Az adagolás a gyógyszerekkel és orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos tájékoztató és tanácsadó tevékenység, amelyet a kiadásaikért felelős személyek végeznek. "(A Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának 198/2001. Sz. Rendelete)
"A hashajtók olyan gyógyszerek, amelyeket akkor választanak, ha a székrekedés nem szüntethető meg az életmód megváltoztatásával, vagy ha egy másik betegség vagy alkalmazott gyógyszer okozza."
A hashajtók olyan gyógyszerek, amelyeket a bél kiürítésére vagy a bél ürítésének megkönnyítésére használnak. Különböző eredetű székrekedés esetén alkalmazzák őket, a műtét előtti időszakban vagy műtéti vagy diagnosztikai eljárások előkészítésében. A hashajtók olyan gyógyszerek, amelyeket akkor választanak, ha a székrekedést nem lehet megszüntetni az életmód megváltoztatásával, vagy ha egy másik betegség vagy alkalmazott gyógyszer okozza.
A hashajtók használatának megakadályozására szolgáló, nem gyógyszeres intézkedések közé tartozik a megfelelő táplálkozás (elegendő rosttartalommal, legalább napi két liter folyadékkal és megfelelő és rendszeres fizikai aktivitással). Ha ezek az intézkedések nem segítenek, hashajtókat alkalmazhatnak.
A hashajtókat Kr.e. 2500-ban ismerték Mezopotámiában és az ókori Egyiptomban erre a célra ricinusolajat használtak. Asszíriában, Kr. E. 1500 körül elismerték a rostban gazdag élelmiszerek (például korpa) használatát. Jelenleg a hashajtók három alapvető hatásmódját ismerjük fel: i) a széklet térfogatát befolyásoló hashajtók, ii) a bél motilitását és a bél szekrécióját befolyásoló hashajtók és iii) a széklet minőségét befolyásoló hashajtók (bőrpuhító és széklet csúszók). A hashajtók közé tartoznak még a beöntések és a gyógyszerek is, amelyeket ún bélzuhanyok.
A széklet térfogatát befolyásoló hashajtók közül főleg rostot számítunk, például indiai skorocel (Plantago ovata) vagy lenmag (Lini mag). Ezeknek a hashajtóknak a hatása a béltartalom térfogatának növelésével érhető el. Ez növeli a belek belsejében lévő nyomást, amely reflexszerűen perisztaltikus mozgásokat indukál. A béltartalom térfogatának növekedése duzzanattal történik. Ezeket a termékeket általában nem gyógyszerként regisztrálják, de a gyógyszertárakban számos táplálékkiegészítőben szerepelnek.
A bélmozgást és a bélszekréciót befolyásoló hashajtókat ún kontakt hashajtók, mert közvetlenül hatnak a bélfal sejtjeire. Ezeknek a sejteknek az irritációja növeli a belek perisztaltikus aktivitását és egyúttal jelentős szekréciót, amely ozmotikus vizet halmoz fel a székletben (egyes növényi gyógyszerek antrakinon-metabolitjai - például Frangulae cortex, Sennae folium, Aloae folium vagy szintetikus anyagok, mint pl. pikoszulfát vagy biszakodil). A kontakt hashajtókat sokáig nem szabad használni. Egyes gyógyszerek megköthetik az ozmotikus vizet a belekben anélkül, hogy aktívan irritálnák őket, ezért a hosszabb ideig adagolható szelídebb hashajtók közé tartoznak (például laktulóz).
A széklet minőségét befolyásoló hashajtók közé tartozik például a múltban alkalmazott glicerin vagy folyékony paraffin. Ezek az anyagok szelíd hashajtók, de hosszú távú alkalmazásuk a függőség kockázata miatt nem megfelelő. Főleg rektális kúpok formájában használják őket, de adalékanyagként használják a beöntésekben is, ahol növelik hatékonyságukat.
Minimális adagolás (minden betegnek kezelési tapasztalat nélküli betegnek adott információ):
A kontakt hashajtókat általában lefekvés előtti este adják, mivel hatásuk is késik. Napközbeni alkalmazás esetén késleltetett hatásukat figyelembe kell venni. A betegnek több folyadékot kell bevennie (bélben oldódó tablettát nem szabad tejjel bevenni).
Optimális adagolás (információ, amelyet csak egyedi szükség esetén adunk a betegnek):
- kontaktlágyító gyógyszerek alkalmazása terhesség és szoptatás alatt csak előzetes orvos konzultációt követően lehetséges (a biszakodil alkalmazása laktáció alatt nem ajánlott),
- A kontakt hashajtókat nem szabad 2 évesnél fiatalabb gyermekeknek adni, a 2 évesnél idősebb gyermekek számára előzetes egyeztetés szükséges.,
- a kontakt hashajtók a meglévő elektrolithiányt (kálium, magnézium stb.) okozhatják vagy súlyosbíthatják, és az ilyen elektrolitokat kimerítő gyógyszerekkel körültekintően kell eljárni.,
- a hashajtók csökkenthetik az orális gyógyszerek hatékonyságát, és csökkenthetik az orális hormonális fogamzásgátlók hatékonyságát is,
- antacidokat és H2-antihisztaminokat a hashajtóktól legfeljebb egy órán át kell beadni bélben oldódó készítmények formájában.
Kiadási minimum:
A rostot napi 1-3 adagban adják be, közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlott beadni. Nagyobb folyadékellátás szükséges a rosttal és elegendő folyadékellátás a nap folyamán (folyadék hiányában a rost nyelési nehézséget vagy székrekedést okozhat).
- A terhesség és a szoptatás ideje alatt kontaktus lehetséges,
- 12 év alatti gyermekek számára a szálak használata nem ajánlott,
- a hashajtók a meglévő elektrolithiányt (kálium, magnézium stb.) okozhatják vagy súlyosbíthatják, és óvatosan kell eljárni olyan gyógyszerekkel, amelyek kimerítik ezeket az elektrolitokat.,
- a rost lelassíthatja az anyagcserét és a cukor felszívódását, a cukorbetegeknek csökkenteniük kell az inzulinadagokat,
- a hashajtók csökkenthetik a szájon át alkalmazott gyógyszerek hatékonyságát.
Kiadási minimum:
A gyógyszert (általában szirupként) naponta egyszer (általában reggel) adják étkezés közben. A páciensnek elegendő folyadékfogyasztással kell rendelkeznie a nap folyamán. A hatás kezdetére 24-48 óra múlva kell számítani.
- ozmotikus szerek alkalmazása terhesség és szoptatás alatt lehetséges,
- a hashajtók a meglévő elektrolithiányt (kálium, magnézium stb.) okozhatják vagy súlyosbíthatják, és óvatosan kell eljárni olyan gyógyszerekkel, amelyek kimerítik ezeket az elektrolitokat.,
- a hashajtók csökkenthetik a szájon át alkalmazott gyógyszerek hatékonyságát.
Kiadási minimum:
A kúpokat szükség esetén használják. 1 kúpot helyezünk a végbélbe, és a hatás 10-20 percen belül várható (ha a széklet nem jelenik meg spontán módon, a beteg megkísérelheti óvatosan a székletet megnyomni). A kúp felvitele előtt fél órával célszerű nagyobb mennyiségű folyadékot inni. Csak rövid ideig használják őket.
- A terhesség és a szoptatás ideje alatt kontaktus lehetséges,
- A kúpok használata (különösen méretük miatt) 10 év alatti gyermekek számára nem ajánlott.
Kiadási minimum:
1-2 üveg oldat elegendő a belek kiürítéséhez. Az oldatot hígítatlanul alkalmazzuk. Használat előtt az üveget meg kell rázni (habzásig). A kupak eltávolítása után az adagolócsövet a lehető legmélyebben helyezzük a végbélbe, és a teljes tartalmat, beleértve a habot is, összenyomásával kiürítjük a belekbe.
- a beöntés használata terhesség és szoptatás alatt csak előzetes konzultáció után lehetséges orvosával,
- A klistír alkalmazása nem ajánlott 3 év alatti gyermekek számára (főleg a veleszületett fruktóz-intolerancia veszélye miatt),
- a beöntések előidézhetik vagy súlyosbíthatják a meglévő elektrolithiányt (kálium, magnézium stb.), és körültekintően kell eljárni az ilyen elektrolitokat kimerítő gyógyszerekkel.,
- beöntés csökkentheti a szájon át alkalmazott gyógyszerek hatékonyságát.
Figyelem
A törvény szerint bizonyos információk csak a szakemberek számára állnak rendelkezésre.