AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Combivir 150 mg/300 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 150 mg lamivudint és 300 mg zidovudint tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta
Fehér vagy törtfehér, hosszúkás, bevágott filmtabletta, mindkét oldalán „GXFC3” felirattal.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Combivir antiretrovirális kombinációs terápiában javallt humán immunhiányos vírus (HIV) fertőzés kezelésére (lásd 4.2 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A kezelést a HIV-fertőzés kezelésében jártas szakembernek kell elkezdenie.
A Combivir étellel vagy anélkül is bevehető.
A teljes adag beadásának biztosítása érdekében a legjobb, ha a tablettát (tablettákat) összetörés nélkül lenyeli. Azok a betegek, akik nem képesek lenyelni a tablettákat, összetörhetik a tablettákat, és hozzáadhatják azokat egy kis félig szilárd ételhez vagy folyadékhoz, amelyet azonnal el kell fogyasztani (lásd 5.2 pont).
Felnőttek és legalább 30 kg testtömegű serdülők: a Combivir ajánlott adagja egy tabletta naponta kétszer.
21 kg és 30 kg közötti gyermekek: a Combivir ajánlott orális adagja egy fél tabletta reggel és egy teljes tabletta este.
14–21 kg közötti gyermekek: a Combivir ajánlott orális adagja egy fél tabletta naponta kétszer.
A 14-30 kg súlyú gyermekgyógyászati betegek adagolási rendje főként farmakokinetikai modellezésen alapul, és a lamivudint és a zidovudint egyedi komponensként alkalmazó klinikai vizsgálatok adatai támasztják alá. A zidovudin farmakokinetikai túlzott expozíciója előfordulhat, ezért ezeknél a betegeknél szoros biztonsági ellenőrzés szükséges. Ha a gyomor-bélrendszeri intolerancia 21-30 kg-os betegeknél jelentkezik, alternatív adagolási rend alkalmazható napi fél tabletta háromszorosával a tolerancia javítása érdekében.
A Combivir tabletta nem alkalmazható 14 kg-nál kisebb testtömegű gyermekeknél, mivel az adag nem állítható be a gyermek testsúlyának megfelelően. Ezeknek a betegeknek a lamivudint és a zidovudint különálló gyógyszerként kell bevenniük, az ezekre a gyógyszerekre előírt adagolási ajánlásoknak megfelelően.
A lamivudin és a zidovudin orális oldata elérhető ezeknek a betegeknek és azoknak a betegeknek, akik nem képesek lenyelni a tablettákat.
A lamivudint és a zidovudint különálló gyógyszereket tartalmazó tabletták/kapszulák és orális oldatok formájában kapható készítmények a Combivir egyik gyógyszerének abbahagyása vagy dózisának csökkentése esetén.
Vesekárosodás: A lamivudin és a zidovudin koncentrációja vesekárosodásban szenvedő betegeknél nő a csökkent clearance miatt. A dózismódosítás lehetséges szükségessége miatt a lamivudint és a zidovudint külön-külön kell alkalmazni vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <50 ml/perc). Az orvosoknak követniük kell az egyes gyógyszerek felírási adatait.
Májkárosodás: A májcirrhosisban szenvedő betegek korlátozott adatai azt sugallják, hogy a zidovudin májkárosodásban szenvedő betegeknél felhalmozódhat a csökkent glükuronidáció miatt. Közepes vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek adatai azt mutatják, hogy a májműködési zavar nem befolyásolja jelentősen a lamivudin farmakokinetikáját. Ha azonban a zidovudin dózisát módosítani kell, akkor a májkárosodásban szenvedő betegeknél a lamivudint és a zidovudint külön kell alkalmazni. Az orvosoknak követniük kell az egyes gyógyszerek felírási adatait.
Hematológiai mellékhatások esetén az adag módosítása: Szükség lehet a zidovudin adagjának módosítására, ha a hemoglobin 9 g/dl (5,59 mmol/l) alá esik, vagy ha a neutrofilek száma 1,0 x 109/l alá csökken (lásd 4.3 és 4.4 pont). Mivel a Combivir dózisának módosítása nem módosítható, a lamivudint és a zidovudint külön kell beadni. Az orvosoknak követniük kell az egyes gyógyszerek felírási adatait.
Adagolás időseknél: Nincsenek specifikus adatok, de ebben a korcsoportban körültekintően kell eljárni a vesefunkció korral összefüggő csökkenése és a megváltozott hematológiai paraméterek miatt.
4.3 Ellenjavallatok
Túlérzékenység a hatóanyagokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
A zidovudin ellenjavallt olyan kórosan alacsony neutrofilszámú betegeknél (70%), akik szerves kationszállító rendszert használnak. Vesekárosodásban szenvedő betegekkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a veseműködési zavarban csökken a lamivudin kiválasztása. Az adag csökkentése szükséges azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance <50 ml/perc (lásd 4.2 pont).
Az intravénás zidovudinnal végzett vizsgálatok végleges felezési ideje a plazmában 1,1 óra, az átlagos szisztémás clearance 1,6 l/kg/h. A vese clearance értékét 0,34 l/kg/h-ra becsülik, ami glomeruláris szűrést és aktív vese tubuláris szekréciót jelez. A zidovudin koncentrációja megemelkedik előrehaladott veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.
Farmakokinetika gyermekeknél: 5-6 hónaposnál idősebb gyermekeknél a zidovudin farmakokinetikai profilja hasonló a felnőttekével. A zidovudin jól felszívódik a bélből, és minden felnőttnél és gyermeknél vizsgált dózisszintnél a biohasznosulás 60-74%, átlagosan 65% volt. A Cssmax szint 4,45 µmol/l (1,19 µg/ml) volt 120 mg zidovudin (oldatban)/testfelület m2 dózis után, és 7,7 µmol/l (2,06/g/ml) 180 mg/m2 testfelület után.
A gyermekeknél napi négyszer adott 180 mg/m2 dózis hasonló szisztémás expozíciót eredményezett (24 órás AUC 40,0 h µmol/l vagy 10,7 h µg/ml) µmol/l vagy 10,9 h µg/ml).
Hat HIV-fertőzött, 2–13 éves gyermeknél értékelték a zidovudin plazma farmakokinetikáját, míg az alanyok naponta háromszor 120 mg/m2 zidovudint kaptak, és naponta kétszer 180 mg/m2-re váltás után ismét. A napi kétszeri adagolási rendet követően elért szisztémás expozíció (napi AUC és Cmax) ekvivalensnek látszott az azonos napi teljes adag három elosztva három egyszeri dózisra elosztott szisztémás expozíciójával [Bergshoeff, 2004].
A lamivudin farmakokinetikája gyermekkorban általában hasonló a felnőttekéhez. Az abszolút biohasznosulás azonban csökkent (kb. 55-65%) 12 éves kor alatti gyermekkorban. Ezen túlmenően, a szisztémás clearance értékek magasabbak voltak fiatalabb gyermekkorú betegeknél, és az életkor előrehaladtával csökkentek, a felnőttek értéke körülbelül 12 éves volt. Ezen eltérések alapján a lamivudin ajánlott adagja (három hónaposnál idősebb és 30 kg alatti testsúlyú) gyermekeknél napi kétszer 4 mg/kg. Ennél a dózisnál az átlagos AUC0-12 körülbelül 3800-5300 ng h/ml tartományban érhető el. A legújabb megállapítások azt mutatják, hogy a gyermekek életkorának való kitettség Kapcsolat Használati feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik