Azokat az embereket érdekli leginkább a testsúly kérdése, akiknek túlzott zsírraktáruk van, azaz bizonyos mértékig elhízottak. Ennek kezelése során először is figyelembe kell vennünk azt a képességet, hogy hosszú évekig fenntartsuk a normális testsúlyt. Számos tényezőtől függ, amelyek között az önmagával és az egészségével való kapcsolat elhanyagolását jelző tényező áll az élen.
Azok a tényezők, amelyek megzavarják a test normális anyagcseréjét és befolyásolják a testtömeg változását, a következők: túlevés, alkotmányos és veleszületett hajlandóság a súlygyarapodásra, életmód, egy személy egyéni sajátosságai, szokásai, nemzeti hagyományai és egyebek. Mindezek a tényezők összefüggenek egymással. Mindegyik elemzése előtt elmagyarázzuk az elhízás természetét, okait és az egyes tényezők kapcsolatát.
A túlzott zsírosság a tápanyagok bevitele és felhasználása közötti eltérés következménye a testben. Azok a betegek, akik elhízásban szenvednek (egy egészséges ember végülis nem nevezhető olyan embernek, akinek 15-20 kg a túlsúlya), általában szeretnek enni. Ráadásul, ha keveset mozognak, a bevitt tápanyagok nem oxidálódnak, nem égnek el a testben, nem bomlanak le végtermékekké, hanem zsírokká alakulnak, amelyet zsírszövet formájában tárolnak. A zsírszövet befolyásolja a tápanyagok felszívódásának folyamatait. Az ember egyre többet fogyaszt. A lényegében parazita zsírszövet növekedéséhez egyre több pótlásra van szükség, miközben bármilyen anyagból képződik. Ezenkívül, ha egy személy nem képes tartózkodni a túlevéstől, a gyomra kitágul, reflexszerűen megszokja a nagyobb mennyiségű ételt. Ha azonban nem tudjuk korlátozni magunkat, akkor a jövőben drágán kell fizetnünk a túlzott étvágyért. Az ilyen ember elkerülhetetlenül szembesül az elhízással, amelyet általában szívfájdalom, érelmeszesedés, magas vérnyomás, cukorbetegség és más betegségek kísérnek. A túlzott testsúly túlságosan megterheli az ízületeket, a kötőszövetet és az ínszalagot.
A túlzott testsúlyú ember egyre kevésbé mozog, a hosszan tartó járás vagy futás nem okoz számára örömet. A zsírszövet növekedése miatt a szívnek egyre kedvezőtlenebb körülmények között kell működnie. Elhízás esetén a szívizom anyagcsere folyamata megszakad. A törzs felső felében és a hasüregben a zsírok széleskörű tárolása szintén a rekeszizom magas helyzetéhez vezet, ami korlátozza annak mobilitását. A magas rekeszizom pedig kiszorítja a szívet, és a szív helyzetének megváltozása miatt az érrendszeri rendellenességek táplálják azt.
Ha egy személy nem tudja csökkenteni a túlzott táplálékfogyasztást, még a testmozgás sem képes megszüntetni a felesleges zsírtartalékokat. Megfelelő testgyakorlatok segítenek a testtömeg normalizálásában, másrészt növelik az étvágyat, ezért ismerni kell az étrend szintjét és színvonalát.
Különösen szomorú hallani a gyermekek túlevéséről, akik szisztematikusan táplálják gondoskodó anyjukat, apjukat és nagymamájukat. Kétségtelen, hogy az ilyen gyerekek a betegségeket várják a túlevéstől, és rendszeres látogatóvá válnak a kórházakban és klinikákon. Pedig a nehézségek könnyen elkerülhetők.
A legtöbb dietetikus véleménye szerint a túlevés nem kisebb társadalmi gonoszság, mint például az alkohol. Emberek ezreit bénítja, lerövidíti az életüket, elpazarolja az alkotó munka örömét, megterheli családjuk és szeretteik gondjait, túlterheli az orvosok felesleges munkáját.
A fogyáshoz nem kell teljesítenünk az ún éhségsztrájk, ami különösen a pszichére nézve nagyon megterhelő. Össze kell egyeztetni az étrendet a testmozgással, az energia bevitelét a ráfordítással. Jobb, ha egy kicsit fogyasztunk mindenből, és nem zárunk ki néhány terméket a menüből. Például sokan csak túróra vagy más ételekre (zöldségek, gyümölcsök stb.) Korlátozódnak, és így megfosztják a szervezetet olyan fontos anyagtól, mint a tojás, hal, hús, vitaminok. A sima étrend általában rosszullétet okoz, mert a test számára szükséges anyagok kikerülnek a menüből.
Két tényezőnek van nagy jelentősége a testtömeg normalizálása szempontjából: az ételben való korlátozás képessége és az edzésprogram.