statisztikailag szignifikánsan gyakrabban

Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2015/01016-Z1B

A termék jellemzőinek összefoglalása

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

ESPRITAL 30

ESPRITAL 45

Filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden filmtabletta 30 vagy 45 mg mirtazapint tartalmaz.

Minden Esprital 30 filmtabletta 88,8 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában).

Minden Esprital 45 filmtabletta 133,2 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Esprital 30: vörösesbarna, ovális, filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Esprital 45: fehér ovális filmtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Esprital felnőttek súlyos depressziós epizódjainak kezelésére javallt.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

A tényleges napi dózis általában 15 és 45 mg között van; a kezdő adag 15 vagy 30 mg.

A mirtazapin hatása általában 1-2 hét kezelés után jelentkezik. A megfelelő dózisú kezelésnek 2-4 héten belül pozitív választ kell kiváltania. Elégtelen hatás esetén az adag a maximális dózisig növelhető. Ha további 2-4 héten belül nincs válasz, a kezelést le kell állítani.

A depresszióban szenvedő betegeket elegendő ideig, legalább 6 hónapig kell kezelni annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek tüneteik.

A megvonási tünetek elkerülése érdekében a mirtazapin-kezelést fokozatosan kell abbahagyni (lásd 4.4 pont).

Az ajánlott adag megegyezik a felnőttekével. A kielégítő és biztonságos válasz elérése érdekében az adagot szoros felügyelet mellett meg kell növelni időseknél.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a mirtazapin clearance csökkenhet (kreatinin-clearance 1/10)

Gyakran

(> 1/100 - 1/1000 - 1/10 000 - 1

▪ Fokozott étvágy 1

Mentális zavarok

▪ Pszichomotoros nyugtalanság (beleértve az akathisia-t, a hyperkinesiát)

▪ Öngyilkossági gondolatok 6

▪ Gyilkossági magatartás 6

Idegrendszeri rendellenességek

Érrendszeri rendellenességek

Emésztőrendszeri rendellenességek

Máj- és epebetegségek

▪Növeli a szérum transzaminázokat

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei

▪Toxikus epidermális nekrolízis

A mozgásszervi és a kötőszövet betegségei

▪Hátfájás 1

Vese- és húgyúti rendellenességek

Általános rendellenességek és a beadás helyének rendellenességei

▪ Periferos ödéma 1

Laboratóriumi és funkcionális vizsgálatok

Emelkedett kreatinin-kináz szint

1 Klinikai vizsgálatokban ezek az események statisztikailag szignifikánsan gyakrabban fordultak elő a mirtazapin-kezelés alatt, mint a placebo esetén.

2 Klinikai vizsgálatokban ezek az események gyakrabban fordultak elő placebóval, mint mirtazapinnal, de statisztikailag nem szignifikánsan gyakrabban.

3 Klinikai vizsgálatokban ezek az események statisztikailag szignifikánsan gyakrabban fordultak elő placebóval, mint mirtazapinnal.

4 Megjegyzés: A dózis csökkentése általában nem vezet kevesebb aluszékonysághoz/szedációhoz, de ronthatja az antidepresszáns hatékonyságát.

5 Az antidepresszáns kezelés után a szorongás és az álmatlanság (amelyek a depresszió tünetei lehetnek) általában kialakulhatnak vagy súlyosbodhatnak. A mirtazapin-kezelés során szorongás és álmatlanság kialakulásáról vagy súlyosbodásáról számoltak be.

Öngyilkossági gondolatok és viselkedés eseteiről számoltak be a mirtazapin-kezelés alatt vagy utána (lásd 4.4 pont).

A klinikai vizsgálatok laboratóriumi vizsgálatai során átmeneti transzamináz- és gamma-glutamil-transzferáz-emelkedést figyeltek meg (a kapcsolódó mellékhatásokat azonban statisztikailag szignifikánsan gyakrabban nem jelentették a mirtazapinnal, mint a placebo után).

A gyermekekkel végzett klinikai vizsgálatok során gyakran a következő mellékhatásokat tapasztalták: súlygyarapodás, csalánkiütés és hipertrigliceridémia (lásd még az 5.1 pontot).

A feltételezett mellékhatások bejelentése

A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakemberek kötelesek jelenteni a feltételezett mellékhatásokat az V. mellékletben meghatározott nemzeti jelentési rendszeren keresztül.

4.9 Túladagolás

A mirtazapin túladagolásával kapcsolatos jelenlegi tapasztalatok arra utalnak, hogy a tünetek általában enyhék. Dezorientációval járó központi idegrendszeri depresszióról és elhúzódó depresszióról számoltak be, tachycardia és enyhe magas vérnyomás vagy hipotenzió mellett. A terápiás dózisnál jóval magasabb dózisoknál azonban sokkal súlyosabb következmények (köztük halál) is fennállhatnak, különösen vegyes túladagolás esetén. Ezekben az esetekben QT-megnyúlás és Torsades de Pointes esetekről is beszámoltak.

Túladagolás esetén a vitális tünetek megfelelő tüneti vagy támogató kezelését kell biztosítani. Az EKG-t ellenőrizni kell. Figyelembe kell venni az aktív szén vagy a gyomormosást is.

Gyermekek és serdülők túladagolása esetén megfelelő intézkedéseket kell tenni a felnőtteknél leírtak szerint.

5. Farmakológiai tulajdonságok

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: egyéb antidepresszánsok, ATC kód: N06AX11

Hatásmód/farmakodinamikai hatások

A mirtazapin egy központilag ható α2-antagonista, amely fokozza a központi noradrenerg és szerotonerg neurotranszmissziót. A szerotonerg neurotranszmisszió növekedését pontosan közvetíti az 5HT1 receptorok, mivel az 5HT2 és 5HT3 receptorokat blokkolja a mirtazapin. Úgy gondolják, hogy a mirtazapin mindkét enantiomerje hozzájárul az antidepresszáns aktivitáshoz, az S (+) enantiomer blokkolja az a2 és az 5HT2 receptorokat, és az R (-) enantiomer blokkolja az 5HT3 receptorokat.

Klinikai hatékonyság és biztonságosság

A mirtazapin hisztamin H1-antagonista aktivitása összefügg a nyugtató tulajdonságokkal. Szinte nincs antikolinerg hatása, és terápiás dózisokban csak korlátozott hatással van (pl. Ortosztatikus hipotenzió) a szív- és érrendszerre.

Két randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat depressziós epizóddal és visszatérő depressziós rendellenességgel (n = 259) szenvedő, 7-18 éves gyermekeknél, akik fix dózisban (15-45 mg mirtazapint) kaptak rugalmas dózist az első 4 héten. dózis 4 hétig (15, 30 vagy 45 mg mirtazapin) nem mutatott szignifikáns különbséget a mirtazapin és a placebo között az elsődleges és az összes másodlagos eredményben.

Jelentős súlygyarapodást (≥ 7%) figyeltek meg a mirtazapinnal kezelt betegek 48,8% -ánál, szemben a placebo csoport 5,7% -ával. Csalánkiütést (11,8 vs. 6,8%) és hipertrigliceridémiát (2,9 vs. 0%) is gyakran megfigyeltek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A mirtazapin orális beadását követően a mirtazapin gyorsan és jól felszívódik (biohasznosulása ≈ 50%), és a maximális plazmakoncentrációt körülbelül két óra alatt éri el. Az ételbevitel nincs hatással a mirtazapin farmakokinetikájára.

A mirtazapin plazmafehérjéhez való kötődése kb. 85%.

A fő biotranszformációs útvonal a demetilezés és az oxidáció, majd a konjugáció. Az emberi máj mikroszómáinak in vitro adatai azt mutatják, hogy a citokróm P450 enzimek, a CYP2D6 és a CYP1A2 részt vesznek a mirtazapin 8-hidroxi-metabolitjának kialakulásában, míg a CYP3A4 feltehetően az N-demetil- és az N-oxid-metabolitok képződéséért felelős. A demetilezett metabolit farmakológiailag aktív, és úgy tűnik, hogy ugyanolyan farmakokinetikai profillal rendelkezik, mint az alapvegyület.

A mirtazapin nagymértékben metabolizálódik és több nap alatt kiválasztódik a vizelettel és a széklettel. Az átlagos eliminációs felezési idő 20-40 óra; hosszabb eliminációs felezési időt, legfeljebb 65 órát, csak ritkán figyeltek meg, és rövidebb eliminációs felezési időt figyeltek meg fiatal férfiaknál. Az eliminációs felezési idő elegendő a napi egyszeri adagolás igazolásához. Az egyensúlyi állapot 3-4 nap alatt érhető el, amely után nincs további felhalmozódás.

Az ajánlott dózistartományban a mirtazapin farmakokinetikája lineáris.

A mirtazapin clearance csökkenhet vese- vagy májelégtelenség miatt.

5.3 A preklinikai biztonságossági adatok

A preklinikai adatok a farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogén potenciális, reprodukciós toxicitási és fejlődési toxicitási szokásos vizsgálatok alapján nem jelentenek különleges veszélyt az emberre.

Patkányokon és nyulakon végzett reproduktív toxicitási vizsgálatokban nem figyeltek meg teratogén hatást. A maximális humán terápiás expozícióhoz képest kétszer nagyobb szisztémás expozíciónál az implantáció utáni veszteségek növekedését, a kölyök születési súlyának csökkenését és a kölyök túlélésének csökkenését figyelték meg patkányokban.

A mirtazapin nem volt genotoxikus a génmutációk, valamint a kromoszóma és a DNS károsodásának vizsgálata során. A karcinogenitási vizsgálat során patkányokban kimutatott pajzsmirigydaganatok és a karcinogenitási vizsgálat során egerekben kimutatott hepatocelluláris daganatok fajspecifikus, nem genotoxikus reakcióknak tekinthetők, amelyek nagy dózisú májenzim-induktorokkal történő hosszú távú kezeléssel járnak.