Fordítás: Paulína Šedíková Čuhová
Premedia Kiadó 2015
Gyerekek és heroin. Így hívhatták volna ezt a könyvet, ha a Slobodná Európa együttes dalát (és persze, ha a szerző így akarná megnevezni) nem hívják így. Ez egy érzékeny ember önéletrajzi vallomása, még mindig olyan gyermek, aki a saját útját akarja járni, és sajnos NAGYON rossz döntéseket hoz. Kai Hermann és Horst Rieck újságírók és Christiane főhősnő, anyja, szociális munkásai és a rendőrség interjúinak felvételeinek átírásával készült. Nem sokkal megjelenése után bestseller lett. Később egy azonos nevű film készült.
A történet azzal kezdődik, hogy Christiane és családja a berlini Gropiusstadt lakótelepre költözik. Ez a 20. század 70-es évek második fele, de a történet történhet egy nagyobb szlovák város településén is, főleg a 90-es évek elején, és sajnos még ma is. Sok konkrétum, kevés öröm. Christiane egy olyan családban nőtt fel, ahol az erőszak és az alkoholizmus volt a napi rend. Később szülei elváltak. Emiatt és a magány érzése miatt elkezdett drogozni. Fő hősnőnk fokozatosan jut a heroinhoz. A drogok és a játékok változnak az életében. Fokozatosan mélyebbre süllyed az alján, előbb könyörög, később prostitúcióval keres pénzt. Megismerkedik nagy szerelmével, Detleffel, aki szintén heroinfüggő. Sok más kábítószerfüggő fiatal mellett prostituáltak az állatkert pályaudvarán.
A könyv elsősorban a drogokról szól. Azonban nem ez az egyetlen témája. A szerző értékeli a társaságot, és a sorok között olvashat az élni akarásról. Christiane története még mindig nyitott. Megpróbál tartózkodni, és a legnagyobb csodát annak a ténynek tartja, hogy még mindig életben van: "Nem ez volt a legjobb élet, de ez az én életem." A regény tehát figyelmezteti, hova kerülhet a kábítószer-fogyasztók. Ugyanakkor ugyanakkor hitelességgel is el tudja varázsolni az olvasót. Ez a két dolog nincs kizárva. A döntés rajtad múlik.