Latin név: Oncorhynchus mykiss

pisztráng

Halászati ​​arány (cm): 25

Védekezési idő: 1.1 - 15.4

A szivárványos pisztráng nem őshonos faj, amelyet a 19. század végén hoztak el hozzánk. Ma az Antarktisz kivételével minden világrészen elterjedt. Hazánkban a halakat viszonylag nagyra értékelik, de a világ egyes részein negatív hatásai vannak (különösen Dél-Európában vagy Ausztráliában) - kiszorítja az őshonos fajokat, vagy közvetlenül elpusztítja őket, vagy átveszi az ételüket. A szivárványos pisztráng tisztességes méretűre növekszik, és a sporthorgászat számára keresett. Ezek a halak "mint a sárkányok". Hazánkban a szivárványos pisztráng általában eléri a 30-50 cm hosszúságot, de 70 cm körüli, 6-8 kg súlyú egyedeket is el lehet fogni. Sean Konrad a Diefenbaker-tó partján fogta el. Saskatchewan 2009-ben. Ezeknek a halaknak a növekedési sebessége nagyban függ a környezettől. A vadonban a növekedési sebesség csak valamivel magasabb, mint a pisztrángé, de a fogságban tenyésztett szivárványos pisztráng a vízből ".

A szivárványos pisztráng egyaránt megtalálható a folyó vizekben és az állóvizekben. A pisztrángokkal ellentétben a szivárványos pisztráng nem annyira megterhelő a menedékhelyeken (a meder teljes keresztirányú profiljában találjuk), a tisztaság és a víz hőmérséklete. Ezek a halak általában vándorolni szeretnek. Télre melegebb vizet keresnek, amely nem fagy meg, és miután a folyókba ültették őket, nem szabad arra számítani, hogy mennyiségük a tárolás helyén különösen sok lesz. A szivárványos pisztráng étrendje egészen más, a kis egyedek rovarokat, férgeket és csigákat fogyasztanak. A ragadozó módra csak később térnek át, de a felnőtt pisztrángokban a halak csak étrendjüknek csak körülbelül 30% -át teszik ki. Viszonylag nagy mennyiségű szivárványos pisztráng eszik planktont (különösen a tavakban). Aktívan étkezik tavasztól késő őszig.

Nem szabad tévedni vizeink más halfajaival, de ha bizonytalan, nézze meg a farkát és a hátsó uszonyát, ahol a többi szalmoiddal ellentétben apró sötét pontok vannak. A mi körülményeink között a szivárványos pisztráng nem valószínű, hogy természetes módon megsemmisül, bár ez nem kizárt. A fogott szivárványos pisztrángokat általában mesterségesen tenyésztették és vadászméretben ültették. Ez a tény megkönnyíti a halászok fogását, mivel étkezési szokásaik korántsem azonosak a vadon élő pisztrángokkal. Természetes viszonyaikban nem tavasszal, hazánkban ősszel nem oldódnak meg. A szivárványos pisztráng csapágyai a pisztránghoz hasonló módon a halakat magasabb helyzetbe, sekély vízbe húzzák és a fészekbe törlik. A hímeket nem nehéz megkülönböztetni a nőstényektől, a hímeknek akasztott állkapcsa van, színük pedig színesebb, mint a nőstényeké, amelyek színe homályos, és kisebb állkapcsukkal nagyobb. A férfiak valamivel korábban érik el ivarérettségüket, mint a nők, de mindkét esetben megközelítőleg 2-3 év közöttiek.