A PaedDr közreműködése. Jana Hrčová, Ph.D. az érzékszervi integrációt a gyermek fejlődésének és működésének egyik kulcsfontosságú tényezőjeként tárgyalja a mindennapi életben. Megmagyarázza az érzékszervi integráció elméletét, összefüggéseket keresve az érzékszervi integráció és a beszéd között. Leírja a szenzoros integrációs diszfunkciók megnyilvánulásait, és leírja a szenzoros integrációs terápia alapjait, amely a logopédus munkájában is alkalmazható, mivel a szenzoros integrációs diszfunkciók és a beszédproblémák egymással összefüggésben lehetnek.

3lobitos

Az érzékszervi integráció fogalma több értelemben is értelmezhető: mint elmélet, mint az idegrendszer képessége, és nem utolsósorban, mint terápiás megközelítés, amelyet az 1970-es években dolgozott ki A. Jean Ayres foglalkozási terapeuta.

Ayres munkája a fogyatékossággal élő gyermekek klinikai megfigyelésein alapult. Közülük sokan érzékelési, észlelési és motorikus képességeket mutattak. Annak a feltételezésnek az alapján, hogy "a tanulás az agy függvénye (a) a tanulási zavarok" az idegrendszer eltérésének köszönhetők ", kifejlesztette az érzékszervi integráció (SI) elméletét. Ez az elmélet, amely az idegtudományból, a biológiából, a pszichológiából és a pedagógiából származó ismeretekre épül, azt feltételezi, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknek nehézséget okoz az érzékszervi információk feldolgozása és integrálása, ami befolyásolja viselkedésüket és tanulásukat (Schaaf, Miller, 2005).

A szenzoros integráció elmélete elmagyarázza az érzékszervi ingerek feldolgozása és az egyén viselkedése közötti kapcsolatot.

Smith Myles és mtsai. (2007) öt feltételezést közöl az érzékszervi integrációval kapcsolatban. Az első alaptétel a központi idegrendszer plaszticitása - vagyis meg lehet változtatni és módosítani a szerkezetét. A második feltételezés szerint az érzékszervi integráció folyamata fejlődési sorrendben zajlik. A harmadik feltételezés szerint az agy egészében működik, de az egyes érzékszervi rendszerek hierarchiába rendeződnek. Az érzékszervi ingerek az alsó (subkortikális) területeken szerveződnek és integrálódnak. A magasabb területek összetettebbek, és olyan folyamatokat tartalmaznak, mint: beszéd, tanulás vagy viselkedés. A negyedik feltételezés az, hogy az adaptív viselkedés a szenzoros integráció eredménye, és fordítva, hogy az adaptív válasz indukciója elősegíti a szenzoros integrációt. Az utolsó, ötödik feltételezés szerint az érzékszervi integráció képessége öntudatlanul fejlődik ki a szenzomotoros tevékenységek révén. Ezen öt feltételezés mellett A. J. Ayres megfogalmazta az érzékszervi integráció elméletének három másik posztulátumát:

  • a tanulás az érzékszervi integrációtól függ,
  • a szenzoros integráció hiányai hiányosságokat okoznak a tanulásban,
  • a szenzoros integrációs képességek célzott támogatása a tanulás javulásához vezet (Borchardt et al. 2005).

Az érzékszervi integráció az érzékszervi bemenetek szervezésének folyamata, amely tudatos irányítás nélkül zajlik le, így az agy megfelelő testreakciókat generál, a szenzoros integráció pedig lehetővé teszi az érzékszervi bemenetek egy egészbe rendezését, rendszerezését és összeállítását. Lehetővé teszi az egyén számára, hogy megfelelő módon járjon el és reagáljon a helyzetekre - lehetővé teszi az ún adaptív válasz. Ez az akadémiai tanulás és a társas viselkedés alapja (Ayres, 2005).

Ez a képesség a külső környezetből vagy a saját testéből származó érzékszervi befogadások fogadására, megértésére és szervezésére, valamint az egyes érzékszervi bemeneteknek az egészbe való összetételére. Amikor ezek az agyi funkciók teljesek és kiegyensúlyozottak, a tanulás egyszerű és a "jó" viselkedés természetes következmény (Emmons, Andersson, 2005).

Az érzékszervi integrációs folyamat a legtöbb egyén számára hatékony. Ez azt jelenti, hogy információt kapunk és feldolgozunk, és ennek megfelelően reagálunk. Regisztrálunk, tájékozódunk, értelmezünk és reagálunk az adott helyzetben megfelelő módon. Az agy szabályozó képessége vagy az érzékszervi üzenetek modulálása az információk integrálásával támogatja ezt a teljesítményt. Az eredmény egy olyan viselkedés vagy cselekedet, amely összhangban van az egyén szándékával. A viselkedés minősége a központi idegrendszernek adott visszajelzés arról, hogy az információfeldolgozást helyesen hajtották-e végre (Smith Myles és mtsai, 2005). A panaszok feldolgozása három szinten zajlik:

  • bemenet - hallott, látott, érintés, a gravitáció észlelése, mozgás, fájdalom, hőmérséklet, szag, íz,
  • integráció - a moduláció, az aktiválás, az információk összekapcsolása, az adaptáció, a kognitív-érzelmi feldolgozás folyamata,
  • output - a szenzoros integráció végterméke, amely látható. A kimenet: figyelem, akadémiai készségek (olvasás, írás, számolás, érzelmi kontroll, mozgások megtervezése és végrehajtása, interakció, beszéd és kommunikáció, képzelőerő, képesség a problémák megoldására.

Mint ilyen, az érzékszervi integráció egy olyan ember önszervező tevékenysége, aki kölcsönhatásba lép a környezettel és szervezi az érzékszervi információkat. Ennek a folyamatnak az eredménye a komplex viselkedés, az adaptív válaszok és az értelmes, aktív tevékenység (Smith-Roley, Blanche, Schaaf, 2004).

A szenzoros integráció szempontjából kulcsfontosságú három érzékszervi rendszer, nevezetesen a vestibularis észlelés, a propriocepció és a tapintási érzékelés. Ezeket az alapvető érzékszerveknek tekintik, és kiindulópontot jelentenek más rendszerek, különösen a hallási és vizuális rendszerek fejlesztéséhez, és befolyásolják a fenti funkciók fejlődését. Borchardt és mtsai. (2005) kiváló érzékszervi rendszerként mutatják be őket. Ezen elméleten belül a vizuális, a hallási, a szaglási és az ízlelő rendszerek alárendelt érzékszerveknek tekinthetők.

Szenzoros integráció és beszéd

Az alapérzékek és az auditív észlelés integrációja fontos a beszédfejlődés és a megértés szempontjából. Különösen a vestibularis érzékelés és a propriocepció, amely az ajak és a nyelv mozgásának előfeltétele. Mielőtt a gyermek beszélhet, megfelelő szenzoros információval kell rendelkeznie a szájából. Az agy hallás-beszéd központjának viszont szüksége van a vestibularis készülék adataira. Az auditív és a vestibularis percepció integrációja egyaránt szükséges a beszéd fejlődéséhez, különösen a hallott beszédinformációk meghallgatásának és feldolgozásának képességéhez. Sok vestibularis észlelési zavarral küzdő gyermek késik beszédében. Az érzékszervi integrációs zavarok beszédhiányt okoznak, különösen a beszéd fejlődésének késleltetését. A megfelelő beszédfejlődés sok szenzoros integrációs folyamattól függ (Ayres, 2005).

Kimutatták a beszéd és a gyakorlat, különösen az ötletek kapcsolatát is. Ojemann és Ayres szoros kapcsolatot írtak le a beszédfunkciók és a motoros cselekvések között. A mozgást és a beszédet részben ugyanazokban a kérgi központokban dolgozzák fel, és a károsodás beszéd- és cselekvési hiányhoz vezet. Ayres azt is megállapította, hogy a beszédproblémákkal küzdő gyermekeknek az ideológiában volt a legnagyobb nehézség (Smith Roley, Blanche, Schaaf, 2004). Ezenkívül Ayres (2005) megfigyelte, hogy a beszéd- és nyelvi problémákkal küzdő gyermekeknél gyakran fejlődési dyspraxia alakult ki. A artikuláció képességéhez jó propriocepció és átfogó motoros tervezés szükséges, valamint pontos információk a nyelv, az ajkak és a száj helyzetéről és mozgásáról. Szükséges pontos mozdulatsor végrehajtása a hangok vagy szavak kiejtéséhez is. Összehasonlításképpen Kiessling (2007) kijelenti, hogy a beszéd- vagy viselkedési rendellenességek gyakran társulnak a taktilis észlelés és a propriocepció károsodott modulációjával. Több gyermek tapintási túlérzékenységet és túlérzékenységet mutatott a proprioceptív rendszerrel szemben.

Ayres (2005) és Bundy, Lane, Murray (2005) különös teret szentelnek a hallásfeldolgozási rendellenességeknek és a beszédzavaroknak. Kiderült, hogy a beszédzavarral küzdő gyermekeknek nehézségeik vannak a vestibularis ingerek feldolgozásában, rövidített posrotator-nystagmus alakult ki náluk.

Szenzoros integrációs diszfunkciók/szenzoros feldolgozási rendellenességek

A külföldi szakirodalomban a szenzoros integrációs diszfunkció vagy a szenzoros feldolgozási rendellenességek kifejezéseket használják leggyakrabban a szenzoros integrációs rendellenességekre. Mindkét kifejezést szinonimának tekinthetjük.

Azok a személyek, akiknek az érzékszervi ingerek feldolgozása helytelen, nehézségekkel küzdenek az érzéki érzékelés egy vagy több területén vagy az integrációs folyamat egy bizonyos pontján (Smith Myles és mtsai, 2005). Ezekben az egyénekben az agy hibásan vagy elégtelenül dolgozza fel és szervezi az érzékszervi bemeneteket, ami különböző területeken jelentkező nehézségekben nyilvánul meg:.

A szenzoros integráció elmélete megmagyarázza az egyén tanulásának és viselkedésének hiányosságait, amelyek oka azonban nem a központi idegrendszer jól látható károsodásában rejlik. Ahhoz, hogy az érzékszervi integráció diszfunkcióiról beszéljünk, a vestibularis, proprioceptív és tapintható ingerek feldolgozásának hiányainak egyértelműen bizonyíthatónak kell lenniük, de ezek nem szerves központi idegrendszeri károsodások vagy kognitív deficitek következményei (Bundy, Lane, Murray, 2007). Az érzékszervi integrációs rendellenességek megnyilvánulásai azonban előfordulhatnak, és gyakran előfordulnak más diagnózissal egyidejűleg, akár mentális fogyatékosság, agyi bénulás vagy más rendellenességek. A megnyilvánulások oka azonban itt nem határozható meg egyértelműen.

Az érzékszervi integráció zavarai a gyermek működésének különböző területein nyilvánulnak meg, különösen a figyelem és a koncentrálóképesség megváltozott szintjeiben, az ingerekre való reagálásban, a mozgások motoros tervezésében és koordinálásában, esetlenségben, a kommunikáció és a beszéd hiányaiban - beszéd késés, kifejezési nehézség, hiányosságok a viselkedésben és a társadalmi interakcióban, az érzelmi kontrollban és az önkontrollban - például impulzivitás, akadémiai nehézségek (olvasás, írás, számolás).

Jelenleg a szenzoros integrációs rendellenességek három kategóriájáról beszélhetünk:

Szenzoros integrációs terápia

Alapja a vestibularis, proprioceptív és tapintási rendszer célzott stimulálása, amelynek célja, hogy segítse a gyermeket a bejövő szenzoros bemenetek jobb integrálásában és az adaptív válaszok alakításában. A stimuláció kiegészíthető más érzékszervi rendszerek bemeneteivel is, de a terápia középpontjában a három alapvető érzék stimulálása áll. Ahogy Ayres (2005) írja, a terápia nem arról szól, hogy a gyereket megtanítsák egy tevékenységre vagy egy adott motorikus készségre, hanem a terapeuta célja, hogy segítse a gyermeket a fizikai, érzelmi és akadémiai szempontból jobb működésben. A terapeuta segít a gyermeknek jobban felkészülni a motoros készségek, tanulmányi képességek vagy a megfelelő viselkedés elsajátítására.

Minden játék és motoros tevékenységek révén történik egy speciálisan kialakított helyiségben. Az érzékszervi integráció azonban megvalósítható egy ilyen helyiségen kívül is, a céltól és az azt végrehajtó szakértőtől függően. A motoros tevékenység éppen azért alkalmas, mert érzékszervi bemeneteket biztosít, amelyek jobban segítik a gyermeket a saját tanulás megszervezésében. Az érzékszervi integrációs terápia gyermekközpontú megközelítés, ahol a gyermek megfelelő kihívásokkal találkozik, és sikerélményt tapasztal az elvégzett tevékenységekből. Fontos a kölcsönös bizalom és a terapeuta elfogadó megközelítése. A gyermek motivált és aktívan részt vesz a terápiás folyamatban, lehetősége van részt venni a tevékenységek kiválasztásában. A terapeuta együttműködik és egyéni tevékenységekkel kíséri a gyermeket (vö. Hilton, 2011; Hrčová, 2014).

A terápia olyan környezetben zajlik, amelyben a gyermeknek rengeteg lehetősége van saját tevékenységére és játékára. Különböző típusú hinták, függő hálók vagy táskák vannak ebben a környezetben. Ezen kívül megtalálható különféle akadályok, ferde síkok, üreges hengerek, kerekeken mozgatható deszkák, egyensúly-segédeszközök, teherautók, gömbmedence, különböző textúrájú tárgyak és még sok más.

A vestibularis bemenetre fókuszáló tevékenységek ide tartoznak a lengések különböző típusú lengéseken keresztül lassú lineáris mozgások, forgó mozgások, axiális mozgások (a saját tengelyük körül), gyors lengés, lengés különböző pozíciókban (ülve, térdelve ...). Lehetőség van irányváltoztatásra lengéskor is, a hinta kiszámíthatatlan mozgása, a helyzet aktív helyzetváltása - kézzel érintve a talajt, tárgyakat elérve, megfogva. A vestibularis ingerek társulhatnak ritmikus tevékenységekhez, és ingereket adhatnak a hallórendszer számára. A tevékenységek alkalmasak például diszkriminációs rendellenességekre. Gravitációs bizonytalanság esetén biztosítani kell a mozgáskor a stabilitást, az állandó érintkezést a talajjal, vagy elegendő, ha a gyermek ordít.

A proprioceptív inputra fókuszáló tevékenységek támogassa a tapintási rendszer deszenzitizálását, a gyakorlat fejlesztését, a mozgások megtervezését ... Ezek olyan tevékenységek, mint rezgés, gyakorlási tevékenységek - nehezebb tárgyak hordozása, súlymellény vagy takaró használata, húzás, tolás, ellenállás elleni mozgás, gravitáció elleni mozgás, masszázsok nyomással vagy nagyobb tárgyakkal, műszerfalon való lovaglás, a test mindkét oldalát érintő tevékenységek - a kétoldalú integráció elősegítése ... A proprioceptív tevékenységek vonatkozhatnak például az arcra és a szájra is: rágás, szopás, fújás, arcon lévő pontok szorítása. Támogatják a testrendszer, a stabilitás és a testtartás kiépítését. Néhány gyermeknél segítenek megnyugtatni vagy megszervezni saját idegrendszerüket. Különösen alkalmasak motoros rendellenességek vagy tapintható védekezés esetén.

A tapintható bemenetre fókuszáló tevékenységek tartalmazhat manipulációt, tárgyak megérintését vagy masszázst. Az objektumok textúrája vagy felülete változatos. Ecsetek, golyók, különféle szövetek használhatók. Az érintés gyengéd a felülethez vagy simítás. Tartalmazhatja azt is, hogy egy labdamedencében feküdt, vagy a test különböző részeit eltakarta golyókkal vagy különböző textúrákkal. A tapintási ingerek érzékelése fokozható a vizuális csatorna megszüntetésével - csukott szemmel történő vizsgálat, anyagok, tárgyak érintéssel történő keresése. A tevékenységek segítik az inger észlelését a test bizonyos helyén vagy részén, és javítják az általános tapintási érzékelést.

Beszéd- és nyelvi nehézségekkel küzdő gyermekek számára az érzékszervi integrációs terápia hasznos lehet a beszédfejlődés, a beszédtervezés és a jobb hallásfeldolgozás támogatásában. A domináns vestibularis és proprioceptív bemenettel rendelkező tevékenységek alkalmasak, amelyek segíthetik a gyakorlat fejlődését. A vestibularis apparátusra összpontosító tevékenységek pedig támogatni fogják a gyermek hangosítását és hangos kifejezését. A vestibularis ingerlés során a hang megnyilvánulásainak gyakorisága és mennyisége nő. Helyénvaló a szóbeli tevékenységek bevonása is, hangsúlyt fektetve a proprioceptív ingerekre, amelyek egyrészt nyugtatóan hathatnak, másrészt támogathatják a száj és az arc proprioceptív érzékelését. Ayres szerint a terápia hatékonysága a gyermek beszédfunkcióinak javítása szempontjából is értékelhető, mivel a beszéd és a kommunikáció az érzékszervi integráció egyik terméke/kimenete.

Szerző: PaedDr. Jana Hrčová, Ph.D.

Bibliográfiai források:

AYRES, A. J. Szenzoros integráció és a gyermek. A rejtett érzékszervi kihívások megértése. 25. évforduló kiadás. Los Angeles, Kalifornia: Western Psychological Services, 2005. 211 p. ISBN 978-0-87424-437-3.

BORCHARDT, K. és mtsai. Szenzoros feldolgozási károk. A szenzoros integráció elmélete és terápiája. Idstein: Schulz-Kirchner Verlag, 2005. 455 S. ISBN 978-3-8248-0435-1.

JACKETS, A. C., LANE, S. J. MURRAY, E. A., Sensorische Integrationstherapie - Theorie und Praxis. 3. Aufl. Heidelberg: Springer, 2007. 536 S. ISBN 978-3-540-33063-9.

EMMONS, P. G., ANDERSSON, L. M. A szenzoros diszfunkció megismerése, fejlesztése és szenzoros diszfunkciója az autizmus spektrumzavarokban, az ADHD-ban, a tanulási zavarokban és a bipoláris rendellenességekben. London: Jessica Kingsley Publishers, 2005. 175 p. ISBN 978-1-84310-806-1.

HILTON, C. Szenzoros feldolgozás és motoros kérdések az autizmus spektrum zavaraiban. In MATSON, J. L., STURMEY, P. (szerk.) International Handbook of Autism and Pervasive Developmental Disorders. Springer, 2011. o. 175-193. ISBN 978-1-4419-8065-6.

HRČOVÁ, J. A szenzoros integráció, mint az egyik alternatív beavatkozás autista spektrumzavarral küzdő gyermekeknél. A szociális szolgáltatások területén. év 16. sz. 2014. 2014. 16–19. ISSN 1803-7348.

KIESSLING, U. Szenzoros integráció a párbeszédben. Dortmund: Verlag modernes Lernen, 2007. 207 S. ISBN 978-3-8080-0446-3.

SMITH MYLES, B. és mtsai. Asperger-szindróma és érzékszervi problémák. Gyakorlati megoldások a világ megértésére. Kansas: Autism Asperger Publishing Co., 2005. 129 p. ISBN 0-9672514-7-8.

SMITH ROLEY, S., BLANCHE, E. I., SCHAAF, R. C. Sensorische Integration. Fejlődési zavarok alapjai és elméletei. Heindelberg: Berlin, 2004. 486 S. ISBN 978-3-540-00093-3:

SCHAAF, R. C., MILLER, L. J.: Foglalkozási terápia szenzoros integrációs megközelítéssel fejlődési fogyatékossággal élő gyermekek számára. In: Mentális retardáció és fejlõdési fogyatékosságok folyóirata. Willey Blackwell, köt. 11. sz. 2., 2005. o. 143-148. ISSN 1940-5529.