isteni

Plinio Corrêa de Oliveira
2020. október 11 A hét szentje

Szűz Mária megfelel minden rendkívüli kegyelemnek, amelyet kapott, ami egyedülálló alkotássá teszi az univerzumban és az üdvösség gazdaságában. Mindezen kegyelmek kiindulópontja azonban az, hogy Jézus Krisztus Urunk anyja volt, ami a katolikus tan szerint azt jelenti, hogy ő Isten Anyja.

Isten munkájában minden árnyalt és hierarchikus. A forradalmi szellem szeret mindent leegyszerűsíteni. Az ellenforradalmi szellem viszont szereti az alkotás és a katolikus egyház árnyalatait. Amikor egy ellenforradalmár valami nehezen érthető dolgot lát, ami egyértelműen ellentétes az általa ismert szabályokkal, akkor szereti, mert tudja, hogy Isten munkájában és a katolikus egyházban semmi sem mond ellent önmagának. Amikor valami ellentmondani látszik az általunk ismert rendnek, az azért van, mert valami szebbet rejt magában, mint a szabály, és Isten megengedi, hogy a valóság más rendjét tárja elénk.

A homokot a parton átmosó hullámok sima és ragyogó nedves homok tükröt hagynak maguk után. Az a gyermek, aki csodálja ennek a tükörnek a szépségét és egységességét, meglepődhet, ha itt-ott egy üvegbuborékot talál, amely üveges felületén jelenik meg. Lehet, hogy furcsának tartja, és biztosan nem tudja, miért van ott. De amikor a hullám visszahúzódik, a helyére megy, és gyorsan felássa a homokot egy kicsit, rájön, hogy a buborék jelzi, hol van a héj. Megfelelő vizsgálat után ezt a jelenséget megmagyarázzák, megnyitva az elme előtt a valóság egy másik szintjét, amely első pillantásra nem látható.

Melyik állítás tűnhet abszurdabbnak a karteziánus és forradalmi szellem számára, mint az Isten Anyja koncepciója? Abban az emberben, aki nem ismeri a katolikus tanokat, abszurdnak tűnik, hogy Istennek, az örök és tiszta szellemnek van anyja. A bonyodalom fokozódik, amikor rájön, hogy ez az Anya emberi lény. Hogyan képes egy véges teremtmény megszületni a Végtelenséget? Hogyan szülheti meg valaki az Örökkévalót egy változó időben? Sok nyilvánvaló ellentmondás van abban az állításban, miszerint Szűz Mária Isten anyja. Azonban aki megpróbálja megérteni, mély és kiváló harmóniát talál a felszín alatt.

Miért lépett Isten hiposztatikus kapcsolatba az emberi természettel angyal helyett? Nem lenne jobb? Nem, Isten a Teremtés hierarchiájában alacsonyabb fokozattal hozta létre hiposztatikus kapcsolatát, és valami csodálatosabb dolgot tett, mintha angyalokkal tette volna.

Valójában, ha úgy dönt, hogy egyesül az angyalokkal, akkor csak növeli az angyali természet méltóságát. Ehelyett az emberi természettel egyesülve növelte az egész Teremtés méltóságát. Mivel az embernek lelke van, és részt vesz az angyalok lelki méltóságában, de teste is van, részt vesz az anyagi - állati, növényi és ásványi - országokban is. Tehát Isten azáltal, hogy hiposztatikus kapcsolatot létesít az emberi természettel és nem az angyali természettel, felemelte az egész teremtett univerzumot. A nyilvánvaló következetlenség megmutatja Isten szebb és bölcsebb döntését.

Az Isteni Szentháromság második személye úgy döntött, hogy megtestesül az emberi természetben. De arra vágyott, hogy annak egyetértésétől függjön, aki ezt a természetet adta neki. Ennek során Szűz Máriát a létrehozott hierarchia legelőnyösebb helyére helyezte, mert az egész univerzum az ő beleegyezésével dicsőült. Egyetértett, ezért univerzális közvetítővé vált Isten és a Teremtés többi része között. Szükséges kapcsolattá vált a racionális lények - angyalok és emberek - és Isten között. Ezért joggal hívják Angyalok Királynőjének, Minden Ember Királynőjének, az Univerzum Királynőjének, valamint a Menny és a Föld királynőjének.

Egy progresszív hajlamú katolikus egyszer azt mondta nekem, hogy Szűz Máriának csak az a fontos, hogy ő Isten anyja, semmi más. Azt gondoltam: "Itt valami nincs rendben".

Fokozatos és forradalmi leegyszerűsítés volt. Isten Anyja kétségtelenül Szűz Mária legfontosabb címe. De mivel Isten az örökkévalóságtól fogva Isten Anyjává kívánta tenni, őt a Teremtés remekének készítették. Ezért volt a legtökéletesebb lény, ami valaha létezett, elég nemes ahhoz, hogy megadja neki az emberi természetet, amelyet tőle kapott. A Szűz Mária minden más tulajdonságának, erényének és címének elhanyagolása a dolgok rossz módon történő leegyszerűsítését jelenti.

A fa nem csak egy törzs a föld felett, vagy gyökér a föld alatt. Ez egy gyökerekből, törzsből, ágakból, levelekből, virágokból és gyümölcsökből álló készlet. Szűz Máriában figyelembe kell vennünk mindazokat a különböző szempontokat, amelyek leírhatatlan személyiségét alkotják. A katolikus szellem tiszteli Szűz Máriát, különösen Isten Anyja címmel, de imádja a gyökereket, ágakat, leveleket, virágokat és gyümölcsöket is, amelyek ebből a legfontosabb törzsből nőnek ki. Ez azt jelenti, hogy imádnunk kell őt a számtalan, jogosan birtokolt név alatt, amelyek mindegyike a küldetésének más aspektusát tükrözi, annak ellenére, hogy mind isteni anyaságából fakad.

Fontos szempont, amely különösen minket érint, hogy mivel ő Isten Anyja, ezért ő is minden ember anyja, ezért ő az anyánk. Az egyik legértékesebb kegyelem, amelyet Szűz Mária iránti odaadásunkban kaphatunk, amikor kedvesen kapcsolatba lép velünk, és valóban anyai kapcsolatba lép. Ez több ezer különböző módon történhet.

Néha kiderül, hogy anyánkról van szó, amikor felejthetetlen módon megment minket a veszélyektől. Máskor megbocsát néhány különösen megbocsáthatatlan hibát azzal, hogy gyakorolja azt a jóságot, amely csak az anyának van. A megbocsátást nem érdemelte semmi, semmi sem enyhítette a büntetést, megérdemeltük Isten haragját. Mivel azonban anya, szuverén hatalmával belement abba, és annyit adott nekünk, amennyit anyja tud. Gyengéd mosollyal kitörölte a rossz múltat, és megfeledkezett róla.

Szűz Mária az ilyen kegyelmeket oly módon ajándékozza meg, hogy a lélekben gyakran lángként, az égből és a Szentlélektől jövő tűzként, nem pedig földi tűzként és már nem pokoli tűzként maradnak láthatóak. Lelkünkben meggyõzõdik arról, hogy minden körülmények között igénybe vehetjük, még a legvédhetetlenné is, és hogy újra megbocsát nekünk, mert megnyitja az irgalom ajtaját, amelyet senki sem zárhat be.

Nekünk, akik a jelenlegi válságban a Szent Egyház megvédéséért harcolunk Szűz Mária uralkodása és az új kereszténység eljövetele miatt, nyílt és korlátlan kegyelmet kell tulajdonítanunk Szűz Máriának. Úgy tűnik, hogy az Apokalipszis ezen szakaszát fel lehet használni Szűz Mária irgalmunk irántunk való irgalmának leírására:

"Íme, nyitva tartottam előtted az ajtót, hogy senki ne tudja bezárni, mert kevés erőd van, de megtartottad a szavamat, és nem tagadtad meg a nevemet" (Jel 3: 8).

Úgy gondolom, hogy több mint jogos ezt a leírást alkalmazni Mária Szeplőtelen Szívéhez fűződő viszonyunkra.