Nehéz előszót adni egy adott szempontnak. Persze, sokat írhatnék, de néha csak szomorú vagyok.

elvtárs

Amikor társadalmunk szocialistából kapitalistavá vált, úttörőnek kellett lennem. Nem történtem meg. A terek hallgatói és dolgozói megakadályozták ebben. Alig vártam az úttörő sálat és az úttörőtáborokat. Alig vártam, hogy összegyűjtsem azokat a papírokat és dartsokat, amelyeket tanár elvtársam annyira megígért nekünk, csak várnunk kellett, amíg megkapjuk a piros sálat. Nem láttam.

Hirtelen sok ember volt a televízióban. Beszéltek a szerelemről, a kölcsönös megértésről, a folyosókról, mindenről, amit nem egészen értettem. De tudtam, hogy a társadalom változik. És várom a tanár elvtársamat. Papírgyűjteményekhez, dartshoz és úttörőtáborhoz. Ebből nem láttam semmit.

Hirtelen minden megváltozott. A női elvtársak tanárok lettek, és az úttörők napról napra eltűntek. Nem volt, aki úttörő sálakat adjon nekünk. Nem volt senki, aki vigyázna ránk. Sok érdeklődési kör eltűnt, és senki sem váltotta fel őket. Szüleink nem kezelték ekkora szabadságot, és nem is a gyerekeiket. A "kapitalista" Nyugatból hirtelen sok más inger érkezett, amelyekkel addig találkozhattunk. Videojátékok, filmek Stalon-nal, Chuck Norris-szal (Chuck Norris nem beszél angolul. "Chuckish" -ot beszél, ami boldogan megegyezik az angollal.) Valljuk be - helyettes úttörőknek és az SZM-nek hirtelen nem volt senki. Ez később következett be, amikor a kultúra hirtelen eszébe jutott, és emlékezett gyermekeire.

A hetedik osztályban "szakosított" osztályba kerültem, ahol vegyesek voltunk: viszonylag okos gyerekek és társadalmilag "osztályozhatatlan" gyerekek. Miért "minősíthetetlen"? A szülőket nem érdekelte (vagy nem sikerült) nevelésük, és hiányzott valamilyen hobbi tevékenység másik összetevője. Az általános iskola befejezése után a legtöbbet nem láttam, és néhány jelentést leszámítva semmit sem tudok. Kérdéses, hogy hol nem sikerült nekik? Úgy gondolom, hogy a fordulópont volt a döntő.

Ez ma más. Sok a hobbi tevékenység. De a pénz hiányzik. A mai függő csoportok érdeklődés nélkül ülnek a buszmegállókban, de az áruházakban sokkal rosszabbak. Ha akkor az osztályomban 7 "keményfecske" volt, akkor ma 15 ilyen van. Azt is rossznak tartom, hogy folyamatosan negatív mintákat nyomtassunk a médiába. Lehet, hogy a fiatalok azt hiszik, hogy normálisan élnek, de én nem így gondolom. És nem is gondolom, hogy ez csak generációs különbség, ahol a fiatalabb generáció mindig "rosszabb", mint az idősebb. És a fiatalabb szerint igaza van. Igen, egyetértek ezzel az elmélettel néhány dologban, de te is egyetértesz velem az igazságban. Nem tartom normálisnak, amikor egy 12 éves lány éjfélkor visszatér egy diszkóba, és egy 15 éves gyerekek álló csoportja nevet rajta. Tegyünk hozzá 8 évet, és nem állok meg rajta. Hagyod, hogy gyermekeid korán felnőjenek, szülők?