Hány almafa van köztünk? Korábban csak magunknak kértünk másokat, csak magunkra gondolunk és magunkra kérünk. Kit érdekel, hogy valaki elveszíti az erejét, hogy a másiknak is kell valami? Az ember már régóta nem érzékeny fajára, és nem lát bennük olyan embereket, akik ugyanolyan életben vannak, éreznek, gondolkodnak. Hány probléma nem lenne a világon, ha bizonyos helyzetekben először megtudnánk, hogyan érezzen és érezzen az a személy, akinek kellemetlen tényt szeretnék közölni vagy jelenteni, vagy akitől szükségem van valamire.
Interperszonális kapcsolatainkban kétirányú párbeszédet kell létrehozni, és nem csak az egyik fél hosszú távú monológjait kell létrehozni. Egy kis tapintat, megfontolás és finomság sem ártana;) Mikor fogunk végre megtanulni nem csak várni és kapni, hanem adni is, önzetlenül és szeretetből.
Akár tetszik, akár nem, valamennyien összekapcsolódunk és felelősek vagyunk egymásért.