Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 2019/05011-ZIB 2016/06799-Z
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 0,25 mg, 0,5 mg vagy 1 mg alprazolamot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag
Minden tabletta 96 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
0,25 mg tabletta: Fehér vagy sárgásfehér, szagtalan, mindkét oldalán domború, ovális tabletta, egyik oldalán bevágási vonallal, másik oldalán stilizált „E” betűvel és 311 számmal. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
0,5 mg tabletta: Világossárga, szagtalan, ovális, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán stilizált „E” betűvel és 312 számmal. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
1 mg tabletta: halvány rózsaszínű, szagtalan, ovális, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán bevágási vonallal, a másik oldalán stilizált „E” betűvel és 313 számmal. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Frontin a következő állapotok kezelésére javallt:
A depresszióval járó szorongás és szorongás
A szorongásban a betegeknél előforduló tünetek közé tartozik a szorongás, feszültség, izgatottság, álmatlanság, szorongás, ingerlékenység és/vagy vegetatív hiperaktivitás, amelyek különféle szomatikus rendellenességekként nyilvánulhatnak meg. A betegeknél a szorongás tünetei egyidejűleg társulhatnak a depresszióhoz.
Ezekben a betegeknél a bátorság vagy az érdeklődés és az öröm teljes elvesztése romlik. Szorongásos tünetek, izgatottság és álmatlanság is általában jelen vannak. Egyéb tünetek közé tartozik az étvágycsökkenés, a súlyváltozás, a szomatikus nehézségek, a kognitív zavar, az energiaveszteség, az önmagával való pozitív kapcsolat elvesztése, az érzelmi rendellenességek, a halál gondolatai és az öngyilkossági hajlam.
Mind a szorongás, mind a depresszióval járó szorongás társulhat más rendellenességekkel, beleértve az alkoholelvonás krónikus fázisát, szerves és funkcionális betegségeket, különösen a gyomor-bélrendszeri, szív- és érrendszeri vagy bőrbetegségeket.
Pánikbetegségek
A Frontin agorafóbiával vagy anélkül jelentkező pánikbetegség kezelésére javallt.
Az orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a gyógyszer előnyeit minden beteg számára külön-külön.
A benzodiazepineket csak súlyos, legyengítő betegség vagy az egyént rendkívül megterhelő betegség esetén szabad alkalmazni.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A kezelést a legalacsonyabb ajánlott adaggal kell elkezdeni. A maximális ajánlott adagot nem szabad túllépni. Az Frontin optimális adagját egyedileg kell meghatározni, a tünetek súlyosságától és a beteg egyéni válaszától függően. Az ajánlott napi adag (lásd az alábbi táblázatot) elegendő a legtöbb beteg számára. Nagyobb dózist igénylő betegeknél az adagot óvatosan kell emelni a mellékhatások elkerülése érdekében. Ha dózis emelésre van szükség, akkor a napi adagolás előtt először az esti adagot kell növelni.
Általában azoknál a betegeknél, akiket korábban nem kezeltek pszichotrop gyógyszerekkel, alacsonyabb dózisokra lesz szükségük, mint azoknak, akiket már nyugtatókkal, antidepresszánsokkal vagy altatókkal kezeltek, vagy akiknek kórtörténetében krónikus alkoholfogyasztás szerepel.
A túlzott szedáció vagy ataxia elkerülése érdekében ajánlott a legalacsonyabb hatásos dózis beadásának általános szabályát betartani, különösen idős vagy legyengült betegeknél. A betegeket rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség szerint módosítani kell az adagot. Ha mellékhatások jelentkeznek, csökkenteni kell az adagot.
| Ajánlott kezdő adag | Ajánlott adagolási tartomány | |
| Szorongás | 0,25 mg - 0,5 mg Naponta 3-szor | 0,5 mg - 4,0 mg naponta, osztott adagokban |
| Pánikbetegségek | 0,5 mg - 1,0 mg éjszaka lefekvés előtt vagy 0,5 mg naponta háromszor | Az adagot a beteg válaszának megfelelően kell beállítani, az adagot 3-4 naponként nem szabad 1 mg-nál többet emelni. Az adagolás a terápiás rend szerint növelhető napi három vagy négy adagig. (Egy nagy multicentrikus vizsgálatban az átlagos dózis 5,7 ± 2,3 mg/nap volt, néhány betegnél kivételes esetekben 10 mg/nap adagra volt szükség). |
| Idős betegek és legyengült betegek | 0,25 mg Naponta 2-szer vagy naponta 3-szor | Napi 0,5 mg - 0,75 mg, osztott adagokban, az adag fokozatosan növelhető a gyógyszer szükségességének és tolerálhatóságának megfelelően |
A kezelésnek a lehető legrövidebbnek kell lennie. A beteget rendszeresen meg kell vizsgálni, és meg kell vizsgálni a további kezelés szükségességét, különösen akkor, ha a beteg tünetmentes. A rendelkezésre álló adatok alapján a depresszióval járó szorongás és szorongás kezelésének időtartama legfeljebb 6 hónapig, pánikbetegség esetén pedig legfeljebb 8 hónapig ajánlott. A függőség kockázata nagyobb dózisokkal és hosszabb kezeléssel nőhet, ezért a legalacsonyabb hatékony dózist és a lehető legrövidebb időtartamot kell alkalmazni. A kezelés folytatásának szükségességét rendszeresen újra kell értékelni (lásd 4.4 pont).
Bizonyos esetekben szükség lehet a kezelés meghosszabbítására egy meghatározott időn túl. Ebben az esetben a beteg állapotát először szakembernek kell újraértékelnie.
Az alprazolám-kezelés abbahagyása az adag fokozatos csökkentésével érhető el, a klinikai állapot változásától függően. Javasoljuk, hogy az alprazolám napi adagját 3 naponként ne csökkentse 0,5 mg-nál többet. Néhány betegnél még lassabban lehet szükség az adag csökkentésére (lásd 4.4 pont).
A kezelés kezdetén tanácsos tájékoztatni a beteget arról, hogy a kezelés időtartama korlátozott lesz, és meg kell magyarázni, hogy pontosan hogyan kell csökkenteni az adagot. Az is fontos, hogy utasítsuk a beteget arra, hogy fokozatos dóziscsökkentéssel felléphet visszapattanási jelenség a beteg ezzel a jelenséggel kapcsolatos szorongásának minimalizálása érdekében (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és 18 év alatti serdülők biztonságosságát és hatékonyságát nem igazolták, ezért az alprazolam alkalmazása ebben a betegcsoportban nem ajánlott.
Szájon át történő alkalmazásra.
4.3 Ellenjavallatok
- Túlérzékenység a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal vagy más benzodiazepinekkel szemben.
- Myasthenia gravis
- Súlyos légzési zavar
- Alvási apnoe szindróma
- Súlyos májkárosodás
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az opioidok egyidejű alkalmazásából eredő kockázat
A Frontin és az opioidok egyidejű alkalmazása szedációhoz, légzési depresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezeknek a kockázatoknak a figyelembevételével a nyugtató gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek, például a Frontin, opioidokkal történő együttes felírását csak alternatív kezelési lehetőség nélküli betegek számára szabad előírni. Ha úgy határoznak, hogy a Frontint opioidokkal egyidejűleg írják fel, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd még az általános dózisajánlást a 4.2 pontban).
A betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a légzési depresszió és a szedáció jeleire és tüneteire. Ebben az összefüggésben erősen ajánlott, hogy a betegeket és gondozóikat (adott esetben) tájékoztassák ezekről a tünetekről (lásd 4.5 pont).
Vese- vagy májkárosodás
Óvatosan kell eljárni vesekárosodásban vagy enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A benzodiazepinek nem alkalmazhatók súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel ezek encephalopathiát okozhatnak.
Ha a Frontint csökkent vesefunkciójú betegeknél alkalmazzák, a szokásos óvintézkedéseket kell betartani.
Az alprazolam hatásosságát pszichotikus depresszió, bipoláris rendellenesség és endogén depresszió esetén nem igazolták.
Az öngyilkosság fokozott kockázata
A pánikbetegségek primer és szekunder súlyos depressziós rendellenességekkel és kezeletlen betegeknél fokozott öngyilkossági jelentésekkel járnak. Ezért ugyanezt az elővigyázatosságot kell alkalmazni, ha magasabb Frontin dózisokat alkalmaznak a pánikbetegségek kezelésében, vagy olyan esetekben, amelyeknél ok van rejtett öngyilkossági fantáziára vagy tervekre.
A depresszióval összefüggő súlyos depresszióban vagy szorongásban szenvedő betegeknél a benzodiazepineket és a benzodiazepin-szerű szereket nem szabad önmagában felírni a depresszió kezelésére, mivel ezek az öngyilkosság kockázatát okozhatják vagy növelhetik. Ezért az alprazolamot körültekintően kell alkalmazni, és a felírást csak depressziós betegség vagy öngyilkossági gondolatok jeleivel és tüneteivel rendelkező betegekre kell korlátozni.
Alkohol vagy kábítószerrel való visszaélés
A benzodiazepineket fokozott óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében alkohol vagy kábítószer-fogyasztás szerepel (lásd 4.5 pont).
A benzodiazepin által kiváltott hipnotikus hatás hatékonysága kissé csökkenhet, ha több héten át ismételten alkalmazzák.
Függőség
A benzodiazepinek, köztük az alprazolam alkalmazása fizikai és mentális függőség kialakulásához vezethet ezektől a gyógyszerektől. A függőség kockázata az adaggal és a kezelés időtartamával növekszik, és magasabb azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében alkoholfogyasztás vagy kábítószer-függőség szerepel.
A függőség terápiás dózisokban és/vagy egyéni kockázati tényezők nélküli betegeknél fordulhat elő. Megnövekedett a függőség kockázata több benzodiazepinnel kapcsolatban, függetlenül az szorongásoldó vagy hipnotikus jelzéstől.
A visszaélés az alprazolám és más benzodiazepinek ismert kockázata, ezért az alprazolámot szedő betegeket szorosan ellenőrizni kell. Az alprazolámot nem megfelelő módon lehet felhasználni. Túladagolásos halálesetekről számoltak be, amikor az alprazolámot más központi idegrendszeri (CNS) depresszánsokkal, köztük opioidokkal, egyéb benzodiazepinekkel és alkohollal együtt használták vissza. Ezeket a kockázatokat figyelembe kell venni az alprazolam felírásakor vagy alkalmazásakor. Ezen kockázatok csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű gyógyszert kell felírni, és a beteget meg kell utasítani a megfelelő tárolásra és a fel nem használt gyógyszerek gyógyszertárba történő visszaszállításának szükségességére (lásd 4.2, 4.8 és 4.9 szakasz).
Elvonási tünetek (megvonási tünetek)
Amikor fizikai függőség alakul ki, a kezelés hirtelen abbahagyása elvonási tünetekkel jár. Ezek lehetnek fejfájás, izomfájdalmak, rendkívüli szorongás, feszültség, nyugtalanság, zavartság, ingerlékenység. Súlyos esetekben a következő tünetek jelentkezhetnek: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagok zsibbadása és bizsergése, merevség, túlérzékenység a fényre, zajra és fizikai kontaktusra, hallucinációk vagy görcsrohamok (lásd 4.2 és 4.8 pont).
Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazása esetén a rövid hatású benzodiazepinekre való átálláskor fontos figyelmeztetni a beteget arra, hogy megvonási tünetek jelentkezhetnek.
A rövid hatású benzodiazepinek tekintetében vannak arra utaló jelek, hogy megvonási szindróma is kialakulhat két adag között, különösen nagy dózisok esetén.
Ideiglenesen a kezelés végén ún visszapattanási jelenség (rebound szorongás), amikor a benzodiazepin kezeléshez vezető tünetek ismét súlyosabb formában jelentkeznek. A visszapattanási jelenség más reakciókkal is társulhat, beleértve a hangulatváltozásokat, szorongást vagy alvászavarokat és nyugtalanságot. A rebound jelenség kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása után, ezért a dózis fokozatos csökkentése javasolt.
Amnézia
A benzodiazepinek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez az állapot a gyógyszer bevételét követő néhány órán belül gyakoribb.
Paradox és pszichiátriai reakciók
A benzodiazepin-kezelés olyan reakciókkal társult, mint nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszió, dühkitörések, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, viselkedési rendellenességek és egyéb viselkedési rendellenességek, amelyek ismerten a benzodiazepin alkalmazása után jelentkeznek. Ha előfordulnak, le kell állítani a gyógyszer alkalmazását. Ezek a reakciók gyakoribbak gyermekeknél és időseknél.
Az alprazolám biztonságosságát és hatékonyságát gyermekek és 18 év alatti serdülők esetében nem igazolták, ezért az alprazolám alkalmazása nem ajánlott.
A benzodiazepineket és a hozzájuk kapcsolódó gyógyszereket körültekintően kell alkalmazni idős betegeknél a depresszió és/vagy mozgásszervi gyengeség kockázata miatt, amely zuhanáshoz vezethet, amely gyakran súlyos következményekkel jár ebben a populációban.
Általában, különösen az idős és legyengült betegeknél, a legalacsonyabb hatásos dózis ajánlott az ataxia vagy a túladagolás kialakulásának megelőzésére. Alacsonyabb adagok ajánlottak krónikus légzéskárosodásban szenvedő betegeknél is a légzési depresszió kockázata miatt.
A benzodiazepinek nem ajánlottak első vonalbeli kezelésként pszichotikus betegségek esetén.
A Frontin laktózt tartalmaz
Minden tabletta 96 mg laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az alkoholt nem szabad egyidejűleg fogyasztani a Frontinnal.
A benzodiazepinek additív központi idegrendszeri depresszáns hatást fejtenek ki, beleértve a légzésdepressziót is, ha alkohollal vagy más központi idegrendszeri depresszánsokkal (antipszichotikumok (neuroleptikumok), altatók, szorongásoldók/nyugtatók, antidepresszánsok, antiepileptikumok és esztétikumok), érzéstelenítőkkel együtt alkalmazzák.
Farmakokinetikai kölcsönhatások léphetnek fel, ha az alprazolámot olyan gyógyszerekkel adják, amelyek zavarják az anyagcserét.
Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek, mint például a Frontin, opioidokkal történő egyidejű alkalmazása növeli a depresszió, a légzési depresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).
Opioidokkal együtt adva az eufória állapota fokozódhat, ami fokozott pszichológiai függőséghez vezet.
Néhány májenzim-gátló (különösen a citokróm P450 3A4) növelheti a benzodiazepinek aktivitását. Az alprazolammal végzett klinikai vizsgálatokból, az in vitro vizsgálatokból és az alprazolámhoz hasonlóan metabolizált gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó adatok bizonyítják, hogy egyes gyógyszerek különböző mértékű interakciókat és lehetséges kölcsönhatásokat mutatnak az alprazolammal. A következő ajánlások az interakció mértékén és a rendelkezésre álló adatok típusán alapulnak:
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A benzodiazepin-kezelést követő teratogenitással, valamint a postnatalis fejlődésre és viselkedésre gyakorolt hatással kapcsolatos adatok megkérdőjelezhetők. A kohorszvizsgálatok nagy adatai azt mutatják, hogy a benzodiazepin expozíció nem jár a súlyos rendellenességek fokozott kockázatával az első trimeszterben.
Egyes esetekben a kontroll epidemiológiai vizsgálatokban azonban megnőtt a szájüregi hasadék kockázata. Az adatok azt mutatják, hogy az anyai benzodiazepineknek való kitettség után orális hasadékkal járó gyermek születésének kockázata kevesebb, mint 2: 1000 az ilyen hibák várható arányához képest, amely az általános populációban megközelítőleg 1: 1000.
A terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében nagy dózisú benzodiazepinekkel végzett kezelés az aktív mozgások csökkenését és a magzati szívritmus instabilitását mutatta.
Ha az alprazolamot a terhesség utolsó trimeszterében orvosi okokból használják, még alacsony dózisokban is, az újszülöttre gyakorolt hatás várható. Floppy-szindróma, például axiális hipotenzió és súlygyarapodást okozó szívási problémák. Ezek a tünetek visszafordíthatók, és a gyógyszer felezési ideje miatt 1-3 hétig tarthatnak. Újszülötteknél nagy dózisban légzőszervi szindróma vagy apnoe és hipotermia fordulhat elő. Ezenkívül az újszülöttnél a születés után néhány nappal túlérzékenység, nyugtalanság és remegés léphet fel elvonási tünetekkel, még akkor is, ha a floppy szindróma nem alakul ki. A születés utáni megvonási tünetek megjelenése az anyag felezési idejétől függ.
Az alprazolam nem alkalmazható terhesség alatt, bár a nők klinikai állapota megköveteli az alprazolám-kezelést. Ha az alprazolamot terhesség alatt alkalmazták, vagy ha a beteg teherbe esett az alprazolám-kezelés alatt, tájékoztatni kell a magzatot érintő lehetséges kockázatokról.
Ha alprazolám-kezelésre van szükség a terhesség utolsó trimeszterében, kerülni kell a nagy adagokat, és az újszülötteket ellenőrizni kell az elvonási tünetek és/vagy a floppy-szindróma kialakulása miatt.
Az alprazolam szintje alacsony az anyatejben. Ennek ellenére a szoptatás nem ajánlott az alprazolám szedése alatt.
Állatkísérletekben az alprazolám nem volt hatással a termékenységre (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Csakúgy, mint más, a központi idegrendszert befolyásoló gyógyszereknél, a Frontinnel kezelt betegeket is utasítani kell arra, hogy ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket, hacsak nem biztosak abban, hogy a gyógyszer szedése nem okoz álmosságot vagy szédülést.
A szedáció, az amnézia, a koncentrációromlás és az izomműködés károsíthatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az alvás időtartama nem elegendő, az ébrenlét károsodásának valószínűsége nőhet (lásd 4.5 pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások, ha előfordulnak, általában a kezelés kezdetén jelentkeznek, és általában a kezelés folytatásával vagy az adag csökkentése után eltűnnek.
A kontrollos klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően az alprazolám-kezelés alatt a következő mellékhatásokat jelentették az alábbiakkal: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 a kapcsolatfelvételi feltételekhez és segítséghez Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik