hypothyreosis

  • elemeket
  • absztrakt
  • Háttér:
  • mód:
  • az eredmények:
  • következtetés:
  • A fő
  • az eredmény
  • Alapjellemzők
  • jelek és tünetek
  • Antropometriai adatok
  • Laboratóriumi adatok
  • Levothyroxine kezelés
  • vita
  • mód
  • betegek
  • Klinikai adatok
  • Antropometriai mérések
  • Laboratóriumi adatok
  • A kezelés fejlesztése és dózisa
  • Statisztikai analízis
  • Nyilatkozat a pénzügyi támogatásról
  • közzététel

elemeket

  • Endokrin rendszer és anyagcsere-betegségek
  • Gyermek neurológiai rendellenességek
  • prognózis

absztrakt

Háttér:

A szubklinikai hypothyreosis (SH), amelyet a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) enyhe szintjeként definiálnak, normál szabad tiroxin (FT4) szinttel és tünetmentesen, Down-szindrómában (DS) az élet első néhány évében gyakori és korlátozó lehet. erősítse meg, hogy az SH általában átmeneti rendellenesség, és azonosítsa a spontán remisszióval járó tényezőket.

mód:

Megvizsgáltuk a Catalan Down Syndrome Foundation (CDSF) betegek DS-ben és SH-ben diagnosztizált kórtörténetét 5 éves kor előtt. Az SH-t TSH 5-ként határozták meg, 5–25 µU/ml (6 hónap - 4 év) vagy 4, 13–25 µU/ml (4–7 év), az FT4 értéke 0,89–1,87 ng/dl (6 hónap - 4 év) vagy 0, 96–1, 86 ng/dl (4–7 év).

az eredmények:

Ötvenhárom SH-s beteg, átlagéletkoruk 2,4 ± 1, 1 év, átlagos (tartomány) TSH a 7, 1 (4, 2–23, 9 µU/ml) és az átlagos (tartomány) FT4 1, 1 (0,9–1,7 ng/dl). Az SH 39 esetben spontán megszűnt (73,6%), a TSH az utolsó látogatáskor (átlagéletkor 6,7 ± 1,4 év) 3, 9 (1, 8–12, 7 µU/ml). A remisszió aránya szignifikánsan magasabb volt a golyva nélküli betegeknél (94, 9 vs. 28,6%), és azoknál, akiknek negatív volt a pajzsmirigy antitestje (89, 7 vs. 42,9%).

következtetés:

A DS-ben szenvedő csecsemőknél és óvodáskorú gyermekeknél általában SH átmeneti rendellenesség, az esetek> 70% -ában remisszió van. A golyva és a pajzsmirigy autoantitestjeinek hiánya vizsgálatunkban magasabb spontán remisszióval járt.

A fő

A Down-szindrómában (DS) szenvedő betegeknél az egészségügyi problémák előfordulása magasabb, mint az általános populációban, ami negatív hatással van életminőségükre és várható élettartamukra (1). Ezen egészségügyi problémák között az elsődleges terület a pajzsmirigy patológiája. A hyperthyreosis és a hypothyreosis gyakoribb a DS-ben szenvedő betegeknél (1, 2, 3), a második rendellenesség hatszor gyakrabban fordul elő, mint DS-ben szenvedő betegeknél (4, 5).

az eredmény

A Catalan Down Syndrome Foundation (CDSF) által regisztrált, összesen 1903 DS-esetből 149 pajzsmirigy-diszfunkcióval rendelkező beteget azonosítottak (általános prevalencia 7, 8% (95% konfidencia intervallum (CI): 6, 6-9)) ( 1.ábra A 149 beteg közül 12-nél hyperthyreosis, 137-nél hypothyreosis volt. 54 TSH-t emelkedett életkorú beteget azonosítottunk

Az összes Down-szindrómás (DS) és hypothyreosisos beteg folyamatábrája a Catalan Down Syndrome Foundation adatbázisából. A vizsgálatba bevont 53 beteg közül 39 esetben szubklinikai hypothyreosis (SH) oldódott.

Teljes méretű kép

Alapjellemzők

Az 5 évvel ezelőtt diagnosztizált 53 DS-es és SH-es eset közül 28 fiú és 25 lány volt. A nyomon követés 54 ± 19 hónapig tartott. A medián életkor (tartomány) a diagnózis felállításakor 2, 2 (0, 3-4, 9) r, az átlagéletkor 2,4 ± 1, 1 év volt. A medián életkor az utolsó látogatáskor 6, 6 (3, 5–11, 4) éves volt, az átlagéletkor 6,7 ± 1, 4 éves volt. Tizenhárom betegnek családi kórtörténetében pajzsmirigy patológiája volt (24,5% (95% CI: 12, 9-36, 1)), a legtöbb esetben multinodularis golyva és hypothyreosis, az anyai származás túlsúlyával. Minden esetben rendelkezésre állt kariotípusanalízis, amely a 21. kromoszóma trisomáját igazolta a leggyakoribb genetikai változásként (n = 47, 88, 7% (95% CI: 80, 1-97, 2)), majd ritkábban mozaik (n = 4, 7, 5)% (95% CI: 0, 4 - 14, 7%) és transzlokáció 14/21 (n = 2, 3, 8% (95% CI: -1, 3 - 8, 9) %)). Az egyidejű betegség nagyon elterjedt volt, különösen a veleszületett szívfejlődési rendellenességek, amelyek 23 esetet érintettek (43,4% (95% CI: 30, 1-56, 7)).

jelek és tünetek

Összesen 19 beteg (35,8% (95% CI: 22, 9–48, 8)) mutatott néhány hipotireózisra utaló jelet vagy tünetet. A leggyakrabban jelentett tünetek a székrekedés, a durva/száraz/hideg bőr és a túlsúly voltak, mindegyik négy esetben. Az átlagos pontszám a Billewicz skálán -3,9 ± 11,9 (nem specifikus) volt, és egyik páciens sem ért el +29-t. Tünetekkel és tünetek nélkül (átlagosan 8, 2 ± 2, 9 µU/ml/medián (tartomány) 7, 3 (4, 8–23, 9 µU/ml) szenvedő betegek összehasonlítva az átlag 8 ± 2, 8/mediánnal (tartomány ) 7, 1 nem volt különbség az átlagos/átlag TSH értékekben (4, 2 - 14, 5 uU/ml), P = 0, 5). A nyak klinikai vizsgálattal vagy ultrahangvizsgálattal történő vizsgálata 12 esetben kimutatta a golyva jelenlétét (22,6% (95% CI: 11, 4-33, 9)).

Antropometriai adatok

A spanyol DS populáció átlagos súlyprilízise a diagnózis idején 55 ± 14,2, az átlagos hosszúság/magasság percentilis 45,7 ± 16,6 volt. A gyermekkori BMI a diagnózis során 16,5 ± 1,3, az átlagos BMI 59, 3 ± 21, 2 az általános népesség számára. A túlsúlyos betegek százaléka a diagnózis idején 21,9% (95% CI: 9, 1-37), az elhízást pedig az esetek 11,4% -ában találták (95% CI: 0, 6-21, 4).

A súly és hosszúság/magasság százalékok összehasonlítása a kezelt és a kezeletlen esetek között a az 1. táblázatban . Nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a kiindulási súly és a hosszúság/magasság százalékban, illetve az 1 és 2 r mérésekor.

Asztal teljes méretben

Laboratóriumi adatok

Egyik alanyot sem kezelték, ami befolyásolhatta a TSH meghatározását. Az átlagos TSH a diagnózis során 8 ± 2,8 µU/ml volt, az átlag (tartomány) 7, 1 (4, 2 - 23, 9) µU/ml és az átlagos FT4 1,2 ± 0,48, az átlag (tartomány) 1 ., 1 (0, 9–1, 7) µU/ml. Csoportunkban az SH 53 esetből 39-ben (73,6% (95% CI: 61, 7-85, 4)), 35 esetben spontán, a levotiroxin-kezelés abbahagyása után négy esetben ( 1.ábra ). A pajzsmirigy diszfunkció diagnózisa és a remisszió dokumentációja közötti átlagos intervallum 13,2 ± 11,1 hónap volt, a legtöbb esetben 4 és 5 éves kor között oldódott meg ( 2. ábra ). Ebben az eltűnt SH-vel rendelkező betegek csoportjában az átlagos életkor a legutóbbi regisztrált látogatáskor 6,8 ± 1,4 év volt, a medián (tartomány) 6,7 (3, 5–11, 4), míg az átlagos TSH 3,6 ± 1, 9 µU/ml, medián (tartomány) 3, 2 (1, 8 - 3, 8) uU/ml. A megfigyelési időszak alatt egyetlen beteg sem mutatott nyilvánvaló hypothyreosisot (alacsony TT3 és/vagy FT4 szint).

A szubklinikai hypothyreosis remissziója (%) az életkor előrehaladtával: a fehér sávok megoldatlan eseteket képviselnek; a fekete sávok megoldott eseteket képviselnek.

Teljes méretű kép

Pozitív antitiroperoxidáz és antitiroglobulin antitesteket 12 esetben (22,6% (95% CI: 11, 4-33, 9%)), középső (tartományban) 2, 8 (1, 6–4, 9) életkorban detektáltunk.

A remisszió aránya szignifikánsan magasabb volt a golyva nélküli betegeknél (94, 9 vs. 28,6%), valamint azoknál a betegeknél, akik negatívan reagáltak antithroid antitestekre (89, 7 vs. 42,9%). Egyéb elemzett tényezők, amelyekről nem derült ki, hogy összefüggenek a remisszióval, az életkor, a nem, a családi kórelőzmény, a pajzsmirigy betegség, a tünetek és az átlagos TSH-szint a diagnózis idején ( 2. táblázat ). A többváltozós logisztikus regressziós elemzés során a golyva jelenléte függetlenül és szignifikánsan összefüggött az SH nem regressziójával vagy perzisztenciájával (P 10 µU/ml, indokolt, hogy az orvos először kezelje a gyermeket, de a kezelést újra értékelje. később megnézni, hogy eltűnt-e az SH.

Ha az FT4 és/vagy TT3 a normál életkor alatt van, és a TSH megemelkedik, a tünettől függetlenül, a kezelést el kell kezdeni.

mód

betegek

Az adatokat a DSS-ben szenvedő betegek klinikai történetének áttekintéséből gyűjtötték a CDSF-ből, amelyet 1993 és 2008 között rögzítettek. Az 1984-ben alapított CDSF nonprofit szervezet, amelynek célja a DS-ben szenvedők teljes fejlődésének támogatása. Katalóniában. Támogatást nyújt a betegeknek a prenatális diagnózistól a felnőttkorig, de nem tartalmazza a teljes DS demográfiai nyilvántartást. A TSH kapilláris vérvizsgálata mellett, amelyet általában minden újszülöttre alkalmaznak, az Alapítvány egészségügyi programja magában foglalja a pajzsmirigy betegség szisztematikus szűrését, a vénás TSH éves meghatározásával 1 éves kortól. Ha a gyermekorvos bármilyen változást észlel a pajzsmirigy szűrésében, a beteget endokrinológus vizsgálja meg. Hasonlóképpen egy endokrinológus értékeli a beteget, ha a pajzsmirigy diszfunkciója véletlenül bekövetkezik egy másik célból végzett laboratóriumi vizsgálat során. A hypothyreosis klinikai gyanújával küzdő betegeket is bármikor tesztelik.

Az SH-t TSH-ként határozták meg, 5, 25-25 µU/ml (6 hónap - 4 év) vagy 4, 13-25 µU/ml (4 - 7 év) között, FT4 és/vagy TT3 között a normális korosztályban (FT4: 0, 89–1, 87 ng/dl (6 hónap - 4 év) és 0, 96–1, 86 ng/dl (4–7 év)) (TT3: 0, 75–2, 05 ng/dl ( 6 hónap - 4 év) és 1–1, 78 ng/dl (4 hónap) –7 r)). A látszólagos pajzsmirigy-alulműködés a TSH növekedése a normális FT4 és/vagy TT3 mellett. A CDSF adatbázist elemeztük, és minden SH-s beteget azonosítottunk. A vizsgálatba bevont összes beteg a diagnózis idején 5 évnél fiatalabb volt, és ugyanaz az endokrinológus értékelte őket. A betegeket 6-12 havonta, vagy gyakrabban követték nyomon, ha erre szükség volt. A tanulmányt a Klinikai Kutatások Etikai Bizottsága, a CDSF jóváhagyta.

Klinikai adatok

A hipotireózis diagnosztizálásakor az életkor, a nem, a pajzsmirigybetegség családi kórelőzményének jelenléte, a DS-hez kapcsolódó genetikai változások típusa és a kapcsolódó egészségi állapotok szerepelnek. A hypothyreosis jeleit és tüneteit a diagnózis és az utánkövetés során szisztematikusan gyűjtötték egy Billewicz-pontozási skála alkalmazásával (20). Ez a skála összeadja vagy kivonja a pontokat a különböző jelek és tünetek jelenlététől vagy hiányától függően. Normális esetben a hypothyreosisban szenvedő egyének +29, míg a normál pajzsmirigyhormon-szinttel rendelkezőek -4 alatt vannak. A -4 és +29 közötti pontszámok nem meggyőzőek. A golyva jelenlétét klinikai vizsgálattal vagy több betegnél pajzsmirigy-diagnózis elvégzésével elemezték. A golyvát klinikailag meghatározták, amikor a pajzsmirigy lebenyének átmérője hosszabb volt, mint a csecsemő végső falanxjának mérete. Az ultrahangot az elmúlt években Aloka 630 ultrahangos műszerrel végeztük 7,5 MHz-es átalakítóval (Aloka, Madrid, Spanyolország). A pajzsmirigy térfogatát mindkét lebeny térfogatának összegeként számoltuk ki. A pajzsmirigy mennyiségi korlátai a helyi adatokon alapultak. Az ultrahang golyva volt, amelyet a pajzsmirigy térfogataként definiáltak: 1, 5 (0–1 éves), 2, 5 (1–3 éves), 4 (3–5 éves) és 4,5 ml (5–6 éves) .).

Antropometriai mérések

A súlyt és a hosszúságot/magasságot közvetlen méréssel rögzítették könnyű ruházatban és lábbeli nélkül, és összehasonlították a DS-vel rendelkező spanyol népességnek megfelelő percentilisekkel (24). A gyermek BMI-t 2 évnél idősebb betegek esetében számolták ki. Ezeket a paramétereket évente gyűjtötték a betegek nyomon követése során. Vizsgálatunk során összegyűjtöttük a súly, a hosszúság és a magasság százalékát a diagnózis felállításakor és az első 2 évben, és összehasonlítottuk őket a kezelt és a kezeletlen csoportok között.

Laboratóriumi adatok

A TSH-t, az FT4-et és a TT3-at az IBA/Cis Bio International radioimmunassay-vel (Gif-sur-Yvette, Franciaország) mértük (a tesztek közötti variációs együtthatók 5-10%). Az anti-tiroperoxidáz és az antitiroglobulin antitesteket megfelelő radioimmun vizsgálattal (Roche, Meylan, Franciaország) mértük. Az anti-aziroperoxidáz antitestek és/vagy anti-atyroglobulin antitestek pozitivitását vagy negativitását kategorikus változóként regisztrálták.

A kezelés fejlesztése és dózisa

Az SH remissziója a TSH értékek normál értékekbe történő visszatérése volt, anélkül, hogy hormonkezelést kellett volna indítani, vagy legalább 12 hónapig abba kellett hagyni a hormonkezelést. Itt az ideje meghatározni a remissziót és a kapcsolódó tényezőket. Az endokrinológus által a hormonpótló kezelés megkezdéséhez alkalmazott kritériumok a tartós TSH ≥ 10 µU/ml volt és/vagy a perifériás T3 és/vagy T4 hormonok csökkenése, vagy ha szívműtétet jeleztek, tekintettel a pajzsmirigy normál működésének szigorú elérésének fontosságára ebben a helyzetben. A levotiroxin-kezelés esetében az átlagos kezdő és az azt követő adagokat, valamint ezen adagok éves változását életkor és nem szerint rögzítettük.

Statisztikai analízis

A csoportok közötti különbségeket a kategorizált változókra vonatkozó χ 2 teszt, a független minta, a folyamatos változók t-tesztje és a TSH, FT4 és TT3 Mann-Whitney U tesztje segítségével elemeztük, mivel ezek a változók normálisan eloszlottak. A hipotirodizmus (függő változó) fennmaradásához kapcsolódó tényezők értékeléséhez egy többszörös logisztikus regressziós modellt használtunk, amelyben egydimenziós elemzésbe bevontuk azokat a független változókat, amelyek értéke P