AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Nimvastid 4,5 mg szájban diszpergálódó tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden szájban diszpergálódó tabletta 4,5 mg rivasztigminnak megfelelő rivasztigmin-hidrogén-tartarátot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok:
Minden szájban diszpergálódó tabletta 15,75 mg szorbit E420-ot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Szájban diszpergálódó tabletta. A tabletták fehérek és kerekek.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Enyhe vagy közepesen súlyos Alzheimer-kór demenciájának tüneti kezelése.
Enyhe vagy közepesen súlyos demencia tüneti kezelése idiopátiás Parkinson-kórban szenvedő betegeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A kezelést olyan orvosnak kell elkezdenie és felügyelnie, aki rendelkezik tapasztalattal az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kórhoz kapcsolódó demencia diagnosztizálásában és kezelésében. A diagnózist a jelenlegi irányelveknek megfelelően kell elvégezni. A rivasztigmin-kezelést csak akkor szabad elkezdeni, ha gondozója van, aki rendszeresen ellenőrzi a beteg gyógyszerhasználatát.
A rivasztigmint naponta kétszer kell beadni reggel és este.
A Nimvastid szájban diszpergálódó tablettát a nyelvre kell helyezni, ahol gyorsan feloldódik a nyálban, így könnyen lenyelhető. Az ép szájban diszpergálódó tablettát nehéz eltávolítani a szájból. Mivel a szájban diszpergálódó tabletta törékeny, a buborékfólia felbontása után azonnal be kell venni.
A rivasztigmint tartalmazó szájban diszpergálódó tabletták és kapszulák bioekvivalensek, azonos felszívódási sebességgel és mértékben. A szájban diszpergálódó tabletták dózisa és adagolási gyakorisága megegyezik a kapszulákéval. A rivasztigmin szájban diszpergálódó tabletták a rivasztigmin kapszulák alternatívájaként használhatók.
1,5 mg naponta kétszer.
A kezdő adag 1,5 mg naponta kétszer. Ha ez az adag legalább két hetes kezelés után jól tolerálható, az adag naponta kétszer 3 mg-ra emelhető. Az ezt követő napi 4,5 mg-os, majd napi kétszeri 6 mg-os emelésnek szintén a jelenlegi dózis jó tolerálhatóságán kell alapulnia, és legalább két hetes kezelést követően mérlegelhető ebben az adagban.
Ha a Parkinson-kórhoz kapcsolódó demenciában szenvedő betegeknél a kezelés során mellékhatásokat (például hányinger, hányás, hasi fájdalom vagy étvágytalanság), súlycsökkenést vagy extrapiramidális tünetek súlyosbodását észlelik (pl. Remegés), egy vagy több mellőzésével enyhíthetők. több adag. Ha a mellékhatások továbbra is fennállnak, a napi adagot ideiglenesen csökkenteni kell az előző jól tolerálható adagra, vagy a kezelést le lehet állítani.
A hatékony dózis naponta kétszer 3-6 mg; a maximális terápiás előny elérése érdekében a betegeket az általuk jól tolerált legnagyobb dózissal kell fenntartani. Az ajánlott maximális napi adag 6 mg naponta kétszer.
A fenntartó kezelés addig folytatható, amíg terápiás szempontból előnyös a beteg számára. Ezért a rivasztigmin klinikai előnyeit rendszeresen újra kell értékelni, különösen akkor, ha a beteget naponta kétszer 3 mg-nál alacsonyabb dózisokkal kezelik. Ha fenntartó dózissal végzett 3 hónapos kezelés után a demencia tüneteinek súlyosbodási gyakorisága nem befolyásolja kedvezően, a kezelést abba kell hagyni. Meg kell fontolni a kezelés abbahagyását is, ha már nincs bizonyíték terápiás hatásra.
Nem lehet megjósolni a rivasztigminre adott egyéni reakciót. Jelentősebb kezelési hatást figyeltek meg Parkinson-kórban szenvedő, közepesen súlyos demenciában szenvedő betegeknél. Hasonlóképpen nagyobb hatást figyeltek meg vizuális hallucinációkkal rendelkező Parkinson-kórban szenvedő betegeknél (lásd 5.1 pont).
A kezelés hatását nem figyelték meg a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban, amelyek több mint 6 hónapig tartottak.
A kezelés újrakezdése
Ha a kezelést három napnál hosszabb ideig félbeszakítják, azt naponta kétszer 1,5 mg-mal kell kezdeni. Ezután az adag titrálását a fent leírtak szerint kell elvégezni.
Vese- és májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Azonban e populációk megnövekedett expozíciója miatt szigorúan be kell tartani az egyéni tolerálhatóságnak megfelelő dózis-titrálásra vonatkozó ajánlásokat, mivel a klinikailag jelentős vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél több dózisfüggő mellékhatás jelentkezhet. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket nem vizsgáltak, de a Nimvastid tabletta szoros felügyelet mellett alkalmazható ebben a betegcsoportban (lásd 4.4 és 5.2 pont).
A Nimvastid alkalmazása nem befolyásolja a gyermekpopulációt az Alzheimer-kór demenciájának kezelésében.
4.3 Ellenjavallatok
A gyógyszer alkalmazása ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél a rivasztigmin, más karbamát-származékok vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyag iránti túlérzékenység ismert.
A rivasztigmin tapasz helyén fellépő reakciók anamnézisében allergiás kontakt dermatitis (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A mellékhatások előfordulási gyakorisága és súlyossága általában nagyobb dózisokkal növekszik. Ha a kezelést három napnál hosszabb ideig abbahagyják, a mellékhatások (pl. Hányás) lehetőségének csökkentése érdekében naponta kétszer 1,5 mg-mal kell újra kezdeni.
A rivasztigmin tapasz alkalmazási helyén általában enyhe vagy közepes intenzitású bőrreakciók fordulhatnak elő. Ezek a reakciók önmagukban nem jelzik az érzékenységet. A rivasztigmin tapasz használata azonban allergiás kontakt dermatitist okozhat.
Allergiás kontakt drematitis gyanúja merül fel, ha az alkalmazás helyén fellépő reakciók átterjednek a tapasz területére, ha intenzívebb lokális reakció figyelhető meg (pl. Fokozódó bőrpír, ödéma, papulák, hólyagok), és ha a tünetek az eltávolítást követő 48 órán belül nem oldódnak meg jelentősen. Ilyen esetekben a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).
Azoknál a betegeknél, akiknél a rivasztigmin tapasz miatti allergiás kontaktdrematitisre utaló reakció alakul ki, és akik továbbra is rivasztigmin-kezelést igényelnek, csak negatív allergiateszt után és szoros orvosi felügyelet mellett szabad orális rivasztigminre váltaniuk. Egyes betegek, akik a rivasztigmin tapasz használatával szenzibilizáltak a rivasztigminre, nem biztos, hogy bármelyikben képesek lesznek használni a rivasztigmint.
Ritkán jelentettek forgalomba hozatalt követően rivasztigmint kapó, allergiás dermatitisben szenvedő (disszeminált) betegekről, függetlenül az adagolás módjától (orális, transzdermális). Ilyen esetekben a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).
A betegeket és a gondozókat megfelelő utasításokkal kell ellátni.
Dózis-titrálás: Röviddel az adag emelése után mellékhatásokat (pl. Magas vérnyomás és hallucinációk Alzheimer-demenciában szenvedő betegeknél és extrapiramidális tünetek, különösen remegés súlyosbodását észleltek Parkinson-kórhoz kapcsolódó demenciában szenvedőknél) figyeltek meg. A dózis csökkentése hatással lehet rájuk. Más esetekben a rivasztigmint abbahagyták (lásd 4.8 pont).
Emésztőrendszeri rendellenességek, pl. az émelygés, hányás és hasmenés dózistól függenek, és elsősorban a kezelés kezdetén és/vagy az adag emelésekor jelentkezhetnek (lásd 4.8 pont). Ezek a mellékhatások gyakoribbak nőknél. Az elhúzódó hányás vagy hasmenés okozta kiszáradás jeleivel és tüneteivel küzdő betegek állapota intravénás folyadékkal, dóziscsökkentéssel vagy abbahagyással korrigálható, ha ezt azonnal felismerik és kezelik. A kiszáradás súlyos következményekkel járhat.
Súlycsökkenés fordulhat elő Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél. A kolinészteráz inhibitorok, köztük a rivasztigmin, ezeknél a betegeknél súlycsökkenéssel jártak. A kezelés során ellenőrizni kell a beteg súlyát.
A rivasztigmin-kezeléssel járó súlyos hányás esetén az adagot a 4.2 pontban javasoltak szerint kell beállítani. Számos súlyos hányás társult nyelőcső szakadáshoz (lásd 4.8 pont). Ilyen események főleg a dózis emelése vagy a rivasztigmin nagy dózisai után jelentkeznek.
A rivasztigmin bradycardiát válthat ki, amely a torsade de pointes kockázati tényezője, különösen kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél. Óvatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknél a torsade de pointes fokozott kockázata van; például. kompenzálatlan szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, nemrégiben bekövetkezett szívinfarktus, bradyarrhythmia, hajlam a hypokalaemia vagy hypomagnesaemia kialakulására, vagy olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, amelyekről ismert, hogy QT-megnyúlást és/vagy torsade de pointes-t okoznak (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Óvatosan kell eljárni a rivasztigmin alkalmazásakor a sinoatrialis csomópont diszfunkciójában vagy vezetési rendellenességeiben (sinoatrialis blokk, atrioventrikuláris blokk) szenvedő betegeknél (lásd 4.8 pont).
A rivasztigmin fokozhatja a gyomorsav szekrécióját. Óvatosan kell eljárni aktív gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedő betegeknél, vagy olyan betegeknél, akik hajlamosak ezekre a betegségekre.
Óvatosan kell eljárni, ha kolinészteráz inhibitorokat írnak fel olyan betegeknek, akiknek kórtörténetében asztma vagy obstruktív tüdőbetegség szerepel.
A kolinomimetikumok vizelet-visszatartást és görcsrohamokat indukálhatnak vagy fokozhatnak. Az ilyen betegségekre hajlamos betegek kezelése során körültekintően kell eljárni.
A rivasztigmin alkalmazását súlyos demenciában szenvedő betegeknél Alzheimer-kórban vagy Parkinson-kórhoz kapcsolódó demenciában, más típusú demenciában vagy más típusú memóriazavarokban (pl. Életkorral kapcsolatos kognitív károsodások) nem vizsgálták, ezért nem javasolt ezekben a betegcsoportokban .
Mint más kolinomimetikumok, a rivasztigmin is fokozhatja vagy kiválthatja az extrapiramidális tüneteket. A Parkinson-kórhoz kapcsolódó demenciában szenvedő betegeknél romlást (beleértve a bradykinesiát, a dyskinesiát és a rendellenes járást) és a remegés fokozott előfordulását vagy intenzitását figyelték meg (lásd 4.8 pont). Ezek az események egyes esetekben a rivasztigmin abbahagyásához vezettek (pl. A rivasztigminnal kezelt betegek 1,7% -a hagyta abba a remegés kezelését, szemben a placebo 0% -ával). Ezen mellékhatások klinikai monitorozása ajánlott.
Speciális betegpopulációk
Klinikailag szignifikáns vese- vagy májkárosodásban többszörös mellékhatás fordulhat elő (lásd 4.2 és 5.2 pont). Szigorúan be kell tartani az egyéni tolerálhatóságnak megfelelő dózistitrálási ajánlásokat. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket nem figyeltek meg. A Nimvastid azonban ebben a betegcsoportban alkalmazható, és szoros ellenőrzést igényel.
Az 50 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél több mellékhatás jelentkezhet, és nagyobb valószínűséggel abbahagyják a kezelést a mellékhatások miatt.
A Nimvastid E420 szorbitot tartalmaz. A ritka, örökletes fruktóz intoleranciában szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A rivasztigmin, mint kolinészteráz inhibitor, fokozhatja a szukcinilkolin típusú izomlazítók hatását az érzéstelenítés során. Óvatosan kell eljárni az érzéstelenítők kiválasztásakor. Szükség esetén az adag módosítása vagy a kezelés ideiglenes megszakítása mérlegelhető.
Farmakodinamikai és lehetséges additív hatásai miatt a rivasztigmint nem szabad együtt adni más kolinomimetikumokkal. A rivasztigmin befolyásolhatja az antikolinerg gyógyszerek (pl. Oxibutinin, tolterodin) hatékonyságát.
Különböző béta-blokkolók (köztük az atenolol) és a rivasztigmin együttes alkalmazásakor bradycardiahoz vezető additív hatásokról (amelyek szinkopát eredményezhetnek) számoltak be. Úgy gondolják, hogy a szív- és érrendszeri béta-blokkolók járnak a legnagyobb kockázattal, de más béta-blokkolókat is alkalmazó betegekről is beszámoltak. Ezért körültekintően kell eljárni, amikor a rivasztigmint béta-blokkolókkal, valamint más, bradycardiát okozó szerekkel kombinálják (pl. III. Osztályú antiaritmiás szerek, kalciumcsatorna-blokkolók, szívglikozidok, pilokarpin).
Mivel a bradycardia kockázati tényező a torsades de pointes szempontjából, a rivasztigmin és a torsades de pointes okozható gyógyszerekkel kombinált gyógyszerek, például antipszichotikumok, pl. bizonyos fenotiazinok (klórpromazin, levomepromazin), benzamidok (szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, veraliprid), pimozid, haloperidol, droperidol, ciszaprid, citalopram, difemanil, eritromicin iv., metoxizanetrin és klinikai monitorozás is szükséges.
Egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok során nem figyeltek meg farmakokinetikai interakciót a rivasztigmin és a digoxin, a warfarin, a diazepam vagy a fluoxetin között. A rivasztigmin nem befolyásolja a warfarin által kiváltott protrombinidő meghosszabbodását. A digoxin és a rivasztigmin együttes alkalmazása után nem figyeltek meg káros hatást a szívvezetésre.
A rivasztigmin metabolizmusa miatt a metabolikus gyógyszerkölcsönhatások nem valószínűek, bár a rivasztigmin gátolhatja más anyagok butiril-kolin-észteráz által közvetített metabolizmusát.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Vemhes állatokban a rivasztigmin és/vagy metabolitjai átjutottak a placentán. Nem ismert, hogy ez embernél fordul-e elő. A rivasztigmin terhességre gyakorolt hatásáról nincsenek klinikai adatok. Patkányokon végzett peri- és posztnatális vizsgálatokban elhúzódó terhességi időt figyeltek meg. A rivasztigmin csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha erre egyértelműen szükség van.
Állatokban a rivasztigmin kiválasztódik a tejbe. Nem ismert, hogy a rivasztigmin kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért a rivasztigminnal kezelt nők nem szoptathatnak.
Patkányokban a rivasztigmin termékenységre vagy reproduktív teljesítményre gyakorolt káros hatásait nem figyelték meg.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Alzheimer-kór fokozatosan károsíthatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ezenkívül a rivasztigmin szédülést és aluszékonyságot okozhat, különösen a kezelés kezdetén vagy az adag növelésekor. Ennek eredményeként a rivasztigmin kismértékben vagy mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ezért rendszeresen értékelni kell a rivasztigminnal kezelt demens betegek képességét a gépjárművezetés folytatására vagy a komplex gépek kezelésére.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat, beleértve az émelygést (38%) és a hányást (23%), leggyakrabban jelentették, különösen a dózis titrálása során. Klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy a betegek hajlamosabbak a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokra és a testsúlycsökkenésre, mint a betegek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az 1. és 2. táblázatban található mellékhatások a MedDRA szervrendszer és gyakorisági kategóriák szerint vannak osztályozva. A gyakorisági kategóriákat a következő megegyezéssel határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-1