már régóta riasztó. Szlovákia egy részében nincs megfelelő akut pedopszichiátriai ellátás, részben pedig nincs teljes kezelés nem akut ágyakon. A szakértők már több mint tíz éve rámutattak erre a helyzetre. A mentálhigiénés szakemberek számára egyértelmű, hogy a gyermekpszichiáterek oktatásában tett engedmények ellenére (hiányuk miatt) a járóbeteg-gyermekpszichiátriai ellátás a következő három évben összeomolhat az orvosok nyugdíjba vonulása következtében.

Következtetés

Folyamatosan hangsúlyozni kell a családjogi bírák szakosodásának szükségességét a kerületi és a regionális bíróságok szintjén, valamint olyan munkakörülmények megteremtését, amelyek lehetővé tennék a kiskorúakkal kapcsolatos viták nagyon gyors és szakszerű megoldását a bíróságokon. Ez természetesen kapcsolódik a bírák azonnali alkalmazotti létszámához és a pedopszichiátria területén felmerült problémák megfelelő megoldásához (személyi, valamint anyagi és műszaki). Ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet a pedopszichiátria, a gyermekek fejlesztésére a bírák, szakértők (nem pedopszichiáterek), az UPSVAR munkatársai és a mediátorok számára.

Azokat a gyermekeket, akiket már pszichiáter diagnosztizált, legalább egy pszichiáter tanácsadónak kell értékelnie. Csak azért kell megakadályozni a szakértők, szakértők kriminalizálását, mert nem írják meg a kívánt és védik a gyereket.

Fontos a kölcsönös kommunikáció és interdiszciplináris együttműködés az egyes minisztériumok és a gyermekek védelmével és gondozásával foglalkozó szakmák, például az egészségügy, az igazságszolgáltatás, az oktatás, a szociális ügyek, a kultúra és a sport, valamint az akkreditált civil szervezetek között.

Az állami hatóságoknak figyelembe kell venniük az érdekeiket, amikor a kiskorúakról döntenek. E tekintetben tiszteletben kell tartaniuk a Gyermekjogi Egyezményt és az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatát. Kötelesek a nemzeti jogszabályokat ezen nemzetközi előírásoknak megfelelően értelmezni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint meg kell találni a helyes egyensúlyt a gyermek és a szülő érdekei között, és hogy egy ilyen egyensúly elérése során különös figyelmet kell fordítani a gyermek mindenek felett álló érdekére, amely, tekintettel jellege és súlyossága meghaladhatja a szülő érdekeit. Ennek megfelelően a szülő nem jogosult olyan intézkedések meghozatalára, amelyek károsíthatják a gyermek egészségét és fejlődését. A jövőben ezen a területen intenzív interdiszciplináris együttműködés stratégiájának megalkotására van szükség.