2019. június 5
Szerző: Simona Lichá
Fénykép: Dominika Behúlová

soha

Mindannyian téves információkkal találkozunk az interneten. A legfontosabb azonban a reakciónk és az, hogy hogyan tudjuk értékelni őket. Sokkal bonyolultabb helyzet áll elő, amikor a gyerekek kétes témákhoz jutnak. Néha elegendő egy véletlenszerűen meghallgatott beszélgetés vagy osztálytársakkal való kommunikáció a közösségi hálózaton, és a gyermek elkezd véleményt formálni. Tehát hogyan lehet megvédeni a gyereket a félretájékoztatással szemben? Veronika Pavlíková Klindovával, a Teach for Slovakia-tól beszélgettünk, aki már régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Veronika Pavlíková Klindová a Teach for Slovakia programban kommunikációs és marketing menedzserként dolgozik. A Teach for Slovakia részeként tanárként is dolgozott, egy évig vak gyerekeket tanított egy speciális iskolában, egy évig pedig Pozsonyban. Megalapította a szélsőségességgel küzdő #somtu kezdeményezést is, tekintettel arra, hogy tudja, mennyire veszélyes lehet a hamisítások és a félretájékoztatások hatása, különösen a fiatal generáció számára.

Hogyan került a félretájékoztatás és a hazugság témájába?

Nyolcat és kilencet tanítottam a vrakuni iskolában is. Bár matematika volt, más témákat is kaptunk itt-ott az órán, például a menekültválságot. Egy óra múlva a diákok megkérdezték tőlem, hallottam-e, hogy a Szíriából hozzánk érkező menekülteknek az amerikai kormány fizet, hogy jöjjenek Szlovákiába, hogy megtörjék a demokráciát és beállítsák az amerikai életmódot.

Hogyan reagáltál?

Megkérdeztem őket, honnan szerezték ezt az információt. A válasz az volt, hogy a Facebookon van. Úgy döntöttem, hogy létrehozom a tanárom profilját, ahová felvettem diákokat, és hirtelen az információs buborékjukba kerültem. Láttam, amit megosztottak, témák különböző kutatókról, egészségügyi témákról, alternatív kezelésekről szóltak. Megértem, hogy érdekli őket. Családjaik vannak, esetleg közel állnak egy beteghez, és abban a gyermekvilágban érdekli őket, meg akarják oldani.

Megoldottad a közösségi hálózatokon látottakat, majd a tanítással?

Elmagyaráztam nekik, hogy óvatosnak kell lennünk a közösségi hálózatokon olvasottakkal kapcsolatban. Azonban mindig ugyanarra a kérdésre tértünk vissza - hogyan lehetséges, hogy ez nem igaz, amikor ennyi ember osztja ezt. Számukra az a tény, hogy mindenki hozzászól, gyakran azt jelenti, hogy megtapasztalták, és ez igaz. Tovább kellett mennünk a témában, és el kellett kezdenünk megoldani, hogy a profilok hamisak lehetnek. Ebben a számban a gyerekek nehezen tudják meglátni az igazságot a tetszések és megosztások révén. Nagyon nehéz átlépni azt a bizalmat, amely azzal a ténnyel jár, hogy minden igaz, amit az emberek megosztanak.

Akkor is elkezdett dolgozni ezzel a témával, miután abbahagyta a tanítást.

A probléma rám maradt. Egy ideje együttműködtem egy felmérésben fiatalokkal, és ott több fókuszcsoportban kiderült, hogy nemcsak a tanítványaim gondolkodnak más gyerekek. Kiderült, hogy beszélgetéseket és hozzászólásokat olvasnak, de kifejezetten oly módon, hogy szórakozásuknak örüljenek, és ugyanakkor egy messengeren írnak róluk. Gyerekek és felnőttek gyakran vannak jelen a megjegyzésekben, de nem vesznek részt, mert félnek a rájuk futó hacktől. Attól fél, hogy anya, apa meglátja, ezért inkább írok róla valahol a barátokkal egy hírvivőn.

Hogyan jutnak leggyakrabban a gyerekek az ilyen információkhoz?

Nagyon könnyen, gyakran véletlenül férnek hozzá az információkhoz. Csak annyit kell tenniük, hogy a fizika megszerezze a projektet a földgömbön. "Földgömböt" tesznek fel a YouTube-ra, és a negyedik videó arról szól, hogy a föld sík, egy másik pedig arról, hogy a földet az Illuminátusok irányítják. Csak egy kicsit, és a YouTube megőrjít.

Ebben az esetben a tanárnak kell beavatkoznia, vagy inkább a szülő felelőssége?

Nem arról van szó, hogy az iskolában történőket a tanárnak kell kezelnie, és az iskolán kívül minden a szülőkön múlik. Gyakran előfordul, hogy a szülők azt mondják, hogy a tanárok megoldják, a tanárok pedig azt, hogy ez problémát jelent a szülők számára. A gyerekek ugyanabban a világban élnek, mint mi. Busszal utaznak, hallgatják, miről beszélnek az emberek, mobiltelefonon vannak, látják, mi történik körülöttük. Ezt nem oldjuk meg az egyik oldal megerősítésével. Ez az egész társadalomra kiterjedő dolog. Fontos a vita kultúrájának kialakítása. Tehát ezután átkerül a társadalom minden részére. Nem csak a fiatalokról vagy a gyerekekről szól.

Az, hogy melyik dezinformáció terjed, mely témák a legégetőbbek?

Szlovákiában úgy látom, hogy ezek elsősorban a kisebbségek témáival, különösen a romákkal és az LMBT közösséggel foglalkoznak. De vallási csoportok is, nemcsak muszlimok, hanem keresztények is. Már elveszítjük érzékenységünket a hagyományos vallási csoportok iránt. Aztán összességében a feminizmus és a nők a menedzsmentben. Ezek a témák tele vannak előítéletekkel, és az emberek aztán egyszerűen összeesküvnek.

Amikor tanítottad a hallgatókat, úgy érezted, hogy pontosan ezeket a témákat tárgyalják?

Abban az időben, amikor tanítottam, a menekültválság a csúcson volt. Ez volt a nap rendje. A gyerekek nem olvasták a híreket, mémekben, gif-ekben látták, látták a cikkek címeit, amelyeket többször megosztottak. Megijedtek, akárcsak a felnőttek, aztán elkezdtek ezzel foglalkozni. Egyesek pusztán érdekből, mások félelemből oldották meg. Minden nap látták, hogy az interneten különféle jelentések érkeztek, hogy elpusztítsanak minket, és ez a félelem ragaszkodott hozzájuk.

"Egy óra múlva a hallgatók megkérdezték tőlem, hallottam-e, hogy a Szíriából hozzánk érkező menekülteket az amerikai kormány fizeti."

Megoldás a gyermekek internethez való hozzáférésének korlátozására?

A megoldás nem az, hogy betiltja, mert akkor még jobban akarja. Most az internet mindenhol elérhető. A tiltás nem az, de a korlátozás igen. A szülői zárak alapja. Az összeesküvésekre és a hamisításokra azonban nincs egyetlen zár. Ebben az esetben jó otthon telepíteni az úgynevezett számítógépre baromság-detektor, amely figyelmezteti az embereket, hogy az összeesküvés oldalairól milyen üzenetek érkeznek, és nagyobb éberségre szólít fel azok elolvasása során.

Jó beszélni a gyerekekkel, ajánlani nekik, ahol többet tudnak erről olvasni. Ha a szülő nem tud magának válaszolni, legalább hagyja, hogy ajánlja a gyermeknek, mit tanuljon. Tegyen legalább egy kicsit abból, amit tudok. Nem segít, ha hülyeségeket olvasunk a gyerekektől.

Hogyan kell érzékelnünk a veszélyt?

Nem kell elképzelni, hogy a gyerekek felemésztenek minden összeesküvést, hogy a talaj sík és így tovább. Csak annyit kell tenniük, hogy lássák, hogyan osztják meg az emberek. Fokozatosan rontja a bizalom rendszerét abban, amit az iskola, a szülők és a média kínál nekik. Kezdik érzékelni, van egyfajta titokzatos és jobb értelmezése a világnak, és ez fokozatosan csökkenti a bizonyítottak iránti bizalmat. Ez valódi veszélyt jelent. Aztán lépésről lépésre megy az olvasási műveltség Szlovákiában, amely az egyik legrosszabb a fejlett világban.

A gyermekek akár 30% -a írásbeliség nélkül fejezi be az általános iskolát. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak olvasni, hanem azt, hogy nem értik az ott leírtakat. A kritikus gondolkodás gyenge oktatásával együtt, mivel kevés vitát folytatunk együtt az iskolákban és a társadalomban, ez fokozatosan oda vezet, hogy a fiatalok, az első szavazók erőteljesen hajlamosak a populista pártokra, szélsőséges pártokra, olyan emberekre, akik egyszerű megoldásokkal állnak elő. Mivel nem látják a megoldások mögött rejlő összetett problémát, mert nem látják.

Az iskolákban folytatott médiaoktatás megelőzésként működik?

A médiaoktatás az iskolán belül választható tantárgy. Az iskola felveheti másik tantárgyként, keresztmetszeti témaként. A médiaoktatás kulcsfontosságú, de ami némileg hiányzik, az a digitális műveltség. A fiatalok gyakran nem veszik észre, hogy amikor nyilvános bejegyzés alá írnak egy megjegyzést, az nyilvános is lesz, és bárki elolvashatja. Gyakran a gyermekek rosszul állítják be a magánéletüket a Facebookon. Ez a mindennapi élet része, amelyet sajnos nem az iskolákban kell bemutatni.

Egyrészt az állami oktatási programban az ötödik vagy a hatodik tanulja meg, mi az. Másrészt a tanárok nem rendelkeznek elegendő anyaggal a témával kapcsolatban. A kritikai gondolkodásnak nincs rendszerszintű támogatása. Mindenkinek hozzá kell járulnia egy kicsit. Támogassa a tanárokat és hozza meg a lehető legjobb módszertani döntéseket.

Ezt befolyásolja az is, hogy sok információt kapunk felszínesen, és nem figyelünk rájuk jobban.?

Igen, természetesen, de az a fontos, hogy hogyan dolgozunk ezekkel az információkkal. A gyerekek gyakran nem tudják, hogyan kell dolgozni ennyi információval, nem mondhatják, hogy ez jó információ, mert bizonyított forrásból származik. Ugyanakkor nagyszerű, hogy sok kezdeményezés jelenik meg, és vannak olyan emberek, akik vagy különféle nonprofit szervezetek, vagy az oktatási rendszeren belül vállalkoznak erre. Vannak tanárcsoportok, akik valóban próbálkoznak, konferenciákon látjuk, ahol elképesztő dolgokat mutatnak be. Életük egy darabját beletették.

Gyakran beszélünk ezekről a témákról külön fórumokon, az egyik a csalásokról, a másik az oktatásról szól. De összefügg. És akkor van egy másik fórum, ahol átvesszük a szociálpolitikát, és ebbe is belefér. A szülők munkába járnak, nincs idejük beszélni a gyermekükkel, nincs idő házi feladatot készíteni vele. Minden összefügg.

Szlovákiáról beszélünk. A félretájékoztatást globális problémának tekinti, amely a digitális korszakkal járt?

Az összeesküvések és a hamis jelentések terjedése világszerte problémát jelent. Az Internet terjeszkedésével és könnyű hozzáférhetőségével egyre nagyobb hatásuk van. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok vagy az Európai Unió országaiban folytatott választások Oroszország általi beavatkozásának vizsgálata is. A célnak nem kell mindig csak erőtervnek lennie.

Ilyen például a fiatal macedónok egy csoportja, akik hamis jelentéseket készítettek az amerikai elnökválasztás előtt, mert jó pénzt kerestek. Egyáltalán nem érdekelte őket a befolyásuk. És ugyanakkor emberek százezrei olvasták és osztották meg őket.

A szülőknek szigorúbbaknak kell lenniük, amikor engedélyezik a gyermek hozzáférését a közösségi hálózatokhoz?

13 éves kortól bejelentkezhetnek a Facebookra, ők hét évesek. A gyakorlatban azonban már vannak csütörtök, péntek a Facebookon. Nem tudom, milyen mértékben működnek a szülői tiltások. Mivel a gyermek elő tud állítani egy nevet, az életkor és a számla problémamentesen létrejön. Nem lehet teljesen tiltani, és ez mindig attól függ, hogy a gyermek milyen viszonyban van a szülővel és milyen csapatban van. Szerintem ésszerű, hogy a határ magasabb legyen. Mivel a gyermek félreértése a technológia elérhetőségéről, például a privát fotók gondatlan megosztásától, számítógépes zaklatáshoz is vezethet.

"A kritikus gondolkodásnak nincs rendszerszintű támogatása. Mindenkinek meg kellene tennünk a magunkét. "

Ez óriási probléma az iskolákban, mert ezt egy tanár nem látja. Nem az iskolában történik a WC-n, hanem az online térben. És ebből a szempontból jó korlátozni, de főleg az oktatás érdekében. Vagy közvetlenül iskola, informatika tanár, vagy együttműködés kialakítása képzett személyzettel, nonprofit szervezetekkel, vagy egy szülővel, aki ezen a területen dolgozik. Jó összekapcsolni az iskolát olyan emberekkel, akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert az iskola nem képes elviselni a probléma teljes súlyát.

Nem lehet kritikai gondolkodásra nevelni, ha maguknak a tanároknak nincsenek ehhez minőségi módszertani kézikönyvek. Így van ez más képességekkel is, amelyekre a 21. században a gyerekeknek szükségük van. A társadalom egészében egyetértésnek kell lennie abban, hogy az oktatás mint olyan prioritás. Nemcsak a tudás, hanem a karakter műveltsége és az említett kritikai gondolkodás szempontjából is. Mit jelent becsületes embernek lenni, és nem rosszul cselekedni egymással, ami azt jelenti, hogy a dolgokat összefüggésekben érzékeljük, vagy a sokszínű társadalomban működünk.

Amikor négy évvel ezelőtt kiderült, hogy a fiatalok a szélsőségesek mellett fognak szavazni, két órányi történelmet adtak nekik. Semmit nem old meg, hacsak a tanárok nem kapnak támogatást. Csak megoldja azt a tényt, hogy a diákok több történelemre emlékeznek, mint matematikáról. Ennek a jelentésnek valami másban kell lennie.

Milyen alapvető lépéseket kellene megtanítanunk a gyerekeknek a félretájékoztatás megkülönböztetésében?

Gyerekekkel egy műhelymunkát tartottam egy kelet-szlovákiai közösségi házban. Fiatal romák csoportja volt, akik féltek, hogy aktívabbak legyenek a közösségi médiában. Pontosan a környezetük iránti gyűlölet, előítéletek és megaláztatás miatt.

Tehát azt mondtuk egymásnak, hogy amikor valaki káromkodik rajtuk, jó rákattintani erre a profilra, gyakran ott van egy állat fényképe vagy nagyon szép képek. Akkor jó a Google-n keresztül megkeresni azt a fotót, mert előfordul, hogy egy amerikai modell fényképe.

Akkor jó észrevenni annak történetét, amit az illető megoszt, függetlenül attól, hogy vannak-e ott valamilyen valós eseményei, vagy mindent csak valamilyen összeesküvés oldaláról oszt meg. A gyerekek teljesen beszippantották, olyannal találkoztak már. Fontos volt elmagyarázni nekik, hogyan védhetik meg magánéletüket, és hogyan használhatják előnyükre a közösségi hálózatot.

Tehát hogyan kell megvédeni őket? Állítsa be a magánéletét?

Igen, figyeld, kit adtam a barátaim közé. Vigyázzon, milyen fotókat adok hozzá, milyen információkat osztok meg magamról. Mert amikor tudják, hogyan kell használni a közösségi hálózatot, hogyan kell használni a különböző beállításokat, ez az első lépés. Ha tudom, akkor rá tudok építeni, például mire kell figyelni más profilokon. Lépésről lépésre halad. A kritikus gondolkodás hatalmas összetett dolog. Nem csak az, hogy amikor tudok olvasni, ki tudom értékelni a forrást, hanem más szemszögből is szemlélhetem a dolgokat. Tegye fel például a kérdést, miért osztja meg ezeket az információkat egy oldal egy ismeretlen rendszergazdával, miért ma, miért nincs további információ az ügyben.?

Hogyan gondolja, hogy az internet-hozzáférés a gyermekek számára szól?

Óriási inspirációs forrás, a tudomány és az aktuális események ismerete. Remek oktatóanyagokat találhatnak a feladatok egyszerűsítéséről. Megismerhetik a hozzájuk hasonló emberek történeteit. Konkrét segítséget kérhetnek. Ismerje meg a világ sokszínűségét. Számos oktatási játék és alkalmazás is elérhető.

További cikkek az Online Gyermekkor című kiadványból

Veronika Pavlíková Klindováról

Ő a Teach for Slovakia program kommunikációs és marketingmenedzsere, amelynek célja, hogy minden gyereket oktasson arra, hogy esélye legyen az életben elért sikerekre. Korábban a programon belül is tanított. Alapítója a #somtu kezdeményezésnek, amely internetes beszélgetések során kommentekkel válaszolt a szélsőségességre. Főleg az oktatás, a szélsőségek és a félretájékoztatás témáival foglalkozik.