Sziasztok, nők, nem is tudom pontosan, mit akarok itt írni nektek, talán csak beszélni. Kezdjük megpróbálni a babát ☹ Készen állok rá, azonban atópiás ekcémám van, nagy a valószínűsége, ugyanaz, hogy a babámnak ez lesz, és ezért félek. Egészségi állapotom viszonylag rossz, az exem elterjedt, rossz állapotban van és elég jól "szenvedek" emiatt, a testem viszket, ideges vagyok emiatt, nem tudok gyakran aludni, nem tudok kimenni amikor akarok, nem mehetek nyaralni, ahová akarok, akkor is hallgatnom kell mások hülye kérdéseire.
A gyermekkor egy nagy borzalom volt számomra, és a szüleim is. Köszönet az akkori társaim félreértésének és a gúnyolódásnak, és a szüleimnek nehéz volt, mert gyermekként nem tudtam aludni, minden viszketett, egész gyermekkoromban sírtam, anyám nem aludt 7 éves koromig régi. Gyerekkorom óta nem volt sok fotóm, mert hatalmas ekcéma volt az arcomon, amit nem nagyon néztek meg. Régen az volt, hogy amikor az emberek babakocsiban néztek rám, megijedtek.
Ezen okok miatt aggódom a baba miatt, vagy azért, hogy hogyan tudom kezelni, és hogy helyénvaló-e még akkor is őt vállalni, ha tudom, milyen.
Most kiegyensúlyozott fiatal magabiztos nő vagyok, amiért hálás vagyok páromnak, azonban a szenvedés nem ért véget. Ezt a kezemmel írom nektek, amelyek minden erőfeszítésem ellenére 50 évesnek látszanak, elpusztultak, elszakadtak, véresek. 😠
Valószínűleg itt kell lennie egy kérdésnek, de, nem akarok semmit feltenni, talán csak el akarok olvasni néhány szép mondatot, hogy talán ez nem történik meg a kicsiemmel, és talán addig is találok egy " krém ", aki meg fogja gyógyítani ezt a problémát.