A galandférgek paraziták, és a gerincesek belében élősködő laposférgek csoportjába tartoznak, beleértve az embereket is. Végső házigazdáik bélében élnek, és néhány milliméterről több méterre is megnőhetnek. Az emberek általában fertőzött ételekkel vagy vízzel vannak fertőzve (pl. Rosszul főtt hús). A galandférgek eltávolítják a tápanyagokat a gazdaszervezetből, irritálják a bél nyálkahártyáját és kiválasztják metabolitjaikat. A parazita lárvák átjuthatnak a bél falán, és megfertőzhetik más szerveket és szöveteket.

szalagféreg

Tünetek

A test egy részét érinti

Diagnózis

A galandférgek fejlődési ciklusát a gazdaváltás jellemzi, az egyes galandférgek nómenklatúrája a gazdaszervezet szerint orientált, például fecskefarkú, kutyás galandféreg, szarvasmarha-galandféreg (hosszú galandféreg) vagy disznó. A peték vagy lárvák befogadásával az ember nemcsak közbenső gazdává, hanem véggazdává is válhat a galandférgek fejlődési ciklusában.

A galandféreg a fejével (scolex) kapcsolódik a végső gazdaszervezet belének falához. Ehhez szívó rések vagy horgok vannak a fejükön. A galandféreg sejtek a fejléchez vannak csatolva. Ezek a galandférgek hím és női ivarmirigyeket egyaránt tartalmaznak. A galandférgek tehát hermafroditák. A petesejtek megtermékenyítés után parazitában érlelődnek. A galandféreg sejtjei, amelyek érett petesejteket tartalmaznak, elválnak a parazitától, és a székletzel választódnak ki. Ezeket a tojásokat a közbenső gazda megkapja, és a belekben lévő petékből lárvák kelnek ki.

A galandféreg fertőzés tünetei

A betegség első tünetei gyakran a székletből kiválasztott ürülék. Szabad szemmel felismerhetők, és mikroszkóp alatt részletesebben megvizsgálhatók.

A fertőzés lefolyása más, a gyakori tünetek a következők:

  • fogyás
  • hasi fájdalom, puffadás, hányinger, hányás, hasmenés
  • ismételt éhségrohamok
  • ingerlékenység, ismételt fejfájás

Kezdeményező

A betegség kórokozója a hosszú galandféreg (Taenia saginata). Ez kb. 1,5 cm, és elérheti a 4 és 10 méter közötti hosszúságot. A hosszú galandféreg fején csak négy szívórés van, de nincs szívóhorog. Egy ivarérett parazita élettartama legfeljebb 20 év.

Mintegy ötezer galandféregfaj parazitálja a gerincesek minden csoportját, különösen a halakat és a halakat. Néhány faj a májban vagy az agyban telepedhet meg, de a legtöbb a belekben parazitál. Néhány a leggyakoribb:

  • Taenia solium
  • Taenia saginata
  • Hymenolepis nana

A betegség terjedésének módszere

A skótok védtelenül veszik a galandféreg petéit. A lárvák kikelnek a vékonybélben, és átfúródnak a bél falán. A véren keresztül jutnak a szarvasmarhák izmaiba, és ott angolnákat, az úgynevezett cysticercust alkotnak. Ebben a folyadékkal töltött hólyagban található a parazita fejének csíra.

Nyers hús, például darált marhahús elfogyasztásával a lárvák az ember vékonybélébe kerülnek. A fej csírájából fej képződik, amely szívó résekkel kapcsolódik a bélfalhoz, és érik a kifejlett parazitához. A cikkek láncolatának kidolgozása több hétig tart. A hosszú galandféreg testtagjai jelentős mobilitással rendelkeznek, miután elválasztották magukat a parazita többi testétől.

Szalagféreg kezelés

Niklozamid és ón készítményeket adunk be. Néha műtétre van szükség.

Megelőzés

Fontos a hús megfelelő hőkezelése. Ha a húst legalább 10 napig fagyasztják, akkor nincs is fertőzésveszély. Ezenkívül a húsvizsgálatok során a levágásra szánt állatokat ellenőrzik, hogy az izomban nincsenek-e paraziták.

Megelőzésnek tekinthető az a fokhagyma fogyasztása is, amely a paraziták, különösen a rigók, az ürömférgek, a galandférgek és más paraziták ellen hat emésztőrendszerünkben, ugyanakkor pozitívan szabályozza a bélkörnyezetünket.

A parazita jelenlétének gyanúja esetén fokozott higiéniai és állatorvosi felügyelet szükséges.