erős

Minden szülő gyönyörű kapcsolatokra vágyik gyermekeivel. Ennek a célnak a megvalósítására többféle módon lehet dolgozni. Az egyik út képviselhető részvételen alapuló hallgatással.

Varázslatos nevelés című könyvében Thomas W. Phelan ezt írja: „A részvételen alapuló hallgatás a megértést, a részvételt vagy az empátiát kísérő mód másokkal való beszélgetéshez. A hallgatás tele van tisztelettel a másik, az ő gondolatai és érzései iránt, mert a hallgató nem csak nem ül, hanem megpróbálja a másik szemével nézni a világot. ”Amikor a szülő hallgatja gyermekét, megfeledkezik róla. legalább egy pillanatra saját véleményét szenteli annak abszolút megértésének, hogy a gyermek miként érzékeli az adott helyzetet. Természetesen nem kell egyetértenie a gyerekkel, de nem fejezi ki azonnal véleményét, nézeteltérését és hasonlókat. A részvételen alapuló hallgatással a szülők két dolgot próbálnak elérni:

1. Értsd meg, mit néz a gyermek a szemszögéből.

2. Kommunikáljon a gyermekkel, és győződjön meg róla, hogy mégis megértette őt.

A hallgató a beszélgetés aktív résztvevője, nem pedig valaki, aki időnként csak ül és bólogat. A részvételen alapuló hallgatás néha nem könnyű, mert a szülő szeretné kifejezni a véleményét, és nem csak hallgatni. De ha egy ideig hallgat, kellemesen meglepi a gyerekeket. Ez egy jó módszer a komolyabb kommunikáció fokozatos fejlesztésére. A részvételen alapuló hallgatás pozitív szempontja, hogy a gyermek építeni tudja az önértékelését.

Hogyan lehet a legjobban hallgatni?

Először próbáljon megfelelő hangulatba kerülni. Például mondd: "Most hallgatni fogom a gyermekemet, és megtudom, mit gondolok pontosan." Ezután néhány különböző megközelítést alkalmazhat, és amikor megszokja, akkor azt tapasztalja, hogy a hallgatás természetes folyamat. Ez főként a hallgatásra való készségen, az érzelmeken való elmélkedésen, az ítélet nélküli kérdések használatán, a gyermek által elmondottak iránti érdeklődésen és egy végleges összefoglaláson alapul, amiről a gyermek beszélt.

1. stratégia: Készen állok (készen állok) arra, hogy meghallgassalak benneteket

Kezdhet egy rövid megjegyzéssel vagy kérdéssel, hogy további információkat szerezzen a gyermekétől. Ezek a megjegyzések önkontrollt igényelnek a szülőtől, és különösen nagy kihívást jelentenek, ha gyermeke felkészületlenül fogja el. Ne mutasson idegességet vagy időhiányból fakadó érzéseket, hanem éppen ellenkezőleg, ösztönözze a gyermekeket még több és részletesebb beszédre. Bólint, mosolyogj, mutasd az élénk érdeklődést. Legyen barátságos arckifejezésed. Először tájékozódjon a tényekről, majd mélyebb vitákba vagy hibaelhárításba kezdhet. Például a következő mondatokat használhatja:

"Mondd el mi történt?"

Nem verbális viselkedéssel jelezheti hallgatási készségét is. Ülhet a gyerek mellett, oldalra teheti a mobiltelefont vagy újságot, megnézheti a gyereket. Tedd le a késztetést a felesleges belépésre a beszélgetésbe. Próbáljon csendesebb lenni, és gondolkodjon el azon, hogy a gyermek mit akar mondani.

2. stratégia: Nem ítélkezési kérdések

Amikor egy gyermek látja, hogy teljes figyelmet fordít rá, használjon olyan kérdéseket, amelyek elmélyítik a megértését abban, amiről a gyermek beszél. Ahhoz, hogy ezek a kérdések hatékonyak legyenek, nem szabad elítélniük. Például ne használja ezeket a mondatokat?

"Miért tetted ezt?"

- Miért csináltál ilyen hülyeségeket?

"Mi a baj veled?"

- Miért zavarsz ezzel?

"Nos, te laza vagy! Tudtam, hogy nem teheti meg! "

- Ez igazi hülyeség, amit tettél!

- Mit akar elérni ezzel a viselkedéssel?

Ezek a kérdések csak veszekedéshez vagy csendhez vezetnek. A korai megrovás és a gyors bezárás blokkolhatja gyermekét, és elveszíti a bizalmát.

Abbahagyja a beszélgetést. Ha pozitív irányba akarja mozgatni a helyzetet, próbálja meg mondani például a következő mondatokat:

- Mit gondolsz, mi vezetett erre?

- Mi kavargott a fejedben abban a pillanatban?

- És valójában mi történt, amikor ki kellett mondania a szót?

Természetesen nagy tapasztalattal rendelkezik, és azonnal tanácsot adhat a gyermekeknek. De lehetőséget ad a gyerekeknek arra is, hogy saját megoldásaikat keressék. Így kénytelenek gondolkodni és gondolkodni cselekedeteiken.

3. stratégia: Reflektáló érzések

Ha azt akarod mondani gyermekednek, hogy megérted őt, próbáld meg tudatni vele is, hogy el tudod képzelni, hogy érezhette magát a helyzetben. Például a következő mondatokat használhatja:

- Azt hiszem, ettől nagyon szomorú vagy.

- Nagyon idegesnek látszol!

- Nos, biztosan nagyon szórakoztató volt.

Annak ellenére, hogy a gyerekek kicsiek, érzelmi élményük nagyszerű. Nagyon intenzíven élnek meg mindent, mert még nem tudják, hogyan tartsák kordában az érzéseiket. A gyermekeknek érezniük kell, hogy szüleik megértsék, min mennek keresztül, és mindenekelőtt azt, hogy nem maradnak egyedül a problémáikkal. Ebben a helyzetben egy idősebb gyermeknek is lehet néhány megjegyzése. Ilyen helyzetben elmondhatod neki: „Sajnálom, csak arra törekszem, hogy megértsek mindent, amiről beszélsz.” Az érzésekre való reflektálás több célhoz vezet. Ez tudatja a gyermekkel, hogy amit érez, rendben van, ugyanakkor erősíti önbecsülését és függetlenségét. A reflexió segít eloszlatni a negatív érzelmeket is, hogy a gyermek ne töltse ki őket másutt.

4. stratégia: Áttekintés vagy összefoglalás

Az interjú során időről időre ellenőriznie kell, hogy valóban megérti-e gyermeke mondanivalóját. Egy rövid, alkalmi összefoglaló elmondja gyermekének, hogy valójában az ő szemével hallgat és próbálja látni a világot. A figyelmes hallgatás nem könnyű. Türelmet és gyakorlást igényel. A szülők gyakran késztetést éreznek a véleményezésre, tanácsadásra, kritikára. Ezek a megszakítások azonban csak bonyolítják a gyermek valódi problémáinak feltárását. Bátorítsd a gyermeket, hogy beszéljen szabadon, spontán módon, és maradjon csendben és figyelmesen hallgasson. Ha a beszélgetés elakad, próbálja meg folytatni az utolsó mondatot. Például a következő mondatokat használhatja ebben a stratégiában:

- Úgy érezte, hogy a mai nap volt a legrosszabb neked ebben a tanévben?

- Úgy érezte, hogy a húga nem tartotta be az elfogadott szabályokat?

- Szerinted igazságtalan volt a tanár?

Amikor a szülők jól tudnak hallgatni, sokat megtudhatnak arról, hogy a gyermek mit gondol az életről. Ez azért is fontos, mert figyelemmel kísérheti érzelmi serdülőkorának fejlődését. Ha egy gyermek még fiatalabb korában megszokja ezeket a stratégiákat, akkor a serdülőkor turbulens időszakában sem okoz gondot az ilyen kommunikáció.